A jellegzetes acheuléi marokkövek és szakócák könnycsepp alakú kőeszközök, amelyeknek mindkét oldalát élesre pattintották. Az első ilyen eszközöket mintegy 1,6 millió évvel ezelőtt kezdték készíteni a Homo erectusok Afrikában, majd onnan kivándorolva magukkal vitték tudományukat a Közel-Keleten át Indiába és Európába. A marokkövet egészen 200 ezer évvel ezelőttig készítette a Homo erectus, éppúgy, mint a korai Homo sapiens alfajok.
Az Isampur-kőfejtőnek elnevezett lelőhelyen a K. Paddayya professzor (Deccan College) és a Michael Petraglia (Smithsonian Institute) vezette kutatócsoport megtalálta az egyik olyan kőfejtőt, ahol a korai homo lepattintotta a sziklák faláról a kőlapokat, s aztán gondosan mintegy 30 centiméternyi marokfejszévé pattintgatta őket.
A lelőhelyen az erodálódás következtében a földfelszínen és részben 40 centiméternyire alatta mintegy 120 kőeszköz feküdt szerteszét - köztük szakócák, kaparók, pengék (átlagosan 25x20 centiméteresek). Az eszközök mellett hevertek a körülbelül 35x30 centiméteres kőmagok.
A kutatók szerint mindez egyértelműen bizonyítja, hogy a korai homók tudatosan kerestek olyan mészkősziklákat, amelyek anyagtulajdonságának ismeretében, előre elképzelt módon készíthettek maguknak eszközt. Ez már a gondolkodás és a tervezés bizonyos szintjét feltételezi. Mindazonáltal bizonyítja azt is, hogy kevéssé voltak még kreatívak: évezredeken át készítették ugyanazokon a helyeken ugyanazokkal a módszerekkel ugyanazokat az eszközöket. A legkisebb változtatásnak sincs ugyanis semmi nyoma.
(Élet és Tudomány)
Ajánló:
Korábban:
2000. március 6. Az eddigi legrégebbi ázsiai kőeszközöket fedezte fel egy kínai és amerikai régészekből álló csoport Kínában, amelyek kifinomultságukban nem maradnak el az afrikai és európai Homo erectus szerszámai mögött.