Szupernóva-parádé egy közeli galaxisban

A közeli galaxisok aktív régióinak vizsgálata nagyban hozzájárulhat a korai Univerzum megértéséhez, mert ezek a csillagokban gazdag területek sok mindenben hasonlítanak a fiatal galaxisokra.

Jelenleg a csillagászat egyik legnagyobb megoldatlan rejtélye, hogy mikor és milyen módon jöttek létre az első galaxisok, és hogyan változtak fejlődésük során. A jelenlegi elképzelés szerint a galaxisok már az Univerzum korai időszakában kialakultak - mert csak így jöhetett létre a köztük levő jelentős távolság -, és fejlődésük során egy vagy több más galaxissal ütköztek, ami heves csillagkeletkezési folyamatokat indított be.

A fiatal galaxisok még a Hubble számára is túl messze vannak ahhoz, hogy csillagpopulációjukat részletesen tanulmányozhassuk. A közeli galaxisokban azonban találhatunk olyan területeket, melyek hasonlítanak a távoli galaxisokhoz. Ilyenek a közeli ütköző, heves csillagkeletkezést mutató galaxisok.

Az NGC 1569 jelű törpegalaxis különösen jó példa erre, mert egyike a legközelebbi, ilyen tulajdonságokat mutató csillagvárosoknak. Az NGC 1569 még a közelmúltban is melegágya volt a születő csillagoknak: ezekre a csillaggyárakra ragyogó kék csillagok halmazai utalnak. A galaxis két fiatal, nagy tömegű csillaghalmaznak ad otthont, amelyek a Tejútrendszerben is megfigyelhető gömbhalmazokkal mérhetők össze, továbbá számos kisebb halmaznak, melyek a nyílthalmazokhoz hasonlóak. A fiatal csillagok magas száma arra utal, hogy a közelmúltban volt egy hirtelen csillagkeletkezési roham, ami pár millió évvel ezelőtt kissé lecsillapodott.

A Hubble-űrtávcső nagyfelbontású műszereivel készített képeket az NGC 1569-ről. A felvételeken nagyon jól látszik a galaxis buborékos szerkezete, ami úgy alakult ki, hogy a csillagok sugárzása és a nagy energiájú szupernóva robbanások kifújták a csillagközi anyagot a galaxis közepéről. A képen látható buborékszerű, hidrogéngázból álló szerkezet felhevült a fiatal csillagokból származó csillagszéltől és a csillagokat szétvető szupernóva-robbanások sugárzásától. Az első szupernóvák akkor robbantak fel, amikor a halmazok első nagy tömegű csillagai életük végére értek, nagyjából 20-25 millió évvel ezelőtt.

A buborék szerkezete jelenleg is változik, mert az NGC 1569 környezete még mindig turbulens. Az új csillagok kialakulásához nem csak a szupernóvák szolgáltatják a feltételeket, a folyamathoz a jelenleg is kavargó csillagközi gáz jelentős mértékben hozzájárul, létrehozva azokat a sűrűsödéseket, melyekből a jövő csillagai kialakulhatnak.

A galaxisok kialakulásának megértése fontos, hogy tisztázhassuk a korai Univerzumban uralkodó állapotokat, ezáltal pedig pontosabb válaszokat adhassunk a kozmológia nagy kérdéseire is.

Az itt látható képet négy különböző felvételből állították össze, melyeket a Hubble-űrtávcső széles látószögű és bolygófényképező kamerájával (Wide Field and Planetary Camera 2) készítettek, ultraibolya, zöld, vörös és hidrogén-alfa szűrőket használva. A mérések széles hullámhossztartományt fednek le, hogy minél pontosabban megadhassák a csillagok paramétereit.

Végh Tamás

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK