A megfigyelések még az ötvenes években kezdődtek. Olyan önként jelentkező lányokat kerestek, akik 1946 márciusában születtek. Az első felmérés idején nyolcévesek voltak, s olyan intelligenciatesztet töltöttek ki, amelyben elsősorban nyelvtani kérdések voltak. Tizenegy és tizenöt éves koruk között a matematikai teljesítményüket mérték, huszonhat évesen olvasási tesztet készíttettek velük, majd negyvenhárom éves korukban az emlékezetüket és a koncentrálóképességüket tették próbára. Negyvenhét éves koruktól évente küldtek kérdőíveket a résztvevőknek, amely az egészségi állapotukra vonatkozott - beleértve a menopauzát is.

Ezerötszáz asszony adatait elemezve a legszorosabb összefüggést az önkéntesek első két tesztjének eredménye és a klimax között találták. Minél jobb volt a 8 és 11 éves korukban kitöltött teszt, annál később érkeztek a klimax időszakába. Sem a foglalkozás, sem a tanulmányok, sem a szociális háttér, de még a dohányzás (amely köztudomásúan sietteti a klimaxot), sem mutatott olyan határozott egybeesést, mint a korai évek teljesítménye.
Ma még nem tudjuk, mi a klimax közvetlen kiváltója. Egyes elképzelések szerint a petesejtek fogynak el ekkorra, mások úgy vélik, más erőforrások hiánya hat az agy "órájára", az úgynevezett szuprakiazmatikus magra.
A vizsgálat eredménye a hormonok szerepének fontosságára utal. Állatkísérletekből tudjuk, hogy az ösztrogén szintje befolyásolja az agy fejlődését: elsősorban a megismerésért, a felismerésért felelős agyterületekre hat. Az asszonyok egész életét befolyásolja az ösztrogén szintje. A 43 éves korban készített tesztben azok teljesítettek legjobban, akik még messze voltak a klimaxtól, vagyis akiknek még magas volt a hormonszintjük.
Egyetlen vigasszal szolgálhatunk a "korai klimaxosoknak": valamennyi nő jobban teljesített, mint a férfiak. (New Scientist)

(ÉT)

Ajánló:

(Élet és Tudomány)