Búvárrégészeti központ kutatná elsüllyedt múltunkat

2015.06.01. 16:48

A búvárrégészet kihívásairól és a Dunából feltárt leletek sokaságáról, valamint a tárgyi emlékek korának meghatározásáról is szó esett a május 30-án tartott Elsüllyedt múlt – víz alatti régészet című rendezvényen. A ráckevei Árpád Múzeumban tartott esemény helyszínválasztása nem volt véletlen: a városban tervezik megalapítani Magyarország első búvárrégészeti kutatóközpontját. 

A fába rejtett múlt

A víz alatti régészet kapcsán az egyik leggyakoribb kérdés az szokott lenni, hogy miből képesek a kutatók megállapítani a feltárt hajók korát. A kérdést dr. Grynaeus András régész, dendrokronológus, a Magyar Dendrokronológiai Laboratórium munkatársa válaszolta meg, aki egyúttal betekintést is nyújtott a folyami régészet kihívásaiba.

Nem olyan, mint a kalandfilmekben

„A legegyszerűbben úgy lehet egy hajóroncsra bukkanni, ha alacsony a vízállás, ekkor szó szerint belebotlunk a leletbe” – kezdte az előadást Grynaeus András.

A másik lehetőség a merülés, amit nem úgy kell elképzelni, ahogyan a kalandfilmekben látja az ember: jobb esetben 60-80 centiméterre lehet csak ellátni.

Emiatt a víz alatti területek „kézi átfésülése” kissé nehézkes lenne, szerencsére különböző, radarelven működő eszközökkel (szonárral) meg lehet határozni a gyanús objektumok helyzetét, így a búvároknak nem vaktában kell lövöldözniük a potenciális „célpontokra”. Az édesvíz jól konzerválja a faanyagot, mivel megakadályozza a fa tönkretételéért felelős organizmusok pusztító munkáját. Kicsit nehezebb a helyzet a tengerekben, ott ugyanis találhatók olyan élőlények, amelyek a lelet szerkezetét roncsolják.

A látási viszonyok nem a legkedvezőbbekForrás: Tóth János Attila

Ahhoz, hogy a talált hajómaradvány történetéről minél többet megtudjunk, kétfajta vizsgálatot kell a szakembernek elvégeznie: meg kell tudni mondani, milyen fajta fából készült a hajó, és milyen korból származik.

A felfedezés után pontosan meg kell határozni a roncs helyzetét,

külsejét dokumentálni kell (grafitceruzával műanyagtáblára például remekül lehet rajzolni a víz alatt), majd ezt követheti a mintavétel. A gondosan lefűrészelt vagy fúrt (ez a körülményektől függ) darabból történik a fafaj meghatározása annak belső szerkezete alapján, keresztmetszeti vizsgálatokkal. Ez a kormeghatározás miatt fontos: amíg a 17. század végéig főképp tölgyfával dolgoztak a magyar hajóépítők, addig a 18. századtól már túlnyomórészt fenyőfát kezdtek használni.  

Hogyan állapíthatjuk meg egy elsüllyedt hajó korát?

Nagy segítségére van a búvárrégészeknek a dendrokronológia, azaz a fák életkorát meghatározó módszer, amely kedvező esetben nagy pontosságú eredményt ad.

A metódushoz a fák évgyűrűinek vastagságát használják fel, mely minden fafajra, területre és évre jellemző.

Az úgynevezett átlapoló technika révén olyan évgyűrűvastagság-sort („végtelen fát”), kronológiai adatsort és görbét lehet összeállítani, amely egy adott fafajra és területre érvényes, és visszanyúlik a régmúltba.

A fák e növekedési sajátosságának köszönhetően a hajóroncsok famaradványai a bennük megőrződött évgyűrűik segítségével keltezhetők:

ha egy búvárrégész felhoz egy mintát, akkor annak évgyűrűvastagságait lemérik, majd megkeresik a „végtelen fán” azt a szakaszt, ahol egyezik a két adatsor, megkapva így az egyes évgyűrűkhöz tartozó évszámokat. Ezáltal keltezhetővé válik a maradvány.

