Legalábbis ezt állítja Mary Baxter, a Cambridge-i Egyetem kutatója (a képen), miután több korabeli sírt átvizsgált.
Körülbelül háromezer évvel ezelőtt a halottat vagy elhamvasztották, vagy külön, de többször használt sírba temették. Ám 6500-4000 éve még többször elmozdították helyéről a tetemet, mielőtt végleg eltemették volna.
Baxter szerint 6000-4000 éve hosszú, közös föld- vagy kősírba helyezték a halottakat. Miután a nyughelyen elhelyezték a tetemet, még egyszer vagy kétszer elmozdították eredeti helyéről, gyakran a ruhájánál fogva húzkodva. Baxter számos ilyen lelőhelyet megvizsgált Nagy-Britanniában, és különösnek találta, hogy többnyire hiányoznak a csontvázak mellől az apró csontok, legfőképpen az ujjcsontok. Ha a tetemeket nem mozdították volna el eredeti helyükről, minden csontnak meg kellett volna őrződnie. Egy ízben egyértelmű bizonyítékot is talált a kannibalizmusra a haddenhami lelőhelyen: a csontváz ugyanis aprólékosan fel volt darabolva. Az apró csontok innen is hiányoztak.
Baxter szerint a jelenség nem annyira egyedi, mivel a mai napig is akadnak olyan törzsek Afrikában, amelyek halottaikat takaróban vagy ládában tárolják a család kunyhójában, mielőtt végleg eltemetnék őket.
(Élet és Tudomány)
Ajánló:
Az eredeti sajtóanyag a Cambridge-i Egyetem honlapján.
Korábban:
Vajon miért temetjük el halottainkat, ahelyett hogy megennénk őket? Jó, jó, tudom, nagyon öregek és soványak voltak, esetleg fertőző betegségben hunytak el. De miért nem eszik meg a katonák egészséges, fiatal ellenségeiket, akiket csak néhány órával előbb öltek meg?