Vágólapra másolva!
Óriástávcsöves képek, amelyeket műkedvelők alakítottak látványoss felvételekké. Egy pályázati felhívásban az Európai Déli Obszervatórium műszereivel rögzített, de még fel nem dolgozott képeket változtatták látványos fotókká a pályázók.
Vágólapra másolva!

Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) Rejtett kincsek címmel fotópályázatot hirdetett nem hivatásos csillagászoknak, látványos fényképek készítésére. A verseny keretében azonban nem saját távcsövükkel fotóztak a pályázók, hanem az ESO obszervatóriumai által már korábban elkészített, de látványos formátumra még át nem alakított képeket használták - ellentétben például a múltkor bemutatott csillagászati felvételekkel, amelyeket műkedvelők saját távcsöveikkel készítettek. Most a már elkészült órástávcsöves fotókat vetették alá számítógépes feldolgozásnak, és az így született képeket küldték be a felhívásra.

A fentiekből már kiderült, hogy a hivatalos sajtóközleményekben és honlapokon látható szép felvételek nem pontosan azok a fotók, amelyeket a távcsövekkel rögzítenek - ehelyett bonyolult képfeldolgozás során nyerik el tetszetős kinézetüket. Ezúttal az ESO távcsöveinek nyers felvételeiből a pályázóknak kellett előállítaniuk az élvezetes képeket - így született közel száz felvétel, ezekből mutatjuk be a legszebbeket.

Forrás: ESO, Igor Chekalin
Forrás: ESO, Igor Chekalin

Az M78 csillagközi ködösség az Orion csillagképben, amelynek területén átlátszatlan csillagközi molekulafelhők alkotnak barnás árnyalatú, sötét sávokat a visszavert csillagfénytől egyébként világos felhők mellett (ESO, Igor Chekalin)

Forrás: ESO, