Becsapódtak a Holdba a szondák, lefotózták a felvillanást

Pénteken, október 9-én két amerikai űreszköz csapódott be a Hold felszínébe. Műszaki szempontból a művelet sikeres volt. A tudományos cél annak tisztázása, van-e vízjég az égitesten, ezekre az adatokra még várni kell - de a robbanás fényét és a kráter hősugárzását már most azonosították.

A Holdon lévő vízjég nemcsak tudományos szempontból érdekes, hanem a tervezett emberes holdbázisnak is értékes nyersanyag lenne. Ennek a térségnek a vizsgálatára indították az amerikai Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) rendszert. A rendszer fő szondája maga az LRO keringőegység, amelytől már az indítás után különvált az LCROSS-rendszer. Utóbbi is két egységből áll: egy kisebb műholdból (SSC) és az egész rendszert indító rakéta utolsó fokozatából. Pénteken (október 9-én) 13.31-kor a rakétafokozat csapódik be a Holdba, 4 perccel később pedig az SSC. A robbanás során kirepülő törmelék elemzésével ki lehet mutatni a vízjeget. Részletes előzetes információk és az események forgatókönyve cikkünk 2. oldalán, a legfrissebb információk időrendben lent.

Friss információk

péntek, 17.03

A NASA két órával a becsapódás után tartott sajtótájékoztatót, az ott elhangzottakat tekintjük át az alábbiakban. A küldetés technikailag egyértelműen sikeres volt, a műszerek a várakozásnak megfelelően üzemeltek és bőséggel szolgáltattak információt. A becsapódás a tervezett helyen és időben történt, az adatokat 1 megabit/másodperc sebességgel küldte a Földre az SSC egység. Egyelőre nem tudni pontosan, mit sikerült rögzíteni, de a robbanás fényét és a kráter hősugárzását biztosan megörökítették (az első adatok alapján ez még nem volt bizonyos).

A robbanás sugárzása a közepes infravörös tartományban, 600 kilométer távolságból az SSC szondáról fotózva. Balra lent vörös nyíl mutatja a sugárforrást, jobbra lent ennek kinagyított részlete figyelhető meg (NASA)

A villanást az ultraibolya detektorral is sikerült azonosítani, emellett a robbanástól keletkezett kráter hősugárzását is megfigyelték, amely az alábbi felvételen látható. Ugyanakkor a robbanás során keletkezett törmelékfelhőnek eddig nem akadtak nyomára a megfigyelések között.

A frissen keletkezett kráter hősugárzása lent, a kinagyított felvételen (NASA)

Sok földi obszervatórium követte az eseményt. Az eddig befutott jelentések alapján egyikük sem látott feltűnő jelenséget, de néhány esetben az adatok arra utalnak, hogy sikerült elcsípni a sugárzást - de ezek további elemzést igényelnek. Az arizonai MMT Obszervatóriumból az esemény előtt és után felvett színképek eltérőnek mutatkoztak, de további részletek egyelőre innen sincsenek.

A kérdéses terület képe a Palomar Obszervatóriumból (balra) és a hawaii CFHT teleszkóppal fotózva (jobbra)

Az adatok részletesebb elemzése után újabb információkkal jelentkezünk, várhatóan a következő napokban.

A NASA hivatalos oldalai itt érhetők el.

péntek, 13.53

A művelet műszaki szempontból sikeres volt: a rakétafokozat és az SSC műhold is a tervek szerint, körülbelül 5 perces időkülönbséggel becsapódott a Hold déli sarkvidékén, az előre tervezett helyen. Az adatok kiértékelése zajlik, a NASA magyar idő szerint 16 órára tervez előzetes sajtótájékoztatót. Az bizonyos, hogy az SSC nem érzékelte a rakétafokozat becsapódásának törmelékfelhőjét.

Befejezzük élő tudósításunkat, a friss információkkal jelentkezünk.

Egy montázs az SSC utolsó felvételeiből

péntek, 13.39

Egy kép a rakétafokozat becsapódása előttről. Várjuk a további képek és az adatok érkezését.

péntek, 13.36

Becsapódott a követő SSC is. A rakétafokozat becsapódásáról egyelőre nincsenek vizuális képek.

Péntek, 13.31

Megtörtént a rakétafokozat becsapódása!

Péntek, 13.22

A repülésirányítók befejezték a fedélzeti rendszerek ellenőrzését, minden rendben működik. Mehet a művelet ("go" to observe the impact)!

péntek, 13.16

Negyed óra a rakétafokozat becsapódásáig, a távolság kb. 1800 km. A kamerák egyre részletesebb fotókat küldenek.

péntek, 13.11

20 perc a rakétafokozat becsapódásáig, Minden rendszer működik.

Tony Colaprete, a LCROSS vezető szakemberének nyilatkozata szerint másodpercenként több felvételt fog rögzíteni az optikai kamera a becsapódás előtt, majd a robbanás felvillanásakor átváltanak az infravörös kamerára. Ebben a tartományban tovább lehet a legjobban megfigyelni a robbanás felhőjét. A villanást fényerejét mérő fotométer másodpercenként 1000 mérést végez. A rakétafokozat becsapódását követően a felszínhez közeledő SSC műhold az utolsó percben átrepül a törmelékfelhőn. Ekkor a Napot is figyeli az oldalra tekintő spektrométer, hogy kimutassa a vízpára elnyelési vonalait a napfényben - majd ezt követően ez is becsapódik. Emellett az utolsó pillanatban elképzelhető, hogy az SSC szonda magát a krátert is megörökíti.

péntek, 12.54

A Holdtól való távolság körülbelül 4500 km, a közelítési sebesség 6000 km/h.

A művelet során készített első kép a Holdról:

péntek, 12.49

Az LCROSS rendszer két egysége körülbelül 5300 km/h-s sebességgel száguld a Hold déli pólusa felé.

péntek, 12.42

Az LCROSS rendszer kamerái most küldik vissza az első közelképeket. Eddig minden a tervek szerint halad. A repülésirányítók a műszereket ellenőrzik, eddig mindegyikük rendben működik.

péntek 12.27

Kevesebb mint egy óra a becsapódásokig. Pontosították a becsapódások helyét és időpontját: az első eseményre 13.31.20-kor kerül sor, a déli szélesség 84,674 és a keleti hosszúság 311,302 foka metszéspontjában. A második becsapódás adatai: 13.35.36, a déli szélesség 84,731 és a keleti hosszúság 310,522 foka metszéspontjában.

péntek 11.30

Két látványos animáció a célpontról és a becsapódásról.

 

 

Animáció a starttól a becsapódásig, majd valódi filmfelvétel a rendszer indításáról

 

 

A becsapódás helyszíne és az eseményt követő obszervatóriumok

péntek, 10.30

Pénteken reggel különvált egymástól az LCROSS rendszer két egysége: a hordozórakéta utolsó fokozata és az SSC jelű műhold. A két objektum négy perc különbséggel fog becsapódni. Az eddigi információk alapján minden a terveknek megfelelően halad.

A becsapódó rakétafokozat képe a szétválás után, az SSC műholdról fotózva (NASA)

péntek, 9.30

A földi megfigyelőknek nehézségeik lehetnek a becsapódási helyszín azonosításával - a célterület a Holdnak a Földről látható korongja peremvidékén van, és kevés a tájékozódási pont a térségben. A könnyebb azonosítás céljából készítette a Goddard's Scientific Visualization Studio (SVS) a mellékelt képeket.

A fenti domborzatmodellen a Hold sarkvidéki területének részlete látható. A fehér oszlop a becsapódás tervezett helyét mutatja, az alján lévő színes osztások pedig a felszín felett egy-egy kilométer magasan húzódó szinteket jelölik, míg a fekete vonalak 5 kilométerenként húzódnak. A fehér oszlop 25 kilométer magas, a két nagyobb, kék ív pedig a becsapódás helyétől 50 és 100 kilométerre eső pontokat jelöli (SVS)

A fenti terület kicsit távolabbról tekintve, a kék ívek a robbanás helyszínétől 50 és 100 kilométerre húzódó pontokat kötik össze. Jól látható, hogy a becsapódás megfigyelése a Földről a lapos rálátási szög miatt nem ideális

A szakemberek nem véletlenül választották a kráter fenekén lévő, bolygónkról nehezebben megfigyelhető térséget. Ez nemcsak a jeges üledékek képződése szempontjából kedvező térség, hanem mert ott kevesebb durva törmelék várható, mint a meredekebb lejtőkön - ezért az onnan kirobbanó anyag felhője magasabbra emelkedhet. A célpontként kijelölt Cabeus-kráter felett közel 2 kilométer magasan pillanthatják meg a földi távcsövek a törmelékfelhőt, ahova a kráter peremének egy laposabb része enged bepillantást.

csütörtök, 12.30

A becsapódás célpontját a korábbi Cabeus-A kráterről a Cabeusra változtatták, mivel ott jobb lehetőséget várnak a szakemberek a vízjég jelenlétére és megfigyelésére. (Az A jelölés azt jelenti, hogy az adott kráter a nagyobb Cabeus mellett van, de külön neve nincsen.) A kérdéses területet az európai SMART-1-űrszonda is megfigyelte még négy évvel ezelőtt, az alábbi képet szerdán közölte róla az Európai Űrügynökség (ESA).

A SMART-1-űszonda felvételeiből összeállított mozaik a becsapódás helyszínének 100 kilométer széles területéről. Sok apró kráter azonosítható a vidéken, ami arra utal, hogy a terület viszonylag öreg, tehát volt idő a jég esetleges felhalmozódására (ESA). Az egyes képek eltérő megvilágítási szögben készültek, ezért nem ugyanazon irányba mutatkoznak rajtuk az árnyékok. A hordozórakéta utolsó fokozata és az azt követő SSC műhold becsapódásának várható helyzetét piros szín jelzi