Olimpia után: trilobita világcsúcs<br/>

Kanadában fedezték fel a 72 cm hosszú háromkaréjos ősrák maradványt, amely csaknem 30 cm-rel hosszabb az eddig ismert legnagyobb példánynál. A meglepően teljes és jó megtartású maradvány 445 millió évvel ezelőtt lerakódott késő-ordovíciumi mészkőből került elő.

1998 nyarán a kanadai Manitoba Egyetem és a Manitoba Múzeum, valamint a Royal Ontario Múzeum szakemberei a Churchill környéki sziklás tengerparton végeztek terepi gyűjtéseket. Nagy reményekkel vágtak neki a munkának és a trilobita "vadászatnak", mivel az 1980-as években már 43 cm hosszú háromkaréjos ősrák maradványra is bukkantak errefelé a kutatók. A harmadik napon David Rudkin, a Royal Ontario Múzeum munkatársa izgatottan tért vissza társaihoz. A mintegy 445 millió évvel ezelőtt lerakódott mészkőből sosem látott nagyságú trilobita farokpáncél bukkant elő.

A legtöbben talán nem is gondolják, hogy ma a tudomány általában 99%-ban kemény munka, és csak 1%-ban jó ötlet, vagy esetleg egy szerencsés lelet kérdése. A legtöbb tudósnak nagyon ritkán adatik meg a jelentős felfedezés élménye. Így aztán érthető módon még a szakembereket is feldobta a világ eddig ismert legnagyobb trilobitájának a felfedezése, majd az óvatos kipreparálása és feldolgozása. Pillanatnyi kétségük sem volt, hogy ez a lelet most minden fáradságot megér. Végül négy darabban sikerült kiemelni a maradványt a mészkőből.

De milyen állat is volt a trilobita? A magyarul háromkaréjos ősrákoknak nevezett állatok egy mára már kihalt tengeri ízeltlábú csoportba tartoztak, amelyek így távoli rokonságban állnak a rákokkal, a skorpiókkal és a rovarokkal. Ezek az élőlények a földtörténeti ókor (paleozoikum) leggyakoribb tengeri állatai közé tartoztak, maradványaik gyakran nagy számban fordulnak elő a 250 és 570 millió évvel ezelőtti intervallumban lerakódott képződményekben. Tetszetős formájuk miatt nem csak a szakemberek, hanem az amatőr gyűjtők is nagy előszeretettel vadásznak a trilobitákra.

Maradványaik többsége azonban mindössze 3-10 cm hosszú. Így aztán érthető a 72 cm hosszúságú példány jelentősége, hiszen ez csaknem 30 cm-rel hosszabb, mint az eddig ismert legnagyobb példány. Emellett szinte eltörpülnek a szokásos méretű példányok. Azért is meglepő ez a lelet, mivel a gerinctelenek közé tartozó ízeltlábúak általában kis méretűek. Kis méret esetén, például a bogaraknál ez a testfelépítés nagyon jól működik. Az óriási példány esetében viszont már néhány - egyelőre megválaszolatlan - élettani kérdés is felmerül: hogyan cirkulált a vér a testben, hogyan működött az idegrendszer, vagy éppen hogyan szállítódott az oxigén a szöveteken keresztül?

A hatalmas méret ellentmond annak az elképzelésnek is, hogy a nagyobb testű állatok általában a hideg éghajlatú területekhez kapcsolódnak. Igaz ugyan, hogy Churchill jelenleg szubarktikus területen fekszik, 445 millió évvel ezelőtt azonban, amikor a trilobiták uralták a területet, ez a vidék még az egyenlítő közvetlen közelében helyezkedett el és trópusi éghajlattal rendelkezett.

A szenzációs leletet a Manitoba Múzeum kiállításán láthatják az érdeklődők. A kiállítás rendező szakemberek nagyon örülnek a nagyszerű lehetőségnek, hogy a látogatók figyelmét fel tudják kelteni az ősmaradványok iránt, és ezúttal kivételesen nem a dinoszauruszokkal.

Dulai Alfréd

Ajánló:

További képek és információk (angol nyelven) a Manitoba Múzeum honlapján.