Sikeres daganatkezelések Debrecenben

Különleges eljárással kivont vérképző őssejtekkel kezelnek nagy sikerrel egyes rosszindulatú vérképzőszervi betegségeket a Debreceni Klinikán. A kezeléseket 2003-ban kezdték, és ma már évi több száz beteg részleges vagy teljes gyógyítása lehetséges a klinikán.

Udvardy Miklós

A vérképzőszervi daganatok két fő csoportját a csontvelő megbetegedései (leukémiák) és a nyirokrendszer daganatai (limfómák) alkotják. A csontvelő a lapos és a csöves csontokban is megtalálható, de a két helyen található csontvelő nem egyforma. A csöves csontok testében (például a combcsontban) úgynevezett sárga csontvelő van, amely legnagyobb részt zsírsejtekből áll. A lapos csontokban, mint amilyen a koponyacsont, a medence csontja, a lapockák, a bordák vagy a mellkas közepén található szegycsont, vörös csontvelőt találunk, melynek legfontosabb feladata a vérképzés. A vörös csontvelőben találhatók az úgynevezett hemopoetikus vagyis vérképző őssejtek. Ezekből a sejtekből lesznek az oxigén szállításáért felelős vörösvérsejtek (eritrociták), a fertőzések elleni védekezésben szerepet játszó fehérvérsejtek (limfociták), valamint a véralvadásért felelős vérlemezkék (trombociták).

Normális körülmények között a vérsejtképzés a szervezet szigorú szabályozása alatt áll, és mindig csak annyi vérsejt termelődik, amennyi az elpusztult vérsejtek pótlására szükséges, illetve amennyire a szervezetnek szüksége van. A leukémia (fehérvérűség) a rosszindulatú rákos megbetegedések azon formája, amely a vérképző sejtekből indul ki. A leukémia - amelynek sok fajtája létezik - a csontvelőben lévő éretlen és érettebb vérképző sejtek szabályozás alól kiszabadult, féktelen szaporodásának következménye. A leukémiák világszerte a rosszindulatú daganatos megbetegedések mintegy 3 százalékát alkotják.

A rosszindulatú vérképzőszervi daganatok másik nagy csoportját a nyirokrendszer sejtjeit, a fehérvérsejteket, vagy más néven limfocitákat érintő betegségek, a limfómák alkotják. Limfóma esetén a limfociták rákos sejtekként kezdenek viselkedni, ellenőrizetlenül növekednek és osztódnak, illetve nem pusztulnak el kellő mértékben.

A kóros limfociták a nyirokcsomókban gyűlnek össze, ahol duzzanatot képeznek. Mivel a limfociták az egész szervezetben jelen vannak, kóros szövetszaporulat - azaz "limfóma" - a nyirokcsomók mellett a test más részeiben is előfordulhat. A leggyakoribb helyszín a lép és a csontvelő, de kialakulhat limfóma a gyomorban, májban, vagy ritkábban az agyban is. A betegség gyakran támadja meg egy időben a test különböző részeit.

Hemopoetikus őssejtek átültetése

A vérképzőszervi betegségeket hagyományos módon besugárzással vagy kemoterápiával (gyógyszerekkel) kezelik meglehetősen jó eredménnyel. Bizonyos altípusok teljesen és véglegesen meggyógyíthatók, míg mások bizonyos időszakok után ismét kezelést igényelnek. A hagyományos kezelés azonban nem minden esetben alkalmazható. Ilyenkor jön szóba a csontvelő-átültetés, illetve a vérképző (hemopoetikus) őssejtek átültetése.

Ez utóbbi alkalmazásával értek el nagy sikereket dr. Udvardy Miklós professzor vezetésével a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Belgyógyászati Intézetében. A kezeléseket 2003-ban kezdték, és ma már évi több száz beteg részleges vagy teljes gyógyítása lehetséges a klinikán.

A hemopoetikus őssejteket nem közvetlenül a csontvelőből, hanem a vérből nyerik ki úgynevezett plazmaferézissel, mondta Udvardy professzor. Ehhez egy - a dialízisnél használthoz hasonló - különleges készüléket alkalmaznak. Autológ (saját) őssejt-átültetés során először hagyományos gyógymódokkal (sugárzás, kemoterápia) tumormentes állapotot próbálnak elérni, majd kíméletes eljárással gyógyszeres úton mobilizálják a csontvelőből a vérkeringésbe a hemopoetikus őssejteket. A beteget két, injekciós tűhöz hasonló kanül segítségével rákötik a berendezésre, amelyen átvezetik a vérét. A készülék néhány óra alatt kiszűri a vérből az ott keringő vérképző őssejteket.

Az úgynevezett CD34+ hemopoetikus őssejteket tartalmazó anyagot a Sejtterápia Központban dolgozzák fel, a legszigorúbb gyógyszergyártási (GMP) és klinikai (GCP) követelményeknek megfelelően, majd a betegbe való visszajuttatásig fagyasztva tárolják.

Allogén transzplantáció

Mint Udvardy professzor elmondta, az utóbbi évek fejlesztései lehetővé tették, hogy ne csak autológ, hanem úgynevezett allogén transzplantációt is végezzenek. Ilyenkor nem a beteg saját őssejtjeit, hanem egy donorként megfelelő személy (rendszerint testvér) őssejtjeit használják az átültetésre.

Ez az eljárás jóval kockázatosabb, mint az autológ transzplantáció, ezért nagyobb felkészültséget igényel. Hiába származnak közeli rokonból az őssejtek, ezek a beteg sejtjeit idegenként ismerik fel és fordítva. Hogy ne következzen be végzetes kilökődési reakció, a vérképző őssejtek bejuttatása előtt a beteg saját csontvelősejtjeit teljestest-besugárzással és kemoterápiával elpusztítják. Optimális esetben ilyenkor az összes beteg sejt is elpusztul, tehát a donorból bejuttatott egészséges sejtek akár teljesen visszaadhatják a beteg egészségét.

A beteget - mivel immunrendszere az új csontvelősejtek megtelepedéséig működésképtelen - természetesen teljesen steril körülmények között kell tartani. A vérbe bejuttatott őssejtek minden különösebb beavatkozás nélkül elvándorolnak "lakhelyükre", a csontvelőbe, mintha irányítószám lenne rajtuk. Ezután átlagosan 15-30 nap szükséges, hogy a csontvelői őssejtek megtapadjanak, és a beteg visszatérhessen a normál körülmények közé.

Udvardy professzor elmondta, hogy az őssejt-transzplantációt jelenleg már rutinszerűen, és jelentős sikerrel alkalmazzák többek közt myeloma multiplex (a csontvelő plazmasejtjéből kiinduló, gyakran csonttörésekhez vezető betegség), Hodgkin és Non-Hodgkin limfómák és bizonyos leukémia formák gyógyítására. A kutatók kísérleteznek az őssejtek szélesebb körű felhasználásával is, például a szívinfarktus káros következményeinek csökkentésével, illetve bizonyos érszűkületes betegségek gyógyításával.