A világ legősibb földművelői<br/>

Egy brit régész 13 ezer éves búza- és rozsmagvakat talált szíriai ásatásai során. Valószínűleg a történelem legkorábbi földművesei használták őket, akik egy rettenetes szárazság miatt hagytak fel a vadászó-gyűjtögető életmóddal.

Gordon Hillmann (University College, London) több mint húsz éve kutatja az ősi élelmiszernövények nyomait az Efrátesz folyónál fekvő Abu Hureyra mellett. A tudós szerint sehol máshol nem létezik olyan hely, ahol ennyire tökéletesen lehet tanulmányozni a vadászó-gyűjtögető életmódról a földművelésre való áttérés régészeti bizonyítékait.

Az ásatások során olyan növényi magvakra bukkantak, amelyek betemetődésük előtt egy tűzvész során elszenesedtek, s így kitűnő állapotban őrződtek meg. A kormeghatározások szerint az őket befogadó rétegek 13 ezer évesek, így eddig ezek a legősibb, kultúrnövényekhez tartozó termések. Miből következtetnek erre? A nagy, kövér magvak feltűnően különböznek a korábbi, mélyebben fekvő, a vadászó-gyűjtögető korszaknak megfelelő földrétegekben talált vékonyka társaiktól, amelyek kis tápértékű, vadon növő gabonafélék termései. A magvak alaktani különbsége tehát egyértelműen utal az életmódváltásra, a növények mesterséges szelekciójának kezdetére.

Mi késztette a korai embereket a vadászó-gyűjtögető életmóddal való szakításra? Az utolsó jégkorszak vége felé az északra fekvő nagy jégtakarók fokozatosan visszahúzódtak, s ezt a csapadékos zóna eltávolodása követte. Amint a vízhiány miatt a füves puszták kiszáradtak, a vad gabonafélék pedig sorra kihaltak, az embereknek tenni kellett valamit túlélésük érdekében – állítják Hillmann és kollégai. Ez pedig csak az lehetett, hogy megmentették a maradék gabonafajokat, s termeszteni kezdték őket. Innét pedig már nem volt visszaút – ez a termelési módszer ugyanis jóval több embert képes eltartani, nem is beszélve a társadalmi következményekről.

A régészek egyelőre nem találtak arra utaló nyomokat, hogy az első földművesek öntözték volna földjeiket. Valószínűleg nem tettek mást, mint hogy összegyűjtötték a vad gabonafélék magvait, s olyan területeken ültették el őket, ahol természetes módon nagyobb volt a talaj nedvességtartalma (pl. a hegyoldalak teraszos szintjein). Valószínűleg ekkor kezdte el az ember a természetes növényzet rendszeres kiirtását is, hogy helyet szorítson az első gabonaföldeknek.

S. T.

Ajánló: