A szerves anyagok mágnesességének lehetőségét már 1968-ban megpendítette Noburu Mataga japán elméleti vegyész. A Lincoln Egyetem munkatársai - Andrzej Rajca vegyészprofesszor és munkatársai: Suchada Rajca, valamint Jirawat Wongsriratanakul - 13 éve tartó erőfeszítés után bejelenthette a műanyag mágnes létezését; eredményüket méltán hasonlítják az elektromosan vezető polimerek előállításához.

Rajca professzor rámutat, a makromolekuláris, polimerizált, szén alapú szerves vegyületek gyakorlatilag nem tartalmaznak fémet, így a szokásos műanyagok természetesen nem rendelkeznek makroszkopikus mágneses tulajdonságokkal.

Munkájukban az az újdonság, hogy ilyen nagy molekulájú szerves vegyületet sikerült "mágnesessé varázsolni". Igaz, egyelőre csak nagyon alacsony -263 Celsius-fok alatti hőmérsékleten, és csakis oxigénmentes környezetben. De ez a mágnes már nem fémmágnes! Ez a találmány a modern fizika egyik jelentős felfedezése. Akkor is, ha senki se tudja - egyelőre -, valójában mire lesz jó.

A normál levegőben és szobahőmérsékleten stabil műanyag mágnesre ráadásul még várni kell, ám a megvalósítás semmilyen elméleti vagy technikai kizáró okát nem ismerik.

Hiába faggatták, nem volt hajlandó találgatásokra a felfedező. "Annak idején, amikor úgy 20 évvel ezelőtt a szerves elektromos vezetőket felfedezték, az emberek azt hitték, majd nagyon könnyű távvezetékekkel cserélik le a fémeket. Aztán vagy 10 éve felfedezték, hogy teljesen más módon tudják azokat használni: fényt kisugárzó diódaként, s most számos cég aktívan dolgozik az ilyenfajta részleges alkalmazáson. Kiderült, a vezető polimerek nem versenytársai a fémvezetőknek."
Viszont senki nem vitatja a kutatás tudományos jelentőségét.

Bozsoki Annamária

(Magyar Hirlap)