A világ legrégebbi erődítménye szerint gondoljuk újra a mezőgazdaságot

Az erődített település egy ehhez hasonló földrészlet tetején található, kilátással az Amnya folyóra

Szibéria egy távoli szegletében, az Amnya folyó közelében rejtőző ősi erődítmények felfedezése átírhatja az emberi társadalom fejlődésének narratíváját. A régészek egy több mint nyolcezer évvel ezelőtt vadászó-gyűjtögető nép által épített komplex védművek bizonyítékait tárták fel. A Freie Universität Berlin nemzetközi kutatócsoportja által vezetett felfedezés megkérdőjelezi a komplex társadalmak fejlődésével kapcsolatos, régóta fennálló feltételezéseket.

Vadászó-gyűjtögető közösséget alkottak

A régészek az elmúlt években ősi erődített települések egy lenyűgöző csoportját dokumentálták Közép-Szibériában, amely mintegy 2500 kilométerre keletre fekszik Moszkvától, és nem épp a legkönnyebb helyet jelentik az élethez. Ez a terület ennek ellenére nagyon is vonzóvá vált egyes kultúrák számára mintegy 8200 évvel ezelőtt.

A nemrég felfedezett erődítmény az eddig ismert legrégebbi, amely több tucat embernek adott otthont egy közel méteres mélységű lakások hálózatában.

A földalatti élet segített ezen civilizáció tagjainak abban, hogy megvédjék magukat a hidegtől. Az erődítményt több méter magas földfalak vették körül, a tetején fából készült palánkokkal.

Az erődített település egy ehhez hasonló földrészlet tetején található, kilátással az Amnya folyóra Forrás: Nikita Golovanov

Az Antiquity tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint az erőd valamikor leégett, valószínűleg egy kiélezett csata során. A kutatók számára azonban valami más is feltűnt: az ezt építők vadászó-gyűjtögető közösséget alkottak, amit korábban lehetetlennek tartottak. Ezeknek az erődöknek az elemei ugyanis túlmutatnak fizikai szerkezetükön, megkérdőjelezve a meglévő antropológiai és régészeti elméleteket.

Az antropológiában és a régészetben évtizedekig uralkodó elmélet szerint a komplex társadalmak kialakulását elsősorban a mezőgazdaság megjelenése okozta.

A tudósok úgy gondolták, hogy a nomád életmódról a letelepedett földművelő közösségekre való áttérés tette lehetővé a társadalmi hierarchiák, az állandó települések és a monumentális építészet kialakulását. A közelmúltban Szibériában felfedezett leletek azonban egy másik narratívára utalhatnak: a komplex társadalmi struktúrák a vadászó-gyűjtögető közösségekben is kialakulhattak, a mezőgazdasági gyakorlatoktól függetlenül.

A bőség kulcsfontosságú tényező lehetett

A Közép-Szibériában található erődítmények egyfajta ablakot nyitnak az ősi vadászó-gyűjtögető népek életére, akik a régió kemény telei ellenére is jól éltek.

Ezek az emberek – a küszködő nomádok képével ellentétben – kényelmes életmódot folytattak, amelyet a környezetük bőséges erőforrásai támogattak.

Gazdag táplálékforrásokhoz, köztük olyan halakhoz is hozzáférhettek, mint a csuka és a lazacfélék, amelyek döntő szerepet játszottak étrendjükben és túlélésükben.

Nem ez az egyetlen kőkorszaki erőd

Nem ez az egyetlen példa a mezőgazdaság előtti erődítményre. Körülbelül tíz, a mezőgazdaság előtti kőkorszakban épült erődítményt ismerünk. Mintegy 10 ezer évvel ezelőtt a Koreai-félszigettől a japán szigetvilágig és Skandináviáig a tengerekből származó erőforrásokból a tengerparti régiók vadászó-gyűjtögető közösségei jelentős településeket tartottak fenn. Az ősi civilizációk erődök használatának módja széles skálán mozog, de kezd kialakulni egy minta: a mezőgazdaság előtti erődöké.
Ezek a szibériai felfedezések nemcsak a múltról alkotott képünket gazdagíthatják, hanem arra is késztetik a kutatókat, hogy szélesebb körben gondolkodjanak a társadalmi fejlődést mozgató tényezőkről.

Ez a bőség kulcsfontosságú tényező lehetett abban, hogy képesek voltak összetett társadalmi struktúrákat kialakítani anélkül, hogy szükségük lett volna a mezőgazdaságra

– mutattak rá a kutatók a ZME Science online tudományos portálnak. – Ezeknek az ősi szibériai erődöknek a felfedezése arra kényszerít bennünket, hogy újragondoljuk az összetett társadalmak kialakulását.

Hozzátették: mindez azt sugallja, hogy a társadalmi komplexitáshoz vezető út nem feltétlenül lineáris, és nem is kizárólag a mezőgazdaságtól függ. Mindez az emberi történelem árnyaltabb szemléletére mutathat rá, ahol különböző tényezők, köztük a környezeti erőforrások és a társadalmi dinamika is szerepet játszanak az összetett társadalmi struktúrák kialakulásában.