Hatalmas hegyvonulat a Titanon

A Cassini-űrszonda infravörös felvételeinek és radarméréseinek kombinálásával minden korábbinál pontosabb képeket és domborzatmodelleket nyertek a Szaturnusz Titan nevű óriásholdjának felszínformáiról. Az egyik legérdekesebb eredmény egy tektonikus eredetű hegyvonulat azonosítása.

Forrás: NASA JPL SSIA Titan képe a 2006. október 9-i, valamint a 25-i közelítéskor rögzített felvételek kombinálásával

A munka során a 2006. október 25-én készült eddigi legrészletesebb infravörös felvételeket használták fel, amelyeken 400 méteres részleteket is sikerült azonosítani.

A legérdekesebb felszínforma a déli féltekén mutatkozó hegység volt, amely kb. 150 km hosszú, 30 km széles és mintegy 1,5 km magas. Egyenes csapása arra utal, hogy tektonikus folyamatok hozták létre, és nem például becsapódásoktól keletkezett. Eredetére két lehetőség jött szóba, és mindkét esetben a földi kőzetlemezekre emlékeztető szilárd felszíni táblák (esetünkben jégtáblák) elmozdulása történhetett.

A hegyvonulat kialakulhatott két ütköző tábla találkozási vonalán összepréselődő és feltornyosuló anyagból, de ennek az ellentéte is elképzelhető: egy tágulási zónában is létrejöhetett. Hasonló jelenségre kerül sor a földi óceánközépi hátságoknál, ahol a friss anyagtól és a belső hő okozta tágulástól kiemelkedik a felszín, és új kéreg képződik.

A hosszanti hegyvonulatot a jelek alapján szerves anyagok borítják, és egyes részei felhők alatt rejtőznek. A magasabb területein lévő fehéres foltok metánhó avagy egyéb szerves anyagok borította csúcsok lehetnek - de az is elképzelhető, hogy magas szintű felhőket látunk itt a felvételeken. Ez az eddig azonosított kiemelkedések közül a legnagyobb a Titanon.

Az alábbi ábrákon az október 9-i és 25-i közelítés felvételeinek kombinálásával összeállított képek láthatók. Balra fent a Titan egyik egész féltekéje látható, jelölve a kérdéses terület, amely kinagyítva balra lent figyelhető meg. A bal felső felvétel középtáján mutatkozó kerekded, sötét alakzat feltehetőleg egy nagy becsapódásos medence. A színek nem a valódi állapotot tükrözik, a kék árnyalat az 1,3 mikrométeres, a zöld a 2 mikrométeres, a vörös pedig az 5 mikrométeres hullámhosszakat mutatja. Maga a hegyvonulat legrészletesebben jobbra figyelhető meg, a cikcakkos peremű kép kivágaton.

A Titan és rajta a hegyvonulat. Jobbra a kinagyított képen a hegylánc látható, ahogy jobbról lentől balra felfelé halad (NASA, JPL, Univerity of Arizona)

A holdon eddig megfigyelt felszínformák közül ez utal legerősebben a földi lemeztektonikához hasonló folyamatok létére. A hegyvonulat hosszú és egyenes alakja alapján, a kéreg elég erős ahhoz, hogy legalább egy 1,5 km magas kiemelkedést megtartson. A Titanon látható sötétebb egyenes vonulatok már korábban is utaltak sajátos, de globális tektonikai folyamatokra, azonban azok csak albedo-alakzatok voltak, és a képek mellett nem volt elég domborzati adat az értelmezésükhöz. A jelenlegi megfigyelés alapján tehát tektonikus eredetű hegyvonulatok a Föld és a Vénusz mellett a Titanon is előfordulnak (most nem számítjuk ide a többi jégholdon mutatkozó kisebb, néhány 100 m magas vonalas szerkezeteket).

A hegyvonulat mellett dűnemezők is látszottak az októberi közelítés során készült felvételeken, ezek jellemzői alapján elképzelhető, hogy szerves anyagokból állnak. Emellett egy legyező alakú, éles peremű, vulkáni lávafolyásra hasonlító képződményt is találtak.

Balra egy világos, kerekded alakzatból (feltehetőleg egy vulkáni kráterből avagy kalderából) kiinduló, jobbra felfelé elnyúló, szintén vulkáni eredetű lerakódás látható. Egyelőre pontosan nem tudni, hogy a világos sáv lávatakaró, vagy a kitörés után visszahullott és közben a szél által elfújt vulkáni törmelék lerakódása. Mindenesetre ez újabb érv amellett, hogy a hold felszínén jeget produkáló "tűzhányók" vannak.

Kereszturi Ákos