Tüdőrák és gének: 120-szoros kockázatnövekedés

Az izraeli Weizmann Intézet kutatói olyan genetikai faktort fedeztek fel, amely jelentősen növeli a dohányosoknál a tüdőrák kialakulásának kockázatát.

A kutatók a Journal of the National Cancer Institute c. lapban arról számolnak be, hogy azoknak a dohányosoknak, akik az újonnan felfedezett genetikai markert hordozzák, körülbelül 120-szor nagyobb az esélyük a tüdőrákra, mint azoknak a nemdohányosoknak, akikből ez hiányzik. A felfedezésre alapuló egyszerű vérteszt alapján tehát meg lehet majd állapítani, kik azok, akiknél az átlagosnál is nagyobb kockázatot jelent a dohányzás.

A tüdőrákos betegek kb. 90%-a dohányos. Ugyanakkor az erős dohányosok mindössze 10%-ánál fejlődik ki a betegség, ami a genetikai háttér szerepére utal. A kutatók azt próbálták meghatározni, hogy e genetikai háttér, azaz a betegségre való fogékonyság oka az örökítőanyag (DNS) hibáinak csökkent hatásfokú javítási mechanizmusaiban rejlik-e. A DNS-ben keletkező hibák kijavítása ugyanis alapvető fontosságú ahhoz, hogy ne keletkezzenek tumorsejtek.

A kutatók az általuk kifejlesztett új vérteszttel azt találták, hogy OGG1 jelzésű DNS-javító enzim szintje (illetve aktivitása) a tüdőrákos betegek 40%-ában bizonyult alacsonynak, szemben az általános 4%-os értékkel.

Ez és más eredmények alapján az alacsony enzimszint 5-10-szeres kockázatnövekedést jelent azokhoz képest, akiknek enzimszintje normális. A legnagyobb kockázat természetesen a DNS-t a cigarettafüsttel állandóan károsító dohányosokra jellemző: alacsony enzimszint és dohányzás esetén 120-szor akkora a kockázat, mint normális enzimszint és a dohányzás mellőzése esetén. Természetesen a normális enzimszinttel rendelkező dohányosok is átlagosnál jóval magasabb kockázatnak vannak kitéve, nem is beszélve arról, hogy a dohányzás számos más ráktípus esetében is kockázatnövelő tényező.