Zöld tüzek, zöld terror

Mi késztethet arra környezetvédőket, hogy laboratóriumokat gyújtsanak fel? Emma Marris, a Nature tudósítója a radikális zöldek indítékait vizsgálja. E csoportokat az FBI egyenesen "terroristának" minősíti.

A radikális zöldek alapvetően bizalmatlanok a tudománnyal, elsősorban a technológiával szemben. Úgy gondolják, a tudomány nem tartja tiszteletben az embernek a természettel való kapcsolatát - amelyet ők mélyen átéreznek. Emma Marris - akinek korábban a kísérleti állatok utolsó perceiről szóló írásával is foglalkoztunk - felhívja a figyelmet: a kutatóknak, különösen a környezettudósoknak, jobban oda kellene figyelniük a szélsőséges zöld gondolatokra és indulatokra. Hiszen sok ilyen aktivista számára a tudomány tökéletesen legitim célpont egy olyan háborúban, amelyben a tét: a Föld jövője. A fő gondot azonban az általuk alkalmazott, válogatatlan eszközök jelentik: fenyegetés, erőszak, gyújtogatás. Hogy közelebbről is elképzelhessük e módszereket, idézzünk fel néhány emlékezetes példát.

A természet nevében?

1998-ban egy júniusi napon három radikális hajlamú környezetvédő tartott Eugene-ből (Oregon állam) Olympiába (Washington állam). Az északnyugati part sötétzöld erdei és ködös szőlőhegyei közt haladva találkozhattak a számukra oly gyűlöletes teherautókkal, melyeken hatalmas, zuzmóval és mohával benőtt fák utaztak rendeltetési helyük felé. Az aktivisták éjszakára érték el célpontjukat: egy Olympiában található földszintes faépületet. Körülrakták ötgallonos (1 gallon = 3,78 liter) benzineskannákkal, melyeket felgyújtottak. A vadvilág-kutató objektum, melyet a szövetségi kormány Állat- és Növényegészségügyi Szolgálata tartott fenn, teljesen tönkrement. Hogy mi volt az itt dolgozó kutatók "vétke"? Azt vizsgálták, miért fogyasztják egyes állatfajok előszeretettel a fákat, és miként lehetne őket leszoktatni erről. A merénylet idején például az intézet egyes kuta-tói a hódok távoltartására alkalmas kémiai riasztószereken dolgoztak; mások arra keresték a választ, hogy a medvék miért éppen a Douglas fenyők kérgét vacsorázzák.

A támadást 7 évvel később, 2005 decemberében újabb követte. Az amerikai kormány 11, a Föld Felszabadítási Fronthoz (ELF) és az Állat Felszabadítási Fronthoz (ALF) tartozó aktivistát vádolt meg többszörös gyújtogatás-sal. Dale Nolte, az Olympia akkori vezetője, akinek teljes könyvtára és évtizedes kutatási dokumentációja lett oda a tűzben, máig nem érti a gyújtogatók indítékait. "Azt mondták, a hódcsapdákkal és a pumákkal végzett munkánk miatt vettek célba bennünket. Nem tudom, honnan kaphatták az információt - mi soha nem dolgoztunk pumákkal és nem csapdákat, hanem riasztókat alkalmaztunk." Az aktivisták egészen más szempontból ítélik meg a kérdést: számukra minden olyan laboratórium, amely - akár közvetve is - a fakitermeléssel foglalkozó cégek érdekeit védi, jogos célpontnak tekinthető. Nem véletlenül: sokuk Eugene fakitermelés-ellenes közösségéből érkezett.

Szociológiai és ideológiai háttér

A csendes, szép, ellenzéki színezetű Eugene helység szinte mágnesként vonz olyan aktivistákat, akik végül az ELF-ben kötnek ki. A nyugati parti radikális paradicsomra oly jellemző dolgok leginkább a belvárosi piacnál figyelhetők meg: az embereken balos és anarchista követeléseket hirdető kitűzők; a biciklik hátuljára ültetett csecsemőkön házilag készített pelenka; kézi kelmefestés; a marihuána édes párája... Az itteni szubkultúrák rendszertana szinte átláthatatlan a kívülálló számára: az anarchisták és szocialisták mellett vannak itt feministák, marxisták, primitivisták, szabadsághívők és régimódi hippik. E csoportok leginkább egymással vitatkoznak, figyelmen kívül hagyva a főáramot.

