Német fülemüle-matuzsálem

Április második felétől május végéig gyakran hallható Berlin nyugati peremén, a staakeni zöldövezetben az egyik legszebb hangú európai énekesmadár: a fülemüle. A más madárral össze nem téveszthető faj hímjei napközben territóriumukat védik rivális hímekkel szemben, éjjelente pedig nőstényeket próbálnak "rabul ejteni" énekükkel.

Berlin külső kerületeihez hasonlóan a környező Brandenburg tartományban is meglehetősen gyakori madár a fülemüle. A 90-es évek végén helyi szakemberek 15-25 ezer költőpárra becsülték az ottani fülemüle állományt. A madarászok szúrópróbaszerűen végeznek gyűrűzést közöttük, s ennek során nemrég szenzációs megállapításra jutottak.

Mint Torsten Langemach, a buckow-i madárvárta vezetője a német hírügynökségnek elmondta, az Odera menti Frankfurt közelében él egy fülemüle, amelyet 1992-ben, kikelése után nem sokkal gyűrűztek meg. Vagyis ez a példány már tízéves, ami fülemülék (és általában a kisebb termetű énekesmadarak) körében matuzsálemi kornak mondható. Az átlagos fülemüle ugyanis mindössze 4-5 évig él; a fiókák fele még az egyéves kor elérése előtt elpusztul.

A fülemüle (más néven csalogány, nyelvújításkori - feledésbe merült - elnevezéssel "bájdalú zenér") vonuló madár: ősszel Afrikába távozik, ahonnan csak április közepén tér vissza európai költőhelyére. A frankfurti példány eddigi élete során mintegy 120 ezer kilométert repült Európa és Afrika között; némely légitársaságnál már bízvást törzsutas igazolványt kapott volna ennyi "utaskilométerrel" a szárnyában.