Molekuláris password: védelem a pusztulástól<br/>

Amerikai kutatók egy új sejtfelszíni receptort fedeztek fel, amely egyfajta azonosítóként szolgál a sejt számára: ha fel tudja "mutatni", nem kebelezik be az immunrendszer falósejtjei. Az eredmény az autoimmun betegségek kezelése és a szervátültetések terén lehet jelentős.

A CD47 jelzésű, újonnan felfedezett receptor (a sejt felszínén lévő molekuláris "nyúlvány") a második megismert azonosító jelzés, amely megmutatja az immunrendszernek, hogy a sejt nem idegen, hanem a saját szervezet része. A másik jelzést, az ún. fő szövet-összeférhetőségi komplexet (MHC-I) már régóta ismerik a kutatók. Míg azonban az utóbbi nem minden sejten van jelen (pl. hiányzik az érett vörösvértesteken és egyes magzati sejtek esetében), addig a CD47 receptor általános azonosítónak mondható. (A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy az immunrendszer egyes sejtjein - az ún. antigén-bemutató sejteken - MHC-II molekulák vannak, amelyek szintén a szövet-összeférhetőséget jelző molekulák.)

Per-Arne Oldenborg és kollegái (Washington University School of Medicine, St. Louis, USA) egerek vörösvérsejtjeivel végezték kísérleteiket. Egy általuk kitenyésztett, genetikailag módosított egértörzs egyedeiben a vérsejtek felszínén nem volt jelen a CD47 receptor. Ezek vörösvérsejtjeit egészséges egerekbe jutatták, s az eredmény egészen drámai volt: a vörösvérsejtek 24 órán belül teljesen eltűntek a vérből. (Korábban fehérvérsejtek esetében is hasonló eredményre jutottak.)

Az idegen sejteket az immunrendszer nagyméretű falósejtjei, az ún. makrofágok pusztították el, a lép területén azonosítva őket. Egészen eddig azt gondolták, hogy csak a természetes ölősejtek (natural killer cell, amelyek alapvető szerepet játszanak a rákos sejtek elpusztításában) képesek ilyen jellegű azonosításra, a sejtek felszínén lévő MHC-I molekulákat "vizsgálva". Most azonban a makrofágok, az immunrendszer sokkal általánosabb részét képező "katonák" érzékelték, hogy a sejtek felszínén nincs jelen egy "saját" azonosító, ezért léptek akcióba. A makrofágok igen fontos sejtek: állandóan járőröznek a szervezetben, s elpusztítják az idegen vagy beteg sejteket. "Úgy tűnik, hogy a makrofágok a CD47-et tekintik valamiféle jelszónak, útlevélnek, jelvénynek vagy bárminek, ami az azonosításra szolgál. Aki ezt nem tudja felmutatni, a biztos pusztulás sorsára jut" - mondta Oldenborg. Egyelőre nem értik pontosan a folyamat molekuláris mechanizmusát, s a képet tovább bonyolítja, hogy a CD47 az Rh-negatív vörösvértestekről természetes állapotban is hiányzik.

A kutatók szerint a felfedezés közelebb visz az autoimmun betegségek gyógyításához, amelyek során az immunrendszer a szervezet saját szöveteit támadja meg. Közismert példák a fiatalkori cukorbetegség, vagy a vérszegénység és ízületi gyulladások egyes fajtái. A CD47-et nélkülöző egerek sokkal fogékonyabbak voltak bizonyos autoimmun betegségekre, különösen a hemolitikus anémiára, amelynek során a szervezet saját vörösvérsejtjeit pusztítja el. Ez alapján az emberekben is a CD47 alacsony szintje vezethet hasonló állapothoz. Egyes petefészek-daganatoknál viszont éppen a molekula rendellenesen nagy mennyisége a probléma, mintha csak a rákos sejtek egyfolytában azt bizonygatnák a makrofágoknak, hogy velük minden rendben van, így kerülve el a pusztulást.

A kutatók feladata az lenne, hogy meggátolják a makrofágok pusztító hatását a normális (saját) sejtek ellen. Most megismertek egy olyan jelzést, amely létfontosságú a sejtek számára, s amelyet hiánya esetén megpróbálhatnak pótolni valahogy. "Egy ilyen módszer még a szervátültetések során is nagy szerephez juthat" - bizakodnak a kutatók, aki szerint egyébként még számos, egyelőre ismeretlen "password"-öt kell tudnia minden egyes sejtnek.

S. T.

Ajánló:

Az eredeti sajtóanyag a Washington University School of Medicine honlapján.