2006. júniusában a leültetett eugene-i aktivisták javára barátaik és szimpatizánsaik egy helyi bárban szerveztek gyűjtéssel egybekötött estet. Hangulatos zene és biosör, valamint egy "Better dead than domesticated" ["Jobb holtan, mint megszelídítve"] feliratú pólót viselő primitivista író, Derrick Jensen előadása teremtette meg azt a közeget, amelyben a radikális gondolatok a lehető legköznapibbnak tűntek fel. "A civilizáció végnapjait éljük", fejtegette Jensen, és ebben senki nem kételkedett. Egy cowboy-kalapos és fekete overallos ember, aki a hátsó csarnokban cigarettázott, egyenesen kijelentette: készen áll a civilizáció teljes feladására. Jensen - a radikálisok-ra egyébként nem jellemző módon - némi humort is próbált csempészni tudományellenes szónoklatába: "nem kell ahhoz rakétatudósnak lenni, hogy lássuk, az ipari civilizáció fenntarthatatlan. Sőt, valószínűleg mindenki más látja ezt, csak a rakétatudós nem."

Jensen hozzáállása az ELF-szimpatizáns ökoaktivisták körében messze nem egyedi. Ezek az emberek mélyen szkeptikusak mindazzal kapcsolatban, ami az "uralkodó kultúrához", a "fehér szupremáciájú kapitalista-imperialista patriarchátushoz", "az emberhez" vagy "a gépezethez" tartozik. A tudománnyal szemben is, hiszen ez kemény racionalizmuson, hideg technológián alapul, s mint ilyen, maga is "a gépezet" része. A tudományfilo-zófiában is megjelenő - de ott észérvekkel alátámasztott - állítást, miszerint a tudomány nem az igazsághoz vezető egyetlen és megkérdőjelezhetetlen út, félkész verzióban tálalják, s hozzákeverik a környezetvédő rajongás szólamait. Ezzel azonban az erőszak antiintellektuális rohamainak is utat engednek.

Irracionális vállalkozás

Ez a hozzáállás immár mérföldekre került attól a környezetért munkálkodó direkt akciótól, amely az 1980-ban az USA délnyugati részén létrehozott Earth First! csoportot jellemezte. Ennek alapító tagjai közt még sok tudós szerepelt. Mint Susan Zakin a Coyotes and Town Dogs-ban (1993) leírja őket, amolyan kocsmázó "sivatagi rókák" voltak, akik tanúi lehettek a mezákban a bányák nyitásának, a Colorado River gátépítésének és a Vad-nyugat megszelídítésének. Sok akkori környezetvédővel szemben nem a látványt, hanem az öko-rendszereket hangsúlyozták. Soha nem gyújtogattak, ehelyett építkezéseken szedtek szét gépeket, törtek be palánkokat; más-kor szögeket vertek a fákba, hogy azokban a láncfűrészek elakadjanak. Vigyáztak azonban, hogy ne okozzanak komolyabb balesetet, s ezért az érintetteket előre figyelmeztették.

A 80-as évek végére a tudósok kezdtek leszakadni a csoportról - maradtak a tudományellenesek. Radikálisak, elkötelezettek voltak. Dave Foreman, az Earth First! egyik alapítója szerint eredetileg az ökológia tudományát tekintették iránymutatónak - nos, e környezet-megőrző mozgalomból mára nem maradt több, mint "artikulálatlan üvöltés a rendszer ellen."

Az üvöltés gyakran fiatalon kezdődik. Chelsea Gerlach, az egyik mostani gyanúsított 16 éves gimnazista volt Eugene-ben, amikor az Earth First! egyik idahói fatelep blokádjánál letartóztatták. Az iskolában környezetvédő klubot vezetett. Akkori érzéseit a következő szavak tükrözik: "a mi nemzedékünk arra született, hogy megmentse a Földet. Ha addig várunk, amíg kikerülünk az iskolából, már túl késő lehet". Gerlach az FBI vádja szerint később, 23 éves korában is segédkezett a Jefferson Poplar Farms (Clatskanie, Oregon) felgyújtásában, spray-vel felírva: "ELF" és "You cannot control what is wild" ["Nem kontrollálhatod, ami vad"]. Ez 2001. május 21-én történt. A maximális hatás kedvéért ugyanazon éjjelen három másik személy 230 km-rel arrébb, Seattle-ben felgyújtotta a Washingtoni Egyetem kertészeti központját, a Merrill Hallt. Senki sem sérült meg, de az épület teljesen odalett. Az aktivisták célpontja egyébként Toby Bradshaw növénygenetikus volt, aki akkor egy nyárfákkal kapcsolatos kutatást vezetett. Csoportja azt vizsgálta, mely gének felelősek a nyárfák gyors növekedéséért, egyenes törzséért vagy a betegségekkel szembeni ellenállásáért. Annak ellenére, hogy a kutatók hagyományos szaporítási technikákat alkalmaztak, a radikálisok fejükbe vették, hogy Bradshaw genetikailag manipulálja a fákat, és mutáns géneket szabadít rá a természeti környezetre. Bradshaw állítja, hogy éppen ő soha nem tett ilyet - szemben egyes kollégáival. Amúgy szeret azon tréfálkozni, hogy a tűz voltaképpen segítette pályáján - hisz röviddel utána véglegesítést és új laboratóriumot kapott, s azóta már más témán dolgozik. De a tett mögötti motívumok továbbra is aggasztják. "Szociális kommentárként az ilyen tüzek hatástalanok, mivel hiányzik belőlük a megfontoltság. A tudomány a maga lényegét tekintve racionális vállalkozás, az efféle gyújtogatásos terrortaktika viszont irracionális vállalkozás."

"Zöld pánik"

Az FBI utoljára a tűzeset idején kérdezte ki Bradshaw-t, aki tavaly decemberben, a letartóztatásokkor meglepve tudta meg, hogy az FBI éveket töltött az információk összegyűjtésével. A vádemelésről Robert Mueller FBI igazgató adott sajtótájékoztatót január 20-án Washingtonban. "A terrorizmus az terrorizmus, mindegy, mik a motívumai. Az FBI - mint ennél az esetnél is - csak akkor avatkozik be, amikor a szóbeszédből erőszak és kri-minális tevékenység lesz" - mondta.

A Föld Felszabadítási Front (ELF) és az Állat Felszabadítási Front (ALF) az FBI szerint komoly fenyegetést jelent. Bill Carter szóvivő szerint 1990. januárja és 2004. júniusa közt az állati és környezeti jogokat védő szélsőségesek 1200-nál is több bűncselekményt követtek el, több millió dolláros fizikai és pénzügyi károkat okozva. Az FBI mindkét csoportot hivatalosan is "terroristának" minősíti. Ám a terrorizmus az USA-ban nincs egészen pontosan definiálva. A csoportot gyújtogatásért és kapcsolódó bűntényekért vádolták be. A legtöbb gyanúsított jelenleg oregoni börtönökben ül, egyesek házi őrizetben vannak vagy óvadék ellenében szabadlábon. Lauren Regan, az Eugene-i Polgári Szabadságjogokat Védő Központ vezetője a letartóztatásokat "zöld pánik"-nak nevezi, utalva az ötvenes évek "vörös pánik"-jára, amikor a kommunista kapcsolatokkal rendelkező amerikai állam-polgárokat üldözték. Regan szerint sok gyanúsított egyáltalán nem szolgált rá a várható "többszörös életfogytiglan" ítéletre. "Sokuk akkor még igen fiatal volt. Az ember ilyenkor még könnyen sodródik. Még nagyon szenve-délyes. Nyilván nem gondolták abban a 2001. szeptember 11-e előtti időszakban, hogy életfogytiglani börtönre számíthatnak."

A zöld aktivisták a börtön falai közt többnyire valódi, vagy látszólagos megbánást tanúsítanak. Néhányan azon-ban kitartanak korábbi elveik mellett. Az Eugene-i Jeffrey Luers például 22 éves börtönbüntetést fellebbez meg éppen, melyet sport-haszonjárművek felgyújtása miatt kapott. Luers jelenleg is a börtönből szerkeszti az 1000 példányban megjelenő, Heartcheck című újságot. Az egyik nemrég megjelent számban összegzést közöl a fajok kipusztulásáról, az alaszkai jéghegy-olvadásról és a szén-dioxid-szintekről. Mondandóját így zárja: "Folytathatnám, de már így is világos. Igaz? Már nem kell tartanunk attól, hogy kifutunk az időből, hiszen már túl is léptünk az időn. Azért kell most cselekednünk, nehogy még rosszabb legyen. Törjünk, zúzzunk, építsünk torlaszokat, láncoljuk oda magunkat. Mindegy, mit teszel és hogyan..."

*

A szélsőségesek, a radikálisok kerültek a cikk gyújtópontjába - ahogy az emberek figyelmét is leginkább ezek keltik fel. Így viszont óhatatlanul árnyék vetül azokra a zöldekre is, akik semmiféle jogsértő cselekedetet nem követtek el, és semmi közük nincs ahhoz a "vadhajtáshoz", amely sajnos ugyanezt a nevet viseli. Holott ezeket sokkal inkább az összes többi, erőszakot alkalmazó irányzattal lehet közös nevezőre hozni, s nem azzal az általá-ban pozitív zöld gondolkodással, amely által képviselt környezettudatos magatartást mindannyian elfogadható-nak, sőt követendőnek tarthatjuk. Talán ha mindannyian megfelelnénk ennek, most nem kellene bizarr módon "zöld terrorról" beszélnünk.

Az ember ugyanis, eltérően más fajoktól, szinte minden pillanatban dönthet a természet javára vagy rovására. Ez példátlan hatalom és felelősség az élővilággal kapcsolatban, amihez nem mindig társul emelkedett érzésvilág. Így aztán folyamatosan dézsmáljuk a természetet, ami jogosan vált ki konfliktust. Mintha szándékosan a föld pusztulásán fáradoznánk... Ebben a globális helyzetben kell értelmeznünk a "zöld terrorizmus" jelenségét is - szörnyülködés helyett személyes felelősségünket tudatosítva.

A Nature 2006. október 6-i számában megjelent cikk alapján készítette: Jakabffy Éva