Öröklött AIDS-es özvegyek: halálos ítélet

Férje halálával Mariam Szalim a hagyományok szerint automatikusan a család egy másik férfitagjának válik asszonyává, ő azonban más AIDS-vírushordozó (szeropozitív) özvegyekhez hasonlóan ellenzi az ősi szokás követését, mert ezzel továbbadná a halálos kórt.

Az, hogy az özvegyeket továbbadják a család más férfi tagjainak, igen elterjedt gyakorlat Kenya keleti részén, a Viktória-tó vidékén, abban a térségben, ahol a többnejűség is mindennapos. A hivatalos statisztikák szerint itt a felnőttek több mint harminc százaléka hordozza már az AIDS vírusát. Az asszony, akiért jelentős hozományt fizettek, férje halála után is annak családjában marad, és "megörökli" egy sógor vagy nagybácsi - írja az AFP.

A Mumiasban élő luhiasz törzs egyik altörzsének számító vangaszoknál, ahova Mariam is tartozik, ez a szokás elsősorban azt jelenti, hogy a volt férj örökébe lépő sógor vagy nagybácsi, akinek leggyakrabban már van felesége, ha kedve tartja, járhat az özvegyhez enni és vele is hálhat. - A férjem elvett egy másik nőt is, akinek az első férje AIDS-ben hunyt el. Azóta mindannyian meghaltak. Én 34 éves vagyok, hat gyerekem van. Ezt a kört meg kell állítani, senkire nem akarok halálos veszélyt hozni és ezért elutasítom, hogy engem megörököljenek - mondja Mariam, aki 1990 óta maga is vírushordozó.

1997 óta elhunyt férje családjának tagjai azonban, akik alig néhány lépésre laknak tőle Mumias külvárosában, azóta is megpróbálják rávenni véleményének megváltoztatására. - Ha egy özvegyasszony nem öröklődik tovább a családban, azt mondják, hogy a gyerekei nem lesznek normálisak, és mindenért őt teszik felelőssé a családban, sőt még azt is megtagadják tőle, hogy majd eltemessék a halála után - mondja Mariam.

Az özvegyasszony azzal próbálja fenntartani családját, hogy vásznakat árul, amelyeket előzőleg Nairobiban vett, és egy kis földdarabot is megművel, hogy enni adhasson gyermekeinek. Anyósa és apósa annak ellenére sem hagyja azonban békén, hogy tudják: Mariam már hordozza a vírust. - Azt hiszik, hogy ezt csak kitaláltam, hogy elkerüljem a régi szokást.

A fiatal kenyai nő a hasonló sorsú asszonyokkal, a már AIDS-fertőzött kenyai nők szövetségének támogatásával és a mumiasi katolikus kórház égisze alatt kis fogadóhelyet hozott létre, ahol hetente több özvegy is találkozik. Két varrógép mellett az asszonyok, akik közül az egyik mangót, a másik paradicsomot, a harmadik pedig szappant árul, megbeszélik dolgaikat, és közben ruhát szabnak, hogy ezzel is megpróbálják előteremteni a pénzt gyerekeik iskoláztatásához. Van, aki nem sokáig bírja a családi kiközösítést és előbb-utóbb rááll a szexuális kapcsolatra valamelyik férfirokonnal, de csak megfelelő védekezéssel. Annak viszont, aki kitart és továbbra is elutasítja, hogy valamelyik férfi örökölje a családból, a hagyomány szerint csak egy kiútja van. A család egy idegen férfit hív segítségül - gyakran a falu bolondját - hogy pénzért tegye magáévá az elhalt özvegyét. - Akkor már úgy tekintik, hogy örökölték és hajlandók eltemetni. Igen gyakran ez történik - erősíti meg Ann Wanalo szociális munkás, akinek a faluban a szeropozitívok tájékoztatása és felkarolása a feladata.

Ezen az elsősorban cukornád-termesztéssel foglalkozó agrárvidéken az AIDS elleni harc legfőbb akadálya továbbra is a babona és a sötétség. Az elhalálozások ellenére az emberek még mindig nem hisznek a betegség létezésében. Ha egy nő elutasítja, hogy örököljék, még kezet sem fognak vele, hiába igazolja a halotti bizonyítvány, hogy a férj az AIDS következményeként kapott tuberkulózisban, diaréban, vérszegénységben vagy más betegségben hunyt el. Az emberek azt hiszik, hogy az özvegy hazudik, főleg ha nem is elég sovány - hiába próbálják meggyőzni őket az orvosok, a egyházi és törzsi vezetők, az öregek. És a faluban egymást követik a temetések.