Az asztma
	Az asztma olyan idült légúti betegség, amely a hörgők időszakos szűkületével jár, s ezt a beteg rohamszerű légszomjként, sípoló légzésként él meg. A fejlett országokban a felnőtt lakosság 5%-a, a gyermekek 10%-a asztmás. A betegek egy része örökli a betegségre való hajlamot, másoknál ez az örökletes vonás nem fedezhető fel, ám valószínű, hogy náluk is van valamilyen veleszületett fogékonyság, ami hajlamossá teszi őket a betegség kialakulására.
	Ajánlat
	Az asztma Az asztma és a szteroidok Az asztma világnapja Elkezdődött az allergiás megbetegedések időszaka Az asztma megelőzésének lehetséges receptje

A The Journal of Allergy and Clinical Immunology című szakfolyóiratban megjelent tanulmány újabb bizonyíték arra, hogy az asztma nem egységes megbetegedés, hanem olyan tünetegyüttes, amelynek hátterében különböző kiváltó okok és különböző klinikai jellemzők állnak. A National Jewish Medical and Research Center kutatóintézetében sikerült megállapítani, hogy a gyulladást okozó ún. eozinofil granulociták (az immunrendszer falósejtjeinek egy típusa) hiánya vagy megléte alapján is lehetséges bizonyos különbségeket tenni.

"Felismertük, hogy azok a betegek, akiknél már kisgyerekkorban jelentkezett a betegség, sokkal gyakrabban mutatnak allergiás reakciót, mint a felnőttkori asztmások, akiknél viszont a betegség a tüdők gyors sorvadásával jár együtt. Azt találtuk továbbá, hogy a gyernekkorban megbetegedettek egy részénél elmaradtak az ez idáig az asztma legfőbb ismertetőjegyének tartott gyulladásos tünetek, noha a súlyos levegőhiány és más jellegzetességek jelen voltak a pácienseknél" - számol be Sally Wenzel, a kutatás vezetője.

Ez az első alkalom, hogy a rendelkezésre álló biológiai ismereteket és egy rendkívül részletes kérdőív adatait vetették össze az asztmás betegek különböző csoportjainak elkülönítésére.

A kutatóintézet nyolcvan asztmás betegen végzett megfigyeléseket, akiket azért utaltak be, mivel nagy mennyiségű inhalációs szteroid és ún. orális leukotrién antagonista kezelés segítségével sem sikerült csillapítani tüneteiket.

A betegeket két csoportra osztották: az egyikbe azok kerültek, akiknél 12 éves koruk előtt fejlődött ki a betegség, a másik csoportba pedig azok, akiket már felnőtt korban ért utol a kór. Az első csoportba tartozó asztmásoknál átlagosan 2,6 éves korukban jelentkeztek először a tünetek, míg a felnőtteknél kb. 27 évesen. A két csoportot az allergiás reakciók, a tünetek, a tüdő működése és patológiája alapján vetették össze.

A 12 éves kora előtt megbetegedők több mint 75 százaléka arról számolt be, hogy az allergiaszezon teljes ideje alatt zihál és nehezen kap levegőt, míg ez a szám a másik csoport tagjai között mindössze 40 százalék volt. A 12 év alatt megbetegedett asztmások  "pozitívan" reagálnak a különböző allergia-tesztekre, és szabályosan produkálják pl. az allergiás bőrkiütéseket.

A két csoport között további különbség, hogy míg a gyermekkoruk óta asztmások átlagosan legalább kétszer annyi ideje szenvednek betegségüktől, tüdejük kevésbé károsodott, mint a másik csoport tagjaié.

A második csoportba tartozók többségének leheletében gyulladást okozó eozinofil sejteket találtak annak ellenére, hogy ez ellen nagy mennyiségű orális szteroiddal kezelték őket. A fiatalkori asztmában szenvedők esetében ezzel szemben inkább allergiás megbetegedésekre hasonlító gyulladás alakult ki.

"Az asztmát idáig a tünetek alapján határozták meg, ahelyett, hogy a biológiai folyamatok felől közelítettek volna hozzá. Mi ezek alapján osztottuk 4 csoportra betegeinket, aszerint, hogy fiatal- vagy felnőttkorban szerzett asztmáról van-e szó, illetve, hogy jelen vannak-e a szervezetben az eozinofil sejtek vagy sem" - mondja Wenzel.

Ezek az információk nagy segítséget jelenthetnek a betegség helyes diagnózisában és kezelésében, valamint a további kutatásoknál. Az asztmás megbetegedések csoportjainak elkülönítése talán hozzásegíthet ahhoz, hogy azonosítsák az asztmát kiváltó további géneket. Az asztma különböző típusai mögött valószínűleg más-más gének vagy géncsoportok állnak.

[origo]