Lehanyatlott a lófarkas félhold Buda ormáról

2016.09.02. 20:00

Háromszázharminc éve, 1686. szeptember 2-án délután három óra körül a Budát ostromló keresztény haderőnek sikerült betörnie a vár területére, a mai Bécsi kapu környékén. Öldöklő kézitusa kezdődött, amelyben janicsárjai élén a helyszínre siető utolsó budai beglerbég, az ekkor már hetvenéves Abdi Abdurrahmán pasa is elesett. Pontosan 145 évvel és négy nappal azután, hogy 1541. augusztus 29-én Szulejmán szultán megszállta Budát, végleg lehanyatlott a félhold a magyar királyok székhelyének tornyairól.

Minden Bécs ostromával kezdődött

A 17. századi Oszmán Birodalom egyik legtehetségesebb hódítóját, a hanyatlást megállító Köprülü Ahmed nagyvezírt 1676 novemberében Kara Musztafa követte a birodalom második legmagasabb méltóságában. Kara Musztafa volt az utolsó ambiciózus nagyvezír, aki Szulejmán szultán politikáját felelevenítve, Bécs, illetve Európa meghódítására tört.

Buda 1686-os ostroma Frans Geffels egykorú festményén. A kép bal alsó sarkában Lotaringiai Károly herceg főparancsnok látható, tábornokai társaságábanForrás: Wikimedia Commons

Nagyszabású tervéhez, a „hitetlenek” elleni újabb hódító hadjárathoz elnyerte a padisah, IV. Mehmed (1648 és 1687 között uralkodott) támogatását is. Kara Musztafa, elvetve nagynevű elődje elképzelését a Bécs elleni több részből álló szakaszos hadműveletről,

Szulejmán és Pargali Ibrahim nagyvezír 1529-es haditervét frissítette fel, a császárváros egyetlen hadművelettel történő elfoglalásáról.

1683 tavaszán addig soha nem látott létszámú félelmetes oszmán haderő indult meg északnak Bécs bevételére.

Kara Musztafa nagyvezír Szulejmán szultán tervét felelevenítve tört Bécs elfoglalásáraForrás: Wikimedia Commons

A török hadak közeledésének hírére I. Lipót császár (1657 és 1705 között uralkodott), valamint udvara Linzbe menekült, a városban mindössze pár ezer polgár és 11 ezer védő maradt gróf Ernst Rüdiger von Starhemberg tábornagy parancsnoksága alatt.

Ernst Rüdiger von Starhemberg gróf tábornagy, a Bécs védelmét irányító hadvezér Buda 1686-os visszafoglalásában is részt vett, mint a császári gyalogos csapatok parancsnoka (egykorú metszet)Forrás: Wikimedia Commons

Az 1683. július 14-én megkezdett ostrom második hónapjára Von Starhemberg gróf egységei szinte reménytelen helyzetbe kerültek, de kitartásuk végül meghozta gyümölcsét; III. (Sobieski) János lengyel király és Lotaringiai Károly herceg felmentő csapatai

az 1683. szeptember 12-én lezajlott khalenbergi ütközetben tönkreverték a nagyvezír hadait és elfoglalták a török tábort.

A fényes győzelem nem maradt kiaknázatlanul, a lengyel király Bécs felmentéséből bontakoztatta ki újabb támadó hadműveletét a soraikat rendezni próbáló törökök ellen.

Az 1683. szeptember 12-én lezajlott khalenbergi ütközet, korabeli festményenForrás: Wikimedia Commons

Az 1683. október 7-én elkezdődött párkányi csatában a keresztény hadak ismét fényes győzelmet arattak Ibrahim budai beglerbég csapatai felett;

az újabb vereség hírére Kara Musztafa nagyvezír Nándorfehérvárra menekült.

Minden adott volt, hogy kezdetét vegye egy olyan átfogó hadjárat, amely véget vet a törökök másfél évszázados magyarországi uralmának.

A pápa életét tette arra, hogy kiverjék a muszlim hadakat Európából

Még szinte el sem oszlott az ostrom füstje Bécs felett, amikor a győzelem hírétől megkönnyebbült Lipót császár követeket küldött Isztambulba, hogy sietve – az 1664-es vasvári békéhez hasonló – fegyverszünetet kössön a Portával. Ezt azonban az 1676-ban pápává választott XI. Ince határozott közbelépése megakadályozta.

I. Lipót német-római császár és magyar király Bécs felmentése után azonnal fegyverszünetet akart kötni a törökkelForrás: Wikimedia Commons

Az Odescalchi hercegi családból származó, híres hadvezér felmenőkkel rendelkező egyházfejedelem minden kortársánál pontosabban látta,

hogy a török birodalom hódító szándéka továbbra is súlyos fenyegetést jelent Európa számára.

XI. Ince Bécs felszabadulása után aktív diplomáciai tevékenységbe kezdett egy törökellenes európai koalíció létrehozása céljából.

Az 1683. október 7-én elkezdődött párkányi csatában újabb súlyos vereség érte a törököketForrás: Wikimedia Commons

A pápa nyomására XIV. Lajos francia király a regensburgi fegyverszünetben ünnepélyes kötelezettséget vállalt arra, hogy 20 évig nem támadja meg a Habsburgokat. (Lipót elsősorban a francia veszély miatt ódzkodott a törökkel addig fennálló status quo megbontásától.)

XI. Ince pápa, a törökellenes Szent Liga összekovácsolójaForrás: Origo

A regensburgi fegyverszüneti megállapodással elhárult a törökellenes koalíció létrehozásának legfőbb akadálya.

XI. Ince kezdeményezésére 1684. március 5-én megalakult a Szent Liga,

a Habsburg Birodalom, a Lengyel Királyság és a Velencei Köztársaság törökellenes szövetsége, a muszlim hódítók Európából történő kiverésére. Ezzel pedig kezdetét vehette a nagy visszafoglaló háború, amelyet XI. Ince jelentős összegű pénzadománnyal támogatott. Később a bajor, a brandenburgi, és a szász választófejedelem, valamint Oroszország is csatlakozott a Szent Ligához.

XIV. Lajos francia király 1680 körülForrás: Wikimedia Commons

Az egyesített keresztény haderő már 1684-ben megkísérelte Buda visszafoglalását,

de a sebtében megszervezett hadművelet nem érte el célját.

Az egyesült keresztény hadak zömét alkotó Habsburg-csapatok élére kinevezett főparancsnok, Lotaringiai Károly herceg úgy látta, Buda sikeres visszavívásának egyik legfontosabb előfeltétele, hogy a törökök megszállta erősséget elszigeteljék a budai vilajet többi helyőrségétől.

Luigi Ferdinando Marsigli gróf, olasz hadmérnök Budáról készített feljegyzései komoly segítséget adtak az ostrom megtervezéséhezForrás: Wikimedia Commons

Az 1684-es sikertelen ostrom után a törökök jelentős várépítési munkálatokba kezdtek, hogy megerősítsék a számukra is stratégiai fontosságú erődítményt. Az újabb haditerv kidolgozásában Lotaringiai Károly számára komoly segítséget jelentett Luigi Ferninando Marsigli gróf, török fogságba esett olasz hadmérnök 1684-ben Buda 43, a védelem szempontjából fontos épületéről készített részletes leírása is.

A Boldogságos Szűz ad segítséget

1686 elején XI. Ince pápa kiadta a jelszót Buda visszafoglalására: Beata Virgo Dabit Auxilium, azaz a Boldogságos Szűz ad segítséget. (A jelszó kezdőbetűi a latin ábécé írásmódjával Buda nevét adják ki.)

Lotaringiai Károly herceg az ostromló sereg főparancsnoka, korabeli rézmetszetenForrás: Wikimedia Commons


A vilajet fővárosának védelmét Abdurrahmán Abdi Arnaut beglerbég, a szultán által kinevezett utolsó budai pasa irányította.

Abdurrahmán 15 ezer muszlim harcos felett rendelkezett,

és jelentős hadianyag, illetve élelmiszerkészlet felhalmozásával készült az újabb ostrom visszaverésére. Az elszánt budai pasa nemcsak a várban állomásozó helyőrségre, hanem Szulejmán nagyvezír 1686 tavaszán Isztambul alól megindult felmentő hadaira is számíthatott. A védőkben magasan lobogott a harci szellem, hiszen ők is tisztában voltak Buda és a magyar hódoltsági területek, „Üngürüszü, Allah birtoka” megtartásának fontosságával.

