Víz táplálhatja az Enceladus gejzírjeit

A Szaturnusz Enceladus holdján megfigyelhető gejzírszerű kitörések nagy sebessége, illetve működésük folyamatos jellege arra utal, hogy felszín alatti víz táplálja őket.

 

Az Enceladus erősen töredezett felszíne (NASA, JPL, SSI)

Mint arról korábban beszámoltunk, a Szaturnusz Enceladus holdjának felszínén, a déli sarkvidék "Tigriskarmolásoknak" nevezett területén lévő repedésekből gejzírjellegű kitörések keretében vízgőz és vízjégszilánkok repülnek ki az űrbe. A folyamat közreműködik a bolygó E-gyűrűjének kialakításában, illetve anyagának utánpótlásában.

A kitöréseket magyarázó modelleket két nagy csoportba sorolták. Az egyik szerint a kitöréseket a jégpáncél repedéseinek az árapályhatás miatt fellépő mozgása és belső súrlódása hozza létre, a másik alapján a felszín alatti folyékony víz robbanásszerű párolgása táplálja őket.

Candice Hansen (JPL) és kollégái a távozó anyag mozgási sebességét tanulmányozták. Számításaik szerint az anyagsugarakat a megfigyelt 0,6 kilométer/másodperc körüli sebességre csak robbanásszerű hevességgel párolgó folyékony víz gyorsíthatja fel - azaz szerintük víz lehet a felszín alatt.

A folyékony víz nélküli modell szerint a repedések belső fala az árapály-feszültségek miatt súrlódik, ami hőt, vízgőzt és jégszilánkokat termel, amelyek kirepülnek az űrbe. Amikor a hold a bolygótól távol jár, és a repedések összezáródnak, a gejzírek aktivitásának átmenetileg szünetelnie kellene. A Cassini-űrszonda által 2005 és 2007 folyamán készített megfigyelések azonban ellentétes tendenciáta utalnak. Eszerint nagyságrendileg kétszer sűrűbb anyagsugarakat lövell ki a hold, amikor a repedéseknek a modell szerint záródniuk kellett volna.

Fantáziarajz a gejzírek kitöréseiről, háttérben a Cassini-szondával (Karl Kofoed, Drexel Hill, Pennsylvania)

Egy másik megközelítés a kirepülő jégszemcsék méretét vizsgálta, és kialakulásuk körülményeit próbálta rekonstruálni. Az anyagsugarakban lévő szemcsék mérete is azzal az elgondolással egyeztethető össze a legjobban, amely szerint folyékony vízből származó gőzben kondenzálódnak ki a megfigyelt jégkristályok.

Az elmúlt időszakban egyre több olyan elgondolást publikáltak, amelyek a folyékony vizes modellnek kedveztek - ennek kedveznek a fenti modellek is. Ha valóban víz van az Enceladus belsejében, akkor ez gyakoribb lehet a jégholdak belsejében, mint korábban feltételezték. Így gyakoribbak lehetnek azok a környezetek is, ahol az élet keletkezését megelőző kémiai fejlődésre sor kerülhetett, vagy esetleg egyszerű élőlények is kialakultak.

 

 

Az Enceladus gejzírjei. Animáció az anyagsugarak helyzetéről a Cassini 2007. október 24-én végzett megfigyelései alapján, amikor a kilövellések látszólag a Zéta Orionis nevű csillag előtt haladtak el, időnként lecsökkentve annak fényét (NASA, JPL, SSI)