Új titkok a tűrés világbajnokaitól

A Halobacterium nevű mikroorganizmus csaknem elpusztíthatatlan: túléli a más élőlények számára halálos mennyiségű radioaktív és ultraibolya sugárzást, a rendkívüli szárazságot vagy a nagy légritkítást. Kiderült, hogy jóval többféle mechanizmussal rendelkezik az örökítőanyag, a DNS-molekula hibáinak kijavítására, mint más élő szervezetek.

Az amerikai Marylandi Egyetemen a NASA támogatásával már évek óta dolgoznak a Halobacterium "működésének", önjavító képességének mind alaposabb feltárásán, megértésén. A kutatók szerint a baktérium azért visel el minden, más szervezetek számára végzetes megpróbáltatást, mert rendkívül szélsőséges körülmények között, a Holt-tenger nagyon sós vizében él. A tengerek vizénél is ötször-tízszer sósabb Holt-tengerben nem élnek meg az édesvízhez vagy a normálisan sós körülményekhez szokott élőlények. A nagy sótartalom károsítja az örökítő anyagot a sejtek belsejében. A DNS-molekulákat vízmolekulák veszik körül, amelyek szinte megvédik a DNS-t. Nagyon sós vízben a só kivonja a sejtből a vízmolekulákat, a védelem nélkül maradt DNS-szál károsul, akár el is törhet, ettől a sejt működése hibássá válik, végső esetben el is pusztulhat.

A sós vízhez hasonló sérülést okoznak a sugárzások is a DNS-ben, ezért éli túl a nagy sugáradagot is a sós vízhez szokott baktérium. Kísérletek során adott mennyiségű ultraibolya sugárzásnak kitett E. coli baktériumok mind elpusztultak, az ugyanennyire besugárzott Halobacterium csoport 80%-a gondtalanul szaporodott tovább, túlélte a besugárzást. Más alkalommal vákuumba helyezték a sós vízben élő baktériumtelepet. A víz elpárolgott, a visszamaradó só kristályokat alkotott. A sókristály magába zárta a baktériumot, egy csepp maradék vízzel együtt. A sejtek félig "alvó" állapotban éltek a kristályban hosszú ideig, majd vízhez jutva életre keltek és kijavították az örökítőanyagban a kiszáradás során keletkezett hibákat.