Az újszülöttek percenkénti légzésszáma körülbelül 30-35. Minden 50-100. légvételnél a kisbabák mélyen magukba szívják a levegőt. Ezek a sóhajtások javítanak a még fejletlen tüdőszövet mechanikus tulajdonságain azáltal, hogy a legapróbb légutakat is szabaddá teszik, és rugalmassá változtatják a még igen merev tüdőszövetet - vélték eddig a szakemberek.

A jelenlegi kutatásban összesen 25, egyhónapos kisbabánál vizsgálták a légzési térfogatot, a pulzusszámot és a vér oxigéntartalmát alvás közben. A mély lélegzetvétel előtt az alvó gyerekek légvétele egyre lassabbá és egyenletesebbé vált, majd a váratlan sóhaj után a légzésritmus rendszertelenebb lett. David Baldwin és munkatársai úgy vélik, hogy a szokatlanul mély lélegzetvételek kiváltásával az agyban található légzőközpont megszakítja a túlságosan lassú és monoton - a szervezet oxigénigényét nem mindig kielégítő - légzésritmust. A mély légvételekkel tarkított légzés így hosszú távon stabil légzés kialakulásához vezet, ami képes biztosítani a változó oxigénigényt.

A hirtelen csecsemőhalál azoknál a kisbabáknál következik be, akiknél a légzésritmus szabályozása nem megfelelő. A szabályozás pontos megismerése hozzájárulhat ahhoz, hogy a veszélyeztetett csecsemőket időben kiszűrjék. Baldwin és munkatársai most azt vizsgálják, vajon a sóhajtás mechanikus és szabályozó funkciója között van-e összefüggés. Kutatásuk jelenlegi állásáról a Journal of Applied Physiology online kiadása számol be.

Cseh Júlia

[origo]