Egyeseknek jó móka, de a többségnek kötöznivaló bolondság

Nagy fehércápa, nem érik el a felnőtt méretet, mert hamarabb kihalásszák őket
Vágólapra másolva!
A tenger csúcsragadozói közül az egyik leghírhedtebb faj a nagy fehércápa. A legnagyobb húsevő cápafajnak - kivéve a kardszárnyú delfint -, nincs természetes ellensége, mérete és zsákmányolási szokásai miatt pedig nem tart az embertől sem, sőt időnként potenciális zsákmányként tekint rá.   Ezért okkal felvetődő kérdés, hogy vajon milyen reális kockázattal jár a nagy fehérrel való víz alatti randevú.
Vágólapra másolva!

Egy tökéletes szuperragadozó

A nagy fehércápa (Carcharodon carcharias) mintegy öt és félmillió éves evolúciós múltra tekinthet vissza. A népszerű közvélekedéssel szemben, nem a valaha élt legnagyobb húsevő cápafaj, a kolosszális és valódi zoológiai rémálomnak tekinthető, 15- 18 méteres egykori óriásfogú cápa (Carcharocles megalodon) leszármazottja, közvetlen felmenője ugyanis egy kihalt makócápa-féle, az Isurus escheri. A nagy fehér törzsfejlődése során tökéletes alkalmazkodóképességről tett tanúbizonyságot; ez a legszélesebb elterjedési területtel rendelkező recens cápafaj.

Forrás: AFP/Theo Ferreira

A sarkkörhöz közeli vizekben ugyanúgy megtalálható mint a trópusokon, de legjobban a mérsékelt öv tengereit kedveli. Aktívan vándorló, óceánokat keresztülszelő kozmopolita faj. Annak ellenére, hogy a sarkvidéki területeket leszámítva a világtenger szinte összes szegletében előfordulhat, más cápafajokhoz képest kifejezetten alacsony a populáció egyedszáma; optimista becslések szerint sem élhet tízezernél több egyed a világtengerben. Egészen különleges tulajdonságokkal rendelkezik, így például a többnyire változó testhőmérsékletű (hidegvérű) csontoshalakkal szemben endoterm, azaz állandó testhőmérsékletű faj. Egy speciális, az úgynevezett vörös izomzatba ágyazott vércirkulációs rendszernek köszönhetően az izomzata és az agy környéke állandó jelleggel, 12-14 fokkal magasabb hőmérsékletű a környező víztömegnél. Ennek köszönhető, hogy hűvös vizekben is hihetetlenül aktív marad.

Forrás: AFP/PNS

Oppurtunista vadász, zsákmányolási szokásait képes a rendelkezésére álló prédához igazítani, azaz másként vadászik delfinekre és fókákra, mint például tonhalakra és nagy makrélákra. Kitűnő a látása és a szaglása, de a sebessége sem megvetendő. Tömeges mérete ellenére, rövidtávon akár 55-60 kilométer/órás sebességre is képes felgyorsulni. Fogszerkezete tökéletes eszköz hatalmas húsdarabok kitépésére, maximális harapásereje 1,6 tonna/cm2. A legfrissebb megfigyelések szerint nem magányosan éli le az életét, meghatározott területeken időszakos és összetartó csoportokat alakítanak ki, és e csoportokon belül alá-fölérendeltségi hierarchia érvényesül az egyedek között.

Egy gyakori kérdés; mennyire veszélyes

A támadási statisztikák szerint a nagy fehércápa számlájára írható a legtöbb ember elleni agresszió. Persze, itt ne sok ezres adatokra gondoljunk. Az egyik legjobban feldolgozott cápatámadási statisztikai rendszer, a Floridai Természettudományi Múzeum által gondozott International Shark Attack File (ISAF) nyilvántartása szerint 1586 és 2013 között összesen 279 regisztrált nagy fehér támadás történt, amelyből 78 végződött halálos eredménnyel. Ha ezt a több mint négyszáz éves adatsort azzal vetjük össze, hogy minden évben átlag húszezren halnak meg kutyatámadás következtében, akkor matematikai valószínűséggel számolva, aligha tekinthetjük reális lehetőségnek, hogy nagy fehér támadás áldozataivá váljunk. A nagy fehérrel történő randevú ennek ellenére sem minden kockázat nélküli kaland.

Kiszámítható és megjósolható-e, hogyan fog viselkedni a nagy fehér?

