Jelentős bronzkori aranytárgylelet került elő Kiskőrösnél

arany ékszer, Kiskőrös
A csónak alakú csüngő
Vágólapra másolva!
A Duna-Tisza köze eddigi legjelentősebb középső bronzkori aranytárgy együttesének tekinthető - mind mennyiségben, mind minőségben - az a tizenegy arany ékszerből álló lelet, amely Kiskőrös környékéről került elő - mondta Wilhelm Gábor régész.
Vágólapra másolva!

A Kecskeméti Katona József Múzeum régészeti koordinátora elmondta, hogy az év elején megkezdett topográfiai vizsgálatok során kiemelt figyelmet fordítottak a döbrögeci határrészen 1965-ben előkerült római Victoria-szobor lelőhelyének pontos azonosítására.

A Magyar Nemzeti Múzeum egyik legszebb római kisplasztikájának helyét beazonosítva véletlenszerűen bukkantak rá egy eddig teljesen ismeretlen középső bronzkori regionális központra. A terület egyediségét az adja, hogy valójában egy mesterséges szigetről van szó, amely markánsan kiemelkedik a mocsaras környezetből és az ős-Duna egyik mellékága veszi körül.

A márciusban megkezdett mentőfeltárás során kiderült, hogy a Krisztus előtti 2. évezred első felében - nagyjából ötszáz évig - az úgynevezett Vatya-kultúra népe élt itt. A "klánszerű" szerveződést alkotó nép törzsterületén, a Duna-Tisza közén feltehetően 50-60, a találthoz hasonló központ létezhetett.

Hajdrik Gabriella régész technikus egy a város határában feltárt leletet, egy csónak alakú csüngőt tart kezében Kiskőrösön Forrás: MTI/Ujvári Sándor

A területet csak részben érintette a műkincsrablás

A Kiskőrös környéki helyszín műszeres kutatásakor az átlagosnál több fémtárgy került elő.

A régész szerint ez bizonyítja, hogy a területet csak részben érinthette a műkincsrablás.

Az összesen 161, jó minőségű korabeli fémeszköz, tárgy és fegyver közül kiemelkedik a tizenegy arany ékszer, amelynek legtöbbje szív vagy csónak alakú csüngő.

Az összesen 17 dekagrammnyi nemesfém a kecskeméti múzeum gyűjteményében - a kunbábonyi után - a második legnagyobb aranylelet-mennyiség. Ráadásul ebből a korszakból ez az első olyan leletegyüttes, amely minimálisan rongált területről és régészek közreműködésével került elő.

A csónak alakú csüngő Forrás: MTI/Ujvári Sándor

Wilhelm Gábor hozzátette, hogy találtak egy 76 tételből álló ékszerdepót is. A bronzékszerek korabeli női viseletek kellékei, csüngők, pitykék és tűk, melyeket valószínűleg szövetbe tekertek. Előkerült továbbá öt tőr, lándzsák, hét darab tokos balta és ötvösszerszámok is. A megtalált bronztárgyak minősége kiváló, alig korrodálódtak, mivel a terület soha nem volt műtrágyázva.

Jelentős mennyiségű kerámiaanyagot is feltártak a különböző rétegekből.

A nagyon változatos leletben mindössze néhány kisebb bögre maradt egyben, de előkerült egy teljesen ép, vastag állati csontból faragott, díszes zabla-szíjelosztó is.

Ez a mai Magyarország egyik legszebb csontfaragványa a korszakból - fogalmazott Wilhelm Gábor, megjegyezve, hogy sok kő és kőeszköz is volt az egyes rétegekben ezen a kő nyersanyagban szegény vidéken. Mint mondta, ezek szinte bizonyosan a Dunántúlról származnak.

Wilhelm Gábor kutatásvezető az egyik feltárt lelettel Forrás: MTI/Ujvári Sándor

Kiemelkedő kutatási helyszín

A régész szerint jórészt őrlőköveket találtak, de feltehetően volt egy sánc is, amelyet kővel erősítettek meg. Szinte biztosra vehető, hogy ezek kereskedelem útján kerültek erre a vidékre. A Vatya-népesség agrárkultúrát folytatott, de a lótenyésztésről is híresek voltak. Díszesen öltöztek, komoly eszközöket használtak, és magasszintű volt a kerámia-, fém- és aranyművességük.

- hangsúlyozta Wilhelm Gábor.

A területen - előkészítve a későbbi feltárásokat - a következő fél évben talajfúrásokat, valamint olyan vizsgálatokat végeznek, amelyek nem okoznak maradandó változást a lelőhely állapotában - mondta a régész.