Új jelentés: fajkihalási hullám pusztít Ausztráliában és Óceániában

Jelenleg zajlik a hatodik nagy fajkihalás bolygónkon, ezúttal azonban kétség kívül az emberi tevékenység játssza az egyik főszerepet. A déli félteke nagy részét különösen erősen sújtja a veszteség: Ausztrália, Új-Zéland és a szomszédos csendes-óceáni szigetek a globális fajkihalás forrópontjai lehetnek - figyelmeztet a térség ökológiai helyzetét bemutató első átfogó tanulmány.

Sürgősen cselekedniük kell a térség kormányainak, ha meg akarják fékezni a helyi élővilág pusztulását, és az idegenhonos (invazív) fajok térhódítását, ami az élővilág sokféleségének eltűnését, fajok kihalását okozza szerte Ausztráliában, Új-Zélandon és a Csendes-óceán közeli szigetein - ez az üzenete a Conservation Biology nemzetközi szaklapban közzétett jelentésnek, amelyet több mint 24 ezer tudományos publikáció információi alapján készített el a sydney-i Új-Dél-Wales-i Egyetem 14 főből álló kutatócsoportja. Lapjain kibontakozik a térség egyre fogyatkozó természetes élőhelyeinek, illetve pusztuló élővilágának képe. Napjainkban zajlik a hatodik nagy fajkihalás Földünk történetében, s a jelentés a kihalás hat okát határozta meg, melyek szinte mind az emberi tevékenységgel kapcsolatosak. "A fajkihalás mértéke a jelek szerint régiónkban a legrosszabb a Földön" - mutat rá az egyetem közleményében Richard Kingsford professzor, a jelentés vezető szerzője. "A világnak ezen a részén bámulatos természeti környezettel rendelkezünk, aminek nagy része a szemünk előtt pusztul el. Az itt őshonos fajokat élőhelyük elvesztése vagy elsivárosodása, invazív fajok megjelenése, a klímaváltozás, a túlzott emberi kizsákmányolás, a környezetszennyezés és betegségek tizedelik."

Talán a legnagyobb a gond Óceániában - Polinézia, Mikronézia és Melanézia szigetein -, ahol sürgős és hatékony környezetvédelmi intézkedésekre van szükség, hogy ne romoljon tovább a térség már jelenleg is aggasztó fajkihalási mérlege.

Ausztrália és Óceánia veszélyben

A természetes élőhelyek eltűnése vagy elsivárosodása a szárazföldi élővilág pusztulásának legnagyobb, elsődleges oka. Ausztráliában a mezőgazdasági termelés nyomán az erdőségek fele már eltűnt vagy károsodott. A még megmaradt erdős területek mintegy 70 százalékában a fakitermelés okoz károkat. A térségben élő veszélyeztetett fajok 80 százaléka esetében a kihalás veszélyét a megfelelő élőhely elvesztése okozza.

Az idegenhonos fajok, elsősorban gerinces állatok és szövetes növények, nagy pusztítást végeztek a szárazföldi élővilágban, megjelenésük nyomán mára az összes itt honos gerinces faj 75 százaléka tűnt el a szigetekről. Több mint 2500 invazív növényfaj telepedett meg Új-Zélandon és Ausztráliában - ez körülbelül az őshonos fajok 11 százalékának felel meg. Az invazív fajok közül sok mezőgazdasági gyomnövény, gerinces kártevő és hal állami beavatkozások nyomán, mezőgazdasági, vadászati célok miatt került be a térségbe, ahol aztán elszaporodott és kiirthatatlanná vált.

A behurcolt új fajok hatalmas károkat okoztak a szigeteken, megjelenésük nyomán több mint 1200 madárfaj tűnt el a csendes-óceáni szigetvilágból. A mikronéz jégmadár Guam szigetén élő alfaja (Todiramphus cinnamominus cinnamominus) eredeti élőhelyén például mára gyakorlatilag kihaltnak tekinthető - vesztét a katonai bázisra az 1960-as években behurcolt barna mangrovesikló (Boiga irregularis) okozta. Mára elmondható, hogy a kígyó néhány évtized alatt az itt honos 11 erdei madárfajból 10-et kiirtott.

Esőerdő a Daintree Nemzeti Parkban, Queensland, Ausztrália

Az idegenhonos fajok megjelenése mellett az emberi népességnövekedés és az ezzel együtt járó terjeszkedés is hatalmas terhet ró a szigetvilágra. Az egyre növekvő mennyiségű hulladék elhelyezése megoldhatatlan gondot okoz a helyi hatóságoknak, ezért a vízben lebegő műanyaghulladékot lenyelve, a halászhálókba gabalyodva tengeri madarak és emlősök tömegei pusztulnak el - áll a jelentésben.

A térségre, így Ausztráliára is hat a globális felmelegedés. A kontinensen különösen az 1950-es évek óta növekszik az átlaghőmérséklet - hatására néhány itt őshonos faj délebbre, az Antarktisz felé, mások magasabb, hűvösebb területekre húzódtak.

A jelentésben felhasznált számos tanulmány a fertőző betegségek komoly jelenlétére mutat rá. Ilyen a madármalária vagy a kétéltűeket járványszerűen tizedelő gombás fertőzés. Titokzatos bőrbetegség pusztítja a Föld legnagyobb termetű húsevő erszényesét, a tasmán ördögöt (Sarcophilus harrisii). Populációja a becslések szerint 60 százalékkal csökkent a betegség miatt. De nem csak az állatvilágot, a növényeket is súlyosan érintik az új betegségek: több őshonos növényfajt pusztított ki például egy Ausztráliába szándékosan hurcolt, gyökereken élő gombaféle.

A jelentés készítőit különösen aggasztja a halfarmok kiépülése (mára a haltenyésztés a világ leggyorsabban fejlődő élelmiszeripari ágazatává vált), valamint az ipari méretű tengeri halászat, a robbantásos, fenékhálós, vonóhálós technikák nyomán szintén kifogott és elpusztult tengeri állatok (mellékfogás) mennyisége, vagy az általuk okozott korallpusztulás.

Globális fajkihalás, számokban

• A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján (kategóriáit lásd a lenti keretes írásban) szereplő közel 45 ezer fajból mára mintegy 17 ezret (38 százalékukat) fenyeget a kihalás veszélye. A vörös listás veszélyeztetett fajok közül 3246-et a súlyosan veszélyeztetett, tehát kihalófélben lévő fajként tartanak számon. További 4770 veszélyeztetett és 8912 sebezhető faj.
• A kétéltűek majd' egyharmadát, a madárfajok 12 százalékát, az emlősök negyedét fenyegeti a kihalás veszélye. 2008-ban közel 450 emlősfajt tartottak nyilván veszélyeztetettként, köztük a tasmán ördögöt (Sarcophilus harrisii), amelynek globális populációja az elmúlt évtizedben 60 százalékkal csökkent.
• A Vörös Lista a jelenleg ismert mintegy 1,8 millió fajnak csupán a 2,7 százalékáról rendelkezik kellően részletes, tudományos információkkal, s a Földön élő fajok nagy részét tudományosan még nem térképezték föl - számukat 2-100 millióra becsülik. Az ismert állatfajok nagy részéről viszonylag keveset tudunk: a halfajok csupán 5, a hüllők 6, a kétéltűek 7 százalékáról rendelkezünk részletes ismeretekkel. A feltérképezett fajok közül legalább 750 hal-, 290 hüllő-, és 150 kétéltűfajt veszélyeztet a kihalás.
• Az átlagos kihalási ráta napjainkban ezer-tízezerszerese a fajkihalás "természetes" sebességének, tehát annak, amilyen gyorsan a fajok az elmúlt 60 millió év során tűntek el bolygónkról.

A globális helyzetről bővebben Elbuktuk a fajkihalás elleni harcot című cikkünkben olvashat.

Az emberi tevékenység terhe a jövőben csak egyre nagyobb súllyal nehezedik majd Ausztráliára és Óceániára, ahol az előrejelzések szerint a népesség robbanásszerű növekedés előtt áll. 2050-re Ausztrália népessége 35, Új-Zélandé 25 százalékkal nő meg. Más, biodiverzitás tekintetében rendkívüli értékeknek otthont adó szigetek még ennél is drámaibb változásokat élnek majd meg, Pápua-Új-Guineában a jelenleginél 76, Új-Kaledóniában 49 százalékkal nagyobb lesz a népesség száma.

Andajok Pápua-Új-Guineában

"A környezeten lévő terhelés csak rosszabb lesz, ha nem csökkenjük ökológiai lábnyomunkat és nem vetünk gátat a túlnépesedésnek" - figyelmeztet Kingsford professzor. Sajnos számos csendes-óceáni országnak meglehetősen kevés ismerete van a fent leírtakról. A jelentés szerint a térségről szóló tudományos kutatások, beszámolók háromnegyede Ausztráliában, Új-Zélandon és Hawaii-on készült. A fennmaradó országok többségében a lakosság viszonylag keveset tud a természetes környezet tragikus állapotáról. "A kormányoknak el kell kötelezniük magukat további védett területek kialakítására, és arra, hogy helyreállítsák a legjobban pusztuló élőhely típusokat, például mocsarakat" - indítványozza Kingsford professzor.

A Vörös Lista kategóriái

• Kipusztult (Extinct) - már az utolsó ismert példánya is elpusztult
• Vadon kipusztult (Extinct int the wild) - a fajnak csak emberek által tartott, mesterségesen, fogságban vagy termesztésben élő egyedei léteznek
• Súlyosan veszélyeztetett (Critically Endangered) - a kipusztulás közvetlen közelébe került, kihalófélben lévő fajok
• Veszélyeztetett (Endangered) - fajok, amelyeket a jelenlegi tendenciák mellett természetes környezetükben már a közeli jövőben biztosan a kihalás veszélye fog fenyegetni
• Sebezhető (Vulnerable) - fajok, amelyek a jelenlegi tendenciák mellett természetes környezetükben előreláthatólag a kihalás szélére fognak kerülni
• Mérsékelten veszélyeztetett (Near Threatened) - potenciálisan veszélyeztetett fajok, amelyeket jelenleg nem fenyeget a kihalás veszélye, de védelem nélkül előreláthatólag a veszélyeztetett fajok közé kerülnek
• Nem veszélyeztetett (Least Concern) - elterjedt fajok, amelyeket jelenleg nem fenyeget a kihalás veszélye
• Adathiányos (Data Deficient) - fajok, amelyekről nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű adat

A Vörös Listán nem szereplő fajok

• Fosszilis (Fossil) - főleg megkövült maradványokból ismert élőlények. Általában a 10 ezer évnél régebben kihalt fajok
• Régen kihalt (Prehistoric) - a 16. század előtt kihalt fajok
• Közönséges (Secure) vagy háziasított (Domesticated) fajok