Egymást tanító hangyák

A bristoli egyetem kutatói elsőként írták le a formális tanítás jelenségét a rovarok világában. A Temnothorax albipennis hangyafaj viselkedésének tanulmányozása során megfigyelték, hogy a hangyák ún. tandemfutása egy tanítási folyamat, melyet arra fejlesztettek ki, hogy megmutassák egymásnak, hol található az élelem.

A tandemfutás lényege, hogy amikor egy hangya eledelre bukkan, vezető szerepet vesz föl, és megmutatja egy társának az élelemforráshoz vezető utat. A két hangya szorosan egymás mögött halad, és aktív kommunikáció zajlik köztük a "menetelés" során.

De mit is értünk pontosan tanítás alatt? A tudományosan elfogadott definíció szerint a tanítás azt a viselkedést jelenti, melynek során a tanár megváltoztatja a viselkedését egy tanulatlan (naív) megfigyelő jelenlétében. Teszi ezt oly módon, hogy a tanítási folyamat elején áldozatot hoz annak érdekében, hogy példaértékű viselkedést mutasson a másik egyednek - "a tanulónak" - azért, hogy az gyorsabban elsajátítsa a tanulnivalót. A valódi tanítás mindig valamilyen interakciót, párbeszédet jelent a tanuló és a tanára között. Más szavakkal kifejezve a tanár információt, útmutatást ad a tanulónak olyan ütemben, ahogyan annak felfogását a tanuló képességei lehetővé teszik. Ugyanakkor, miután a tanuló elsajátította a lecke egy részét, visszajelzést ad a tanárának, hogy folytathatja az anyagot.

A fenti definíció egy kicsit elméletinek tűnhet, de nézzük meg, hogyan is néz ez ki a gyakorlatban a hangyák tandemfutása során. A futás kezdetén a vezetőhangya egy be nem avatott fajtársat keres a bolyban, aki hajlandó követni őt az élelemforráshoz. A tandemfutás valójában igen lassú mozgás, mert a "követő" hangyának időről időre meg kell állnia, hogy körülnézzen és megjegyezze azokat az útjelzőket, melyek alapján emlékezni fog az útra. Miután a követőhangya ezt megtette, csápjával megütögeti az előtte haladó vezetőnek a hátsó lábát és potrohát, így jelezve, hogy folytathatják az utat.

A kutatók tüzetesen vizsgálták a hangyák mozgását a tandemfutás közben, és egyértelműen megfigyelhető volt a kölcsönös visszajelzések rendszere. Amikor megnőtt a két hangya közötti távolság, a vezető lassított, a követő pedig megszaporázta a lépteit; amikor pedig csökkent a köztük lévő távolság, a vezető gyorsított, így diktálva az iramot.

A vezetők igencsak megfizetik az út árát, mert a "tanítvány" nélkül körülbelül négyszer olyan gyorsan elérnének a táplálékhoz. A tanításból származó hasznot a tanítvány aratja le, mert így sokkal gyorsabban elér a forráshoz, mintha egyedül kellett volna megkeresnie az utat. Miután sikeresen megtanulta a leckét, ő maga is tanítóvá válhat, így az egész boly számára hasznos információ igen gyorsan eléri a kolónia összes tagját.

A tandemfutás tehát a tanítást jellemző összes kritériumnak megfelel. A tanítás megjelenése a hangyák szintjén azt jelzi, hogy már igen parányi aggyal rendelkező állatoknál is kifejlődött ez a képesség. Valószínűleg az információ értéke, és kevésbé az agy mérete határozza meg, hogy mely állatoknál jelenik meg a tanítás képessége.

A megfigyelésekről a Nature tudományos szaklapban számoltak be a bristoli egyetem etológusai, Nigel Franks és Tom Richardson.

Bodrogi Lilla