Megérkeztek az eddigi legjobb holdfotók

Korábban nem látott felvételek, méteres részletek, a múlt században leszállt űrszondák - többek között ezt nyújtják a legújabb fotók a Holdról, amelyeket a napokban közölt a NASA. A Lunar Reconnaissance Orbiter-űrszonda az emberes holdraszállás programjának lefújása ellenére is sok értékes ismeretet nyújt az égitestről. Mérései révén többet tudhatunk meg például arról a hatalmas ütközésről, amely égi kísérőnk anyagát az űrbe robbantotta.

Az amerikai Lunar Reconnaissance Orbiter-űrszonda (LRO) minden idők legfejlettebb űreszköze, amelyet a Hold vizsgálatára indítottak. A szonda programja George W. Bush volt amerikai elnök 2004 januárjában tett bejelentése nyomán született. Ekkor hangzott el a célkitűzés, mely szerint a Mars felé vezető út egyik lépcsőfokaként az emberes holdutazást kell előkészíteni, és a Holdra 2014 és 2020 között asztronautákat juttatni.

Bár Barack Obama amerikai elnök javaslata értelmében a NASA leállította a Constellation-programot és ezzel a visszatérést a Holdra, az LRO továbbra is fontos és értékes információkat sugároz. A legutóbb közölt képekből válogattunk.

Sziklák a lávasíkságon

A Holdon a kiterjedt bazaltos lávasíkságok területén az összenyomó erők gyűrődéseket, lávagerinceket hoztak létre. Az alábbi felvételen a Mare Crisium területén több ilyen alakzat is látható. A kép legnagyobb részén a lávák által kitöltött sima vidék figyelhető meg, míg lent az idősebb és egyenetlen felföldek részlete azonosítható.

A Mare Crisium területének 62 kilométeres részlete. Fent a bazaltos lávasíkság látható, rajta gyűrődéses lávagerincekkel. Alul az idős felföldek kiemelkedő része figyelhető meg (NASA/GSFC/Arizona State University)

Az alábbi képen  fent nyíllal jelzett helyszín, egy mindössze 460 méter széles részlet látható. A területet sok szikla borítja, amelyekből még több lehet a Hold felszínét mindenhol beborító, fimonszemcsés törmeléktakaró (regolit) alatt. A blokkok feltehetőleg akkor keletkeztek, amikor az egyik kőzettest a másiknak feszült, és gyűrődések vagy törések jöttek létre bennük. A folyamat során töredezett a bazalt, és sok szikla jött létre - ezek közül láthatóak azok, amelyek a magas területen a finomszemcsés törmelékből kihantolódtak.

Egy lávagerinc részlete, ahol a mélyben lévő töredezett sziklákból sok bukkan ki a felszínre (NASA/Goddard/Arizona State University/The Ohio State University)

A Hold túloldalának domborzata

Az LRO lézeres magasságmérőjének adatai alapján a korábbiaknál pontosabban lehet feltérképezni kísérőnk domborzatát. A topográfia ismerete nemcsak az alakzatok jobb megismerésében vagy az eltemetett, illetve lepusztult kráterek rekonstrukciójában segít, de a Hold egészének fejlődéstörténetésől, a kéreg vastagságáról, megszilárdulásáról is fontos ismereteket adhat.

A LOLA nevű lézeres magasságmérő adatai alapján készített domborzati térkép a Holdnak a Földről nem látható oldaláról. Jól megfigyelhető a kiterjedt Délipólus-Aitken-medence, mint a kép alsó felén látható kékes árnyalatú, kerekded vidék, amelyet sok fiatalabb kráter borít be (NASA, GSFC)

Orosz leszállóegységek nyomában

A Luna-20 leszállóegység idős, sűrűn kráterezett, úgynevezett felföldi területen landolt 1972. február 21-én. A szonda 55 grammnyi mintát vett a felszíni regolitból, majd azt másnap egy kapszulában visszaindította a Föld felé. Az űreszköznek a Holdon maradt része jól látható az alábbi felvételen.

A Luna-20 orosz leszállóegység a magasból (NASA, GSFC, ASU)

 

A bal oldali képen a Luna-20 mintavevő karjának árnyéka is megfigyelhető, mint a szonda mellett jobbra látható vékony vonal (NASA, Goddard, ASU). A szerkezet olyan vékony, mint egy utcai jelzőtábla oszlopa.

A következő felvétel a Luna-24-et mutatja, amely egy 60 méteres kráter peremén landolt. Az űreszköz mindössze 2400 méterre szállt le attól a ponttól, ahol két évvel korábban a Luna-23 landolt - de az műszaki hiba miatt nem tudott mintát venni (NASA, Goddard, ASU)

Közel akkora, mint egy telefonfülke, mégis jól látszik az LRO képén a Luna-24 leszállóegység (NASA, GSFC, ASU)

 

 

Összeállítás az LRO-űrszonda fő megfigyelési célpontjáról, a déli sarkvidékről (NASA, GSFC, ASU)

Tájkép holdi hegyekkel

Az LRO-űrszonda kamerái közel függőlegesen térképezik a felszínt. Oldalra csak ritkán tekintenek, az egyik ilyen alkalommal készült a fenti felvétel, amelyen plasztikusan rajzolódik ki a Hold domborzata (NASA, GSFC, ASU)

Míg kísérőnknek a Föld felé forduló oldalán sok sötét bazaltsíkság látható, a túloldalon fordított a helyezet: ott alig találni ilyen alakzatokat. Utóbbi ritka területek egyike a Moszkva-tenger, ennek részlete látható az alábbi felvételen, ahol a nyíl egy korábban felmerült, potenciális leszállóhelyet mutat. Utóbbi a bazaltláva és a jobbra lent húzódó idősebb kiemelkedések között helyezkedik el, ahonnan így mindkét terület típusból lehetne mintát venni.

Még a Constellation-program keretében felmerült egyik leszállóhely: a Moszkva-tenger peremvidéke a Hold túloldalán (NASA, Goddard, ASU)

 

 

Az LRO lézeres magasságadataiból létrehozott domborzatmodell a déli sarkvidékről (NASA, GSFC, ASU)

Mint az a fenti kitűnő képekből is látható, az emberes holdraszállás programjának lefújása ellenére az LRO sok értékes ismeretet nyújt a Holdról. Mérései egyrészt segítenek az égitest jobb megismerésében, amely saját bolygónk fejlődésének pontosításához is hozzájárul: még mindig keveset tudni arról a hatalmas ütközésről, amely kísérőnk anyagát az űrbe robbantotta. Az LRO mérései segítenek annak pontosításában, hogy milyen állapotban volt az ekkor frissen összeállt Hold. A további ember nélküli, robotokkal végrehajtott expedíciók számára is fontos támpontot nyújtanak a mérések: holdbázisok nélkül is kiemelt figyelem fordul a poláris kráterekben lévő jég felé.

* * *

Rovatunk mostantól a Facebookon és a Twitteren keresztül is elérhető, ahol extra tartalmakat is kínálunk.