A Föld legidősebb élő szervezetei<br/>

Kutatók egy csoportja egy nukleáris hulladék-temető 250 millió éves sórétegeiben pálcika alakú baktériumokat talált. Valószínűnek látszik, hogy ezek az általunk ismert legidősebb élő organizmusok.

Jelenlegi ismereteink szerint csak az egészen egyszerű élőlények képesek a legszélsőségesebb körülmények között is életben maradni. Az általuk átvészelhető időszakok hossza aligha mérhető emberöltőkben. A legszívósabb élőlények a baktériumok, amelyek kedvezőtlen körülmények között betokozódnak, s víztartalmuk nagy részét elveszítve gyakorlatilag hibernálják magukat (ezt az állapotot nevezik baktériumspórának, amit nem szabad összetéveszteni a gombák, mohák és harasztok szaporító sejtjeivel).
1995-ben nagy szenzációt keltett, hogy egy 25-40 millió évvel ezelőtt képződött borostyánkőből kiszabadított méh belében életképes baktériumokat, pontosabban spórákat találtak. Senki nem gondolta volna, hogy ilyen sokáig "kihúzhatják" ebben az állapotban.
Nos, a jelenlegi leletek sokkal idősebbek. Az egyik baktériumspóra egy olyan vízcseppben "várakozott", amely egy sókristály belsejében esett csapdába, a kristály kialakulásakor. A folyamat feltehetően egy olyan ősi óceán vizében történt, amely ma már nem is létezik! A negyedmilliárd éves, mély "álomban" lévő élőlényt Bacillus permians-nak (perm időszaki bacilus) nevezték el. Úgy tűnik, hogy két jelenleg is élő, modern baktériumnak is rokona.
A másik, primitívebb baktériumot egy a sófalról lekapart darab belsejében találták. Ez nagyon kevés hasonlóságot mutat bármihez is, amit ismerünk. Génjeinek vizsgálatai zavarba ejtő eredményekre vezettek. Átmenetileg az "ősidei változat 2-9-1" nevet kapta. Azt gondolják, hogy egy új rendszertani családot, de legalábbis egy új nemzetséget képvisel.
A jelenlegi felfedezések során alkalmazott technika egyszer hasznos lehet a marsi sókristályokban való életnyom-kereséshez is. A leletek alapján feltételezhetjük, hogy ilyen körülmények között a Marson is életben maradhattak egyszerű organizmusok. Bár bolygószomszédunkról a folyékony víz mára eltűnt, a feltételezett marsi baktériumok hasonló módon túlélhették a kiszáradás óta eltelt időt.
E kutatások nem kis veszélyt rejtenek magukban. Gondoljunk csak bele, hogy amikor ezek a szervezetek már léteztek, az ember, sőt még a legprimitívebb emlősök sem voltak jelen a Földön. Mivel nem találkoztak, nem tudtak egymáshoz alkalmazkodni. Ha ezek a baktériumok valamiféle betegséget terjesztenének, nem nagyon tudnánk védekezni ellenük. Gyakorlatilag olyan a helyzet, mintha egy idegen bolygóról érkeztek volna. A kutatók ezért a legnagyobb körültekintéssel járnak el a vizsgálatok során.

Ajánló:

Az ősi marsi élet utáni vadászat a Mono Lake tóhoz vezetett.