Egy 1532-ből származó hajóroncs darabjaForrás: Stvorecz Adrián

Mennyire pontos ez az eljárás? Ez főként attól függ, hogy az előkerült minták megőrizték-e a fát mechanikailag védő kéreg vagy a tápanyagszállítást végző szijács maradványát.

A kéreg birtokában évre pontosan meg lehet mondani, hogy mikor vágták ki a fát, ugyanis a kéreg alatt a legutolsó évgyűrű van.

Ha nincs kéreg, akkor a szijács évgyűrűi az irányadóak, amelyek birtokában néhány éves pontossággal állapítható meg a kivágás időpontja. Sokszor azonban csak a fatest belső, elhalt része, a geszt áll rendelkezésre, ekkor csupán annyit lehet mondani, hogy a hajó egy adott év után készült-e, vagy sem.

„Édes" és „műanyag" hajók lesznek a leletekből

A dendrokronológus előadásán a hajók állapotának megőrzése is szóba került. A fa a víz alatt üreges lesz, így ha kiemelik, és a víz kifolyik az üregekből, akkor saját súlya alatt összeroppanhat. Ezt úgy lehet elkerülni, hogy a hajót oldatba kell rakni, így az anyag beszivárog a fa szerkezetébe és megtartja azt. Ehhez polietilén-glikolt vagy cukrot használhatnak.

A legendás sajkások

"A régészet egy szemléletmód, egy módszer, ami arról szól, hogy tudjunk meg minél többet az adott időszakról a fennmaradt tárgyak tanulmányozásával

– kezdte előadását dr. Tóth János Attila búvárrégész, az Argonauta Kutatócsoport vezetője, aki a magyar víz alatti régészet eredményeit és a folyami régészetünk lehetőségeit mutatta be.

Ráckeve történelmének szerves részét alkották a hajóskereskedők és a királyi naszádosok, a sajkások, akik a 15. század közepétől többször sikeresen törtek borsot a török hódítók orra alá. A történelmi feljegyzések ellenére azonban nem maradt fenn hiteles kép egy ilyen naszád felépítéséről, így nagy pontossággal csak akkor lehetne rekonstruálni a hajótípust, ha egy roncsot találnánk. Mivel Ráckevénél biztos, hogy állomásoztak sajkások, ezért van rá esély, hogy a térségből egy ilyen hajótípus maradványa felbukkanjon.

Magyar naszádosok a 16. századból (1908-as illusztráció)Forrás: Wikimedia Commons

Ha naszád nem is, de középkori dereglye már került elő a város határából a Duna alacsony vízállásának köszönhetően, igaz, azt valaki apró darabokra vágta. Szerencsére széleskörű összefogásnak köszönhetően sikerült megmenteni a vélhetően az 1600-as évek közepéről származó maradványokat, így a roncs részletes dokumentálása után a szerkezetmegóvás érdekében fémkeretbe foglalva visszasüllyesztették a folyóba. A lelet egyébként több fontos információt szolgáltatott a magyar hajóépítészeti hagyományokról.

A ráckevei hajóroncs darabjaiForrás: Tóth János Attila

Szintén az utóbbi évek fontos felfedezései között említette a szakértő azt a török kori rönkhajólelőhelyet (a rönkhajó olyan hajó, amelynek testét egyetlen fából, rendszerint tölgyfából faragják ki), amelyet Drávatamási környékén találtak, a Dráva medrében. A rönkhajók mellett számos rézbogrács is előkerült.

A további eredményeket sorolva a búvárrégész elmondta, hogy

Dunaföldvár mellett egy Anjou-kori hajómaradványra leltek,

amelyet élvonalbeli tudományos technikákkal vizsgáltak. A hajómaradvány továbbra is ott van, így bármikor vissza lehet menni restaurálni és kiállítani azt.

A Dunaföldvár határában talált Anjou-kori hajóroncsForrás: Tóth János Attila

Nagy lehetőséget tartogat a Dunafalvánál és Szigetújfalunál található római kori lelőhelyek kutatása, ugyanis esélyes, hogy felkerülhetnek az UNESCO világörökségi listájára.

Elveszett török hajóhad és Mária királyné kincsei

"1599-ben Pálffy Miklós hadvezér vezetésével nagy hadi sikert arattak a magyar naszádosok, amikor rajtaütöttek a Belgrádból Budára tartó, 120 szállítóhajót és 13 hadihajót számláló török flottán" - folytatta az előadást Tóth János Attila. 

Ez volt az úgynevezett tolnai csata, amelyet a korabeli források valódi „kommandós akcióként” írtak le:

mélyen az ellenséges vonalak mögött a hajnali órákban a magyar naszádosok és hajdúk egy csapata meglepetésszerű támadást intézett a Tolnát épp elhagyni készülő törökök ellen.

Az értékes zsákmány megszerzése után mind a 133 hajót elsüllyesztették.

Mivel csupán egy korabeli rézmetszet és Pálffy generális leírása áll a régészek rendelkezésére, valamint időközben a Dunát is szabályozták, a több mint száz roncs pontos fekvését egyelőre homály fedi.

Az 1599-es tolnai rajtaütés illusztrációjaForrás: mohacsi-csata.hu

Hasonló – ha nem még nagyobb – durranásnak ígérkezik Habsburg Mária kincses hajóinak megtalálása.

II. Lajos (urakodott 1516-tól 1526-ig) felesége és V. Károly német-római császár, valamint Habsburg Ferdinánd ausztriai főherceg húga a mohácsi csatavesztés után a budai királyi udvarral együtt Pozsony felé menekült, a hajók pedig rengeteg kincset szállítottak magukkal. A korabeli források szerint ez az értékes rakomány okozta a konvoj egy részének vesztét is:

a zűrzavar közepette az esztergomi várkapitány a királyi vagyon megszerzésének reményében megtámadta a hajókat, és néhányat el is süllyesztett közülük.

Bár a konvoj roncsai valahol Esztergom és Dömös között pihenhetnek a meder alján, eddig még nem sikerült megtalálni ezeket, egy Mária Terézia korabeli hajómaradvány viszont előkerült a térségből. Tóth János Attila elmondta: a szonárképeken számos gyanús objektumot felfedeztek a 2008-as kutatásuk során, amelyek akár Mária királyné hajóihoz is köthetők, így érdemes tovább vizsgálódni.  

Habsburg Mária magyar királyné portréjaForrás: Wikimedia Commons

Országos kutatóközpont létesítése is a tervek között van

Szadai József, Ráckeve polgármestere nyitó beszédében kifejtette, hogy a már említett eredmények és izgalmasnak ígérkező kutatások miatt

érdemes lenne létrehozni egy országos búvárrégészeti tudományos központot és restaurátorműhelyet Magyarországon.

Ez egyébként már tervbe van véve, és Ráckeve – amelynek történelmében központi szerepet tölt be a Duna és a hajózás – nyitott arra, hogy otthont adjon a létesülő intézménynek, amelynek működését az Árpád Múzeum koordinálná.

A polgármester szerint az intézmény elsődleges feladata a víz alatti régészettel kapcsolatos speciális szakfeladatok (hídépítés, kikötőépítés, rakpartépítés) ellátása és tudományos projektek segítése lenne.

A Közép-Duna-medence területén nincs olyan központ, ami a folyami régészetet lefedné, de európai szempontból is egyedülálló a magyar kezdeményezés,

ugyanis Magyarországon kívül egyedül Franciaországban vannak jelentősebb víz alatti régészeti kutatások” – mondta Tóth János Attila búvárrégész.

Az előadók szerint nem kell luxusberuházásban gondolkodni, kicsiben is el lehet kezdeni a működést, és az elért eredmények, valamint a kitartó munka majd vonzzák a támogatásokat.

Hadirégész és fiatal búvárrégész is volt az előadók között

A rendezvényen Polgár Balázs hadirégész (Hadtörténeti Intézet és Múzeum) az Argonauta kutatócsoporttal végzett közös munkájáról számolt be, Ritecz Tímea búvárrégész (Argonauta Kutatócsoport) pedig a területtel kapcsolatos képzési lehetőségekről beszélt előadásában. Magyarországon egyelőre nincs hivatalos búvárrégészképzés, de a közeljövőben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem várhatóan fog ilyen kurzust indítani.

 

KAPCSOLÓDÓ CIKK