Az emberiség újabb küldötte megérkezett a Marshoz

Kétszáz napos utazás után, hazai idő szerint ma hajnalban pályára állt a vörös bolygó körül a 2001 Mars Odyssey nevű amerikai űrszonda.

Egyelőre fellélegezhetnek a repülésirányítók: a Mars-szondák legújabb tagja minden problémától mentesen, "simán" vette az első nagy feladatot. Több mint 460 millió kilométer megtétele után sikeresen végrehajtotta azt a fékezési menővert, amelynek végén kialakult egy átmeneti, Mars körüli pálya.

A manőver (Mars Orbit Insertion, "beállás Mars körüli pályára") presztízskérdés volt a NASA számára. A legutóbbi két szonda, a Mars Climate Orbiter (egy keringőegység) és a Mars Polar Lander (egy leszállóegység) küldetése ugyanis totális kudarcba fulladt. Az előbbi pályaadatait az angolszász mértékegységek alkalmazása miatt elszámolták, így túl mélyen lépett be a Mars légkörébe, s feltehetően azonnal elégett. Az utóbbit néhányan még mindig keresik, ugyanis a leszállási manőver után többet nem jelentkezett. Ma reggel tehát az volt a kérdés, hogy egyáltalán sikerül-e pályára állítani az új szondát - hiszen a remek technológia és szakembergárda ellenére egy ilyen bonyolult szerkezettel mindig adódhatnak nem várt problémák.

A "papírforma" ellenünk szólt: az emberiség a Hold után a Marshoz küldte a legtöbb űrszondát - három ország 40 év alatt harmincat -, de ezeknek kevesebb, mint egyharmada mondható sikeresnek.

Az idén április 7-én útnak indult Mars Odyssey egyelőre javítani látszik a Föld "idegenbeli mérlegét". A szonda kitűnő állapotban érkezett a vörös bolygóhoz, s a repülésirányítók már október 15-én feltöltötték a manőverhez szükséges parancsokat a fedélzeti számítógépre.

Közép-európai idő szerint október 24-én reggel 4.26-kor a főhajtómű rendben működésbe lépett, s megkezdte a korábban nyomás alá helyezett, 262,8 kg tömegű üzemanyag elégetését. Tíz perccel később a szondával az előre tervezett módon megszakadt a kapcsolat, mivel a Földről nézve a Mars túlsó oldalára került. A hajtómű működése 19,7 percig (vagyis 4.46-ig) tartott, a szonda viszont csak a kapcsolat megszakadása után körülbelül 20 perccel jött ki a bolygókorong mögül. Igazi kiszolgáltatott helyzet a földi irányítás számára (amit sajnos nem lehet másképp megoldani): amikor 4.55-kor helyreállt a kapcsolat, akkor már minden fontos esemény lezajlott. A kérdés az volt, milye pálya alakult ki a fékezés után.

Az első adatok alapján szerencsére minden a tervezett módon történt: a 2001 Mars Odyssey jelenleg egy erősen elnyúlt pályán tartózkodik, 19 órás keringési idővel. A következő hetek-hónapok során az ún. levegőfékezési fázis (aerobraking) következik. Ennek lényege, hogy a szonda a keringés során egyre mélyebben merül a marslégkör felső rétegébe, s kinyitott napelemeinek segítségével egyre jobban lelassul és egyre alacsonyabbra ereszkedik, miközben a pálya közel kör alakúra változik. A cél a tudományos munka megkezdéséhez szükséges, 400 kilométer magas pálya elérése, 2 órás keringési idővel. Ennek pontos időpontját azért nem lehet megmondani, mert ez a marslégkör aktuális sűrűségtől függ, amit viszont nagyban befolyásolnak a jelenleg éppen tomboló porviharok.

A Mars Odyssey és a küldetés fő céljai

Az Odyssey nagyon hasonlít a sikertelen Mars Climate Orbiterhez: doboz alakú, fő hajtóművével a felső és tudományos műszereivel az alsó részén. A hajtómű felőli oldalról nyúlik ki a hatalmas napelemtábla és a nagynyereségű telemetriai antenna. Fedélzetén három fő tudományos műszeregyüttes áll majd a kutatók rendelkezésére: a marsfelszín infravörös sugárzásának eloszlását nagy felbontással feltérképező THEMIS (Thermal Emission Imaging System - hőemisszió képalkotó rendszer), a gammasugár-spektrométer (GRS - Gamma Ray Spectrometer) és a Mars sugárzási környezetét vizsgáló berendezés (MARIE - Mars Radiation Environment Experiment).

Az űrprogram fő céljai közé tartozik a felszín ásványi összetételének vizsgálata, a víz jelenlétére utaló jelek keresése, későbbi leszállóhelyek kutatása a Mars felszínén, talajminta-vételi helyek kijelölése, illetve - a majdani emberes Mars-küldetések előkészítése jegyében - a sugárzási kockázatok felmérése.

Bár a szonda nem rendelkezik olyan eszközökkel, amely az élet közvetlen detektálásra alkalmasak, az általa gyűjtött adatok információkat szolgáltatnak arról, hogy a marsi környezeti tényezők megfelelőek voltak-e - illetve ma megfelelőek-e - az élet kialakulásához. Az általunk ismert élet legalapvetőbb feltétele a folyékony víz jelenléte. Először a Mars kutatásának történetében bizonyítékot szerezhetünk a felszínhez közeli vízkészletek létezéséről, illetve kimutathatjuk az egykori folyékony vízből kivált ásványokat a felszínen. Lehetőség nyílik olyan feltételezett hévforrások felfedezésére is, ahol elsőként kell majd közvetlenül keresnünk az életet a jövő küldetései során.

A Mars kutatása során először történik meg a felszín kémiai összetételének globális feltérképezése. A kémiai összetétel alapján a belőlük felépülő ásványokra, az ásványokból a belőlük felépülő kőzetekre, a kőzetek és a felszínformák kapcsolatából pedig a felszínt formáló végbement geológiai és éghajlati folyamatokra következtethetünk, ami újabb lépés a víz és az élet keresése felé. Ugyancsak először lesznek adataink azokról a sugárzási kockázatokról, amelyeknek a Mars felszínén lesznek kitéve a jövő űrhajósai.

A küldetés tudományos szakaszának legfontosabb része 2002 januárjától 2004 júliusáig tart. A szonda ezt követően részben kommunikációs szolgálatot lát el, főleg a 2003-ban induló felszíni kutatórobotok (Mars Exploration Rovers) adatait továbbítva.

S. T.

További információk és adatok a 2001 Mars Odyssey honlapján érhetők el.