Ez a leggyakoribb kérdés a nagy fehér cápával történő szabadmerülések megtervezése előtt. A nagy fehér viselkedési reakcióival kapcsolatosan csak a védőketrecen kívül végrehajtott megfigyelések adhatnak objektív képet. A megfigyelések elvégzése azonban nem ajánlható a nyúlszívűeknek, az egyéni bátorságon, feltétlen higgadtságon és a felkészültségen kívül némi fanatizmus is szükséges az ilyen típusú kalandhoz. Ezen a területen két dél-afrikai búvár operátor és nagy fehércápa kutató, André Hartmann valamint tanítványa, Mike Rutzen sokéves szabadmerülési tapasztalatai a legérdekesebbek. Rutzen szerint a nagy fehér cápák közül a nőstény egyedek sokkal gyakrabban elfogadják az ember közeledését, mint a hímek.

Forrás: hemis.fr/Cordier Sylvain

Rutzen kifejlesztett egy módszert, amellyel a merülés előtt megállapítja, hogy a kiszemelt egyeddel az elfogadható kockázat keretein belül lehet-e merülni. Maga a módszer végrehajtása sem kezdőknek való; a véres csalival a hajó mellé csalogatott cápa orrát megérintve figyeli a reakcióit. Amennyiben a „kísérleti alany” hagyja a rosztrum végének megérintését, és ettől félig bódult állapotban az álkapcsait nyitogatja, - az az egyed Rutzen szerint „playful” azaz nem agresszív. A simítás elől kitérő nagy fehér azonban veszélyes lehet.

Most már jöhet a merülés

Az első és legfontosabb szabály a tökéletes nyugalom és higgadtság megőrzése a merülés egész időtartama alatt. A legkisebb pánikreakció is végzetes lehet, - Mike Rutzen szerint. ( A nagy fehér orrán található Lorenzini-ampullák segítségével az állat érzékeli a vérkeringés által generált bioelektromos impulzusokat. Stresszes helyzetben felgyorsul a pulzus, és ez feszültségváltozást okoz a testünket körülvevő mikroelektromos mezőben, azaz a nagy fehér megérzi, ha félünk tőle.) A másik kiemelkedően fontos tényező, a környezeti feltételek, mindenekelőtt a láthatóság értékelése.

Nyolc méternél alacsonyabb látótávolságú vízben nagy fehérrel merülni öngyilkossági kísérlet, a szakértő szerint. Nem tanácsos egyedül bemenni a vízbe, a tapasztalatok szerint a szorosan egymás mellett úszó búvárokra ugyanis nem támad rá a nagy fehér. Nagyon fontos, hogy végig szemmel kövessük és értékeljük a körülöttünk úszó cápa, vagy cápák viselkedését. Mike Rutzen megfigyelte, hogy amennyiben a nagy fehér agresszívvé válik, kifordítja a mellúszóit, és a fejét lefelé nyomva közeledik a búvár felé. Ilyenkor sem szabad pánikszerűen menekülni, lassú és megfontolt hátrálással kell kitérni a közeledő állat elől, szükség esetén pedig a cápabottal kell eltolni, és így jelezni számára, hogy megvédjük a területünket.

Azért inkább hagyjuk meg a profiknak

A nagy fehércápával történő szabadmerülés rengeteg tapasztalatot és komoly, a faj viselkedésbiológiájával kapcsolatos ismeretet igényel, tehát nem hobbibúvároknak ajánlható kaland. Azokban az országokban, így például Ausztráliában, Dél-Afrikában vagy az Egyesült Államok csendes-óceáni partvidékén, ahol szervezetten folynak nagy fehércápás merülések, jogszabály tiltja a turistabúvárok szabadmerülését, a program csak védőketrecben megengedett. Egyedi engedély alapján kizárólag hivatásos búvároknak, kutatási vagy filmforgatási, fotózási célból nyitott a testközeli és ketrecen kívüli randevú az óceánok szuperragadozójával. A mexikói Guadalupe –sziget körüli vizekben kissé lazábban kezelik ezt a szabályt, itt az elszántabb profik nem egyszer a ketrecet elhagyva úsznak egy-két kört a kristálytiszta trópusi vízben tekintélyt parancsoló hatalmas ragadozókkal, ahogy az a cikkünkbe ágyazott lélegzetelállító videón is látható.