Albano Beja-Pereira, a portugáliai Porto Egyetem kutatója feltételezi, hogy a szamarak domesztikálása az emberek reakciója volt a Szahara 5000-7000 évvel ezelőtti térhódítására. A fokozódó szárazság és az elsivatagosodás arra késztette az ott lakókat, hogy új, termékenyebb vidéket keressenek letelepedésre. A szakemberek szerint a "költözködéshez" fogták be a vadszamarakat teherhordóknak.

Később a már bevált állatok felgyorsították a civilizációk közötti kapcsolatokat, amely döntő lépés volt a kereskedelem megélénkülése felé az elszigetelten élő földműves társadalmakban.

A tanulmány szerint az Afrika északkeleti részén honos két vadszamár volt a mai teherhordó szamár elődje: a núbiai szamár (Equus africanus africanus) és a szomáliai szamár (Equus africanus somaliensis). Napjainkban mindkettőt erősen fenyegeti a kipusztulás veszélye. A még meglévő núbiai szamarak Szudán északkeleti részén élnek, míg a szomáliai vadszamár igen kis létszámban fellelhető még Etiópiában, Szomáliában és Eritreában. 

A portugál kutatócsoport 52 ország domesztikált szamarainak génállományát vizsgálta meg. Kiderült, hogy két ázsiai vadszamár faj, az Equus hemiones és az Equus kiang, amelyeket eddig szintén a mai szamarak előfutáraiként tartottak számon, valójában nem szerepel az ősök között.

(MTI)