Abdurrahmán Abdi Arnaut pasa, az utolsó budai beglerbégForrás: Wikimedia Commons

Az egyesített keresztény hadak Sopron környékén és a Csallóközben gyülekeztek. Lotaringiai Károly herceg parancsnoksága alatt 42 ezer zsoldos állt, a német birodalmi hadakat vezénylő Miksa Emánuel bajor választófejedelem pedig 21 ezer katonának parancsolt.

A pápa hívó szavára szinte az egész korabeli Európa megmozdult,

a reguláris főerők mellett kisebb-nagyobb csapatkontingensek és önkéntesek érkeztek Spanyolországból, Itáliából, Dániából és Németalföldről, sőt még a távoli Ír-szigetekről is.

II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem portréjaForrás: Wikimedia Commons

A legtöbb katonát az osztrákok, a bajorok, a magyarok és a brandenburgiak adták, a keresztény haderő teljes létszáma 70-80 ezer fő lehetett. A lovasság élén Aeneas Sylvius von Caprara gróf tábornagy, valamint Pállfy János gróf, altábornagy álltak.

A keresztény gyalogságot Bécs hős védője, Ernst Rüdiger von Starhemberg gróf tábornagy vezényelte,

helyettese az ostrom alatt magát többször is kitüntetett Charles Eugéne de Croy herceg táborszernagy, tüzérségi tábornok volt.

Megindult a keresztény förgeteg a félhold ellenében

A keresztény hadak 1686. június 12-én bontottak tábort, és a Duna jobb, illetve bal partján haladva megindultak Budának. Az ostromágyúkat, valamint az utánpótlást hajókon szállították a csapatok után. A bajor ezredek június 17-én megszállták Pestet, Lotaringiai Károly pedig június 15-én Visegrádot;

a félelmetes keresztény had közeledtére a visegrádi török helyőrség pánikszerűen elmenekült.

Aeneas Sylvius von Caprara gróf, táborszernagy, az ostromló keresztény haderő tüzérségi parancsnokaForrás: Wikimedia Commons

Lotaringiai Károly herceg a mai Móricz Zsigmond körtér környékén állította fel főhadiszállását, csapatai pedig Óbudától a Kis-Svábhegyig foglalták el felvonulási állásaikat. Miksa Emánuel bajor választófejedelem hadai Buda déli részén, a Gellérthegy térségében vertek tábort,

majd rögtön hozzáfogtak az ostromárkok kiásásához.

A magyar csapattestek csak később érkeztek be, elsőként 2500 huszár Esztergomból, a legendás huszárkapitány, Bottyán János (Vak Bottyán) vezényletével, majd július 23-án újabb 2500 fős magyar egység gróf Eszterházy János parancsnoksága alatt.

Bottyán János huszárkapitányForrás: Wikimedia Commons

Bercsényi Miklós gróf augusztus 1-jén csatlakozott az ostromló haderőhöz 3000 lovassal és hajdúval; rá egy napra szállt táborba Petneházy Dávid és Barkóczy Ferenc „ezereskapitányok” 6000 katonája is.

Kudarcba fulladt az első roham

„Budun” parancsnoka, Abdurrahmán beglerbég a középső, Izmail pasa pedig a belső várat védte. Abdurrahmán parancsára a Vízivárosban állomásozó szpáhikat és janicsárokat visszavonták, a várbeli épületek tetejét pedig elbontották, elkerülendő a gyújtólövedékek okozta tüzeket.

Július elsején iszonyatos dübörgéssel életre keltek az ostromlók ágyúi és nehézmozsarai.

Lotaringiai Károly herceg a várnegyedet védő északnyugati Esztergomi rondellát vette tűz alá, a Bécsi kapu előtt pedig kiterjedt futóárokrendszert ásatott.

Buda ostroma egykorú, 17. századi rézmetszetenForrás: Wikimedia Commons

A rondella öt méter vastag falainak lerombolását Michael Mieth tüzérparancsnokra bízta, aki ostromágyúival közvetlen irányzással, gyújtóbombákkal törette a masszív bástyát. Július 13-ra a kitartó ágyúzás miatt több helyen is komoly rések keletkeztek a várfalban,

ezért a főparancsnok elrendelte az első rohamot.

A koncentrált rohamot egy olyan, frissen leomlott falrésznél indította el, amit a törököknek még nem volt idejük gerendákkal elzárni.

Buda bekerítését ábrázoló térképForrás: Wikimedia Commons

A rohamozók élén a muskétások haladtak, őket követték az alabárdosok. Abdi pasa azonnal jelentős erősítést vezényelt a kritikus falszakaszhoz, ahol öldöklő kézitusa alakult ki a keresztény zsoldosok és a muszlim harcosok között. A törökök véres küzdelemben és súlyos veszteségeket elszenvedve visszaverték Károly herceg rohamozó egységeit.

Az egri pasa vesztét okozta a magyar végvári virtus

Július 20-án a Budáról Eger alá száguldó Petneházy Dávid könnyűlovassága kicsalta a törököket a városból. A cselvetés sikerült, az erősítésként éppen Budára készülő egri pasa teljes lovasságával a könnyű prédának gondolt magyar „martalék” után vetette magát. (A 17. századi magyar végvári hadviselésben bevett és ravasz taktika volt az úgynevezett martalékvetés. Egy kisebb lovas egység előrement, hogy felbosszantsa a törököket, miközben a főerő megbújt, és lesből rajtaütött a menekülő „martalék” által odahúzott, elbizakodott törökökön.)

Petneházy Dávid ezredes csalta lépre az egri pasát, és az elsők között tépte le Buda ormáról a félholdas-lófarkas török hadi jelvényt (részlet Benczúr Gyula Buda visszafoglalása című festményéről)Forrás: Wikimedia Commons

Az egri pasa is lépre ment; Petneházy, Csáky és Semsey huszárkapitányok megbújt lovasai, valamint Donat Heissler generális-strázsamester (vezérőrnagy) dragonyosai rajtaütöttek az egri helyőrség katonáin, és lekaszabolták a törököket.

Maga a pasa is elesett.

Ezzel súlyos csapás érte Abdurrahmánt, ugyanis nem számíthatott többé a veszteségek miatt égetően szükséges egri utánpótlásra.

Allah és a szerencse is elhagyta a török védőket

Buda déli oldalán Miksa Emánuel és Bádeni Lajos őrgróf csapatai július 15-én elfoglalták a török védőműveket, így sikerült a falak közvetlen közelébe vontatni ágyúikat, amelyekkel azonnal megkezdték a déli falszakasz lerombolását. Július 20-án azonban egy csapat szpáhi, valamint mindenre elszánt janicsár kitört a várból, és kiszorította a keresztényeket korábban elfoglalt állásaikból.

A merész kezdeményezéseiről híres Bádeni Lajos őrgrófot törökellenes sikereiért csak Türkenlouis-ként emlegették a kortársakForrás: Wikimedia Commons

Július 22-én hatalmas csapás érte a törököket; mind a mai napig ismeretlen okból felrobbant a Mátyás király egykori palotájának közelében álló központi lőporraktáruk.

Mintegy 800 tonna lőpor robbant fel; az iszonyatos detonáció súlyos rendet vágott a védők soraiban.

Még ennél is nagyobb katasztrófát jelentett azonban, hogy ezzel minimálisra csökkent a törökök lőporkészlete. Bottyán János portyázó huszárai időközben elfogták Szulejmán nagyvezír Budára igyekvő futárát, akiből kiszedték, hogy a 40 ezres felmentő sereg már Eszéknél jár.

A törökök budai lőporraktárának felrobbanását megörökítő egykorú rézmetszetForrás: Wikimedia Commons

Július 27-én, miközben Eszterházy János 2000 hajdúval a Duna felől álrohamot intézett a falak ellen, az elterelő műveletet kihasználva a keresztények elfoglalták a stratégiai fontosságú Esztergomi rondellát. Lotaringiai Károly július 30-án követet küldött a pasához, felszólítva a törököket a vár feladására,

amelyért cserébe szabad elvonulást ígért Abdurrahmánnak.

Abdi pasa azt válaszolta a hercegnek, hogy a keresztények addig is hiába kíséreltek meg több rohamot, mert „Allah mindig megbüntette őket”, ezért elutasította a megadást.

Felvetődött a Buda alól történő elvonulás is

Augusztus 1-jén jelentették a felderítők, hogy Szulejmán hadai alig néhány járónapra vannak Budától, ezért Károly herceg haladéktalanul elrendelte az ostromlókat védő külső védvonal, a circumvallatio felállítását. Augusztus 3-án Lotaringiai Károly újabb rohamra adott parancsot, mivel a herceg még a nagyvezír csapatainak beérkezése előtt szerette volna bevenni Budát.

Károly herceg eredetileg még a nagyvezír hadaival történő ütközet előtt szerette volna elfoglalni BudátForrás: Wikimedia Commons

Azonban ez a várbevételi kísérlet is kudarcba fulladt, emiatt pedig az ostromlók elbizonytalanodtak. A fővezér sátrában megtartott haditanácson több generális is a súlyos veszteségek miatt (augusztus elejére 41 ezer főre olvadt az ostromló sereg létszáma) azt javasolta, hogy függesszék fel Buda visszavívását, és vonuljanak el a falak alól. Mások, köztük a merész kezdeményezéseiről híres Bádeni Lajos őrgróf, azt tanácsolták, hogy teketória nélkül támadják meg a nagyvezír felmentő csapatait, mert Szulejmán veresége esetén a vár magától fog az ölükbe hullani.

Bádeni Lajos őrgróf a nagyvezír csapatainak azonnali megtámadása mellett érveltForrás: Wikimedia Commons

A fővezér kompromisszumos javaslatot tett – a nagyvezír csapatait csak Scherffenberg gróf hadtestének beérkezése után támadják meg, addig viszont változatlan erővel lőjék a falakat. A haditanács végül is ezt az indítványt fogadta el.

A magyar lovasság csodát művelt

Szári Szulejmán pasa, nagyvezír Törökbálint és Nagytétény között vert tábort, majd augusztus 14-én Budakeszi felől támadást indított az ostromlók ellen. A nagyvezír csapatainak előretörésével egy időben a Fehérvári kapun át is kitört egy török egység, hogy gyűrűbe zárja az ostromlókat.

Pállfy János gróf, nádor egykorú rézmetszetes portréjaForrás: Wikimedia Commons

Petneházy Dávid jelentős létszámhátrányban lévő, két tűz közé szorult magyar–horvát könnyűlovassága

azonban nem futott meg, hanem bátran felvette a küzdelmet a túlerővel.

A fenyegető helyzetet Pálffy János nádor, valamint Von Dünewald és Claude Florimond de Mercy hadnagyok akciója mentette meg.

Claude Florimond de Mercy gróf portréjaForrás: Wikimedia Commons

A Városmajor lejtőiről indított elsöprő erejű lovasrohamuk szétszórta a törököket, és visszavonulásra kényszerítette a nagyvezírt. Károly herceg nagy elismeréssel nyilatkozott a bátor haditettről:

A magyar lovasság csodát művelt”

– jegyezte fel hadinaplójában. A nagyvezír augusztus 29-re, a „szerencse napjára” időzítette az újabb támadását. (1526-ban ezen a napon győzedelmeskedett a török had Mohácsnál, 1541-ben ugyancsak ezen a napon szállta meg Budát Szulejmán, és augusztus 29-re esett Nándorfehérvár 1521-es, illetve Nagyvárad 1660-as elfoglalása is.)

A régi dicsőség fénye 1686-ra azonban már igencsak megfakult;

a nagyvezír újabb ellentámadási kísérlete csúfos kudarcba fulladt.

Károly herceg ravasz csele megnyitotta a Bécsi kaput

Augusztus 30-ra végre beérkezett Scheffenberg erdélyi hadteste is, mire Lotaringiai Károly azon melegében haditanácsot hívott össze.

A herceg a tanácskozáson ismertette tábornokaival azt a ravasz cselt, amit kieszelt:

juttassanak el álhíreket a védőkhöz, hogy szeptember 2-án a keresztény had döntő támadást indít a nagyvezír serege ellen, és mindaddig nem folytatják az ostromot, amíg nem vitték dűlőre a dolgot Szulejmán csapataival.

Az ostrom a Gellérthegy felől nézve, egykorú, 1686-ban készült rézmetszetenForrás:Wikimedia Commons

A tisztek tegyenek olyan, a falakról is jól látható előkészületeket, mintha csakugyan a nagyvezír ellen készülődnének, ám a tényleges cél Buda megrohamozása lesz. Szeptember 2-án délelőtt a falak közelében felsorakozott ezredek hangos dobpergés közepette, jól láthatóan elindultak Szulejmán tábora felé magasra emelt hadilobogóik alatt.

Mozsárágyú a 17. század végérőlForrás: Wikimedia Commons

A csel bevált; a védők megkönnyebbülten felsóhajtottak, hogy aznap már biztosan nem kell a keresztények újabb rohamától tartaniuk. Nem sokkal délután három óra előtt azonban a várvédők legnagyobb megrökönyödésére, a herceg csapatai ismét megjelentek a falak előtt.

Az Esztergomi rondella elfoglalása ismeretlen német festő korabeli festményénForrás: Wikimedia Commons

Pontban délután három órakor hat ágyúlövés dördült el, majd kürtszó harsant, és megelevenedtek a Bécsi kapu előtt addig békés csendbe burkolózott futóárkok. Hatezer keresztény harcos harsányan kiáltozva és kardját villogtatva rohamozott a Bécsi kapu felé, köztük Fiáth János a magyar hadilobogóval, amit rövid kézitusa után kitűzött a vár fokára.

Lehanyatlik a félhold Buda ormáról

Ugyanekkor a várnegyed déli oldalán Miksa Emánuel herceg és Bádeni Lajos őrgróf vezették csapataikat rohamra. A törökök csak későn ocsúdtak fel, és képtelenek voltak feltartóztatni a berobbantott Bécsi kapun beözönlő keresztény harcosokat.

Abdurrahmán pasa válogatott janicsárjai élén rohant a mai Hess András téren kibontakozó gyilkos küzdelem helyszínére,

és hetvenéves kora ellenére belevetette magát a gyilkos kézitusába.

Buda bevétele Benczúr Gyula festményén. Középen fehér lovon Károly herceg látható, előtte a zászlóval félig letakarva a halott Abdurrahmán pasa fekszikForrás: Wikimedia Commons

Ám már ez sem segített, janicsárjait legyűrte a túlerő, az utolsó budai beglerbég pedig egy keresztény kard jól irányzott suhintásától holtan rogyott össze. Petneházy Dávid az elsők között mászott fel az elfoglalt vár egyik tornyára, ahonnan mélybe vetette a lófarkas török hadijelvényt. Pontosan 145 évvel és négy nappal azután, hogy Szulejmán megszállta Budát, és a sebtében mecsetté átalakított Budavári Nagyboldogasszony-templom tornyára feltetette a félholdat, Buda felszabadult.

Te Deum laudamus – egész Európában zúgtak a harangok

Buda visszavételének másnapján, a harcokban tábori lelkészként részt vett Avinói Márk kapucinus szerzetes Te Deumot, hálaadó szentmisét tartott a táborban, a várban pedig szekéren körbevitette Szűz Mária szobrát. A világraszóló győzelem hírét a magyarokat kedvelő és nagyrabecsülő fővezér Turi gróffal vitette meg Rómába.

Abdurrahmán pasa síremléke a budai várbanForrás: Wikimedia Commons

A magyar főrend szeptember 9-én járult az ország török iga alóli felszabadításában elévülhetetlen érdemeket szerzett egyházfejedelem színe elé a jó hírrel. A hír hallatán XI. Ince pápa azonnal elrendelte, hogy másnap, szeptember 10-én az Angyalvár delet jelző ágyúlövése után Róma összes harangja konduljon meg,

és egy órán át folyamatosan zúgjon Buda visszafoglalásának örömére.

Néhány nappal később, ahogyan a hír mindenhová eljutott, egész Európában megszólaltak a harangok, a templomokban hálaadó miséket celebráltak a győzelemért, és a csatában elesett több mint 40 ezer katona lelki üdvéért. A piactereken mindenütt kikiáltók harsogták az örömhírt: Buda eliberata – Buda felszabadult! Ez történt 330 éve, 1686 szeptemberében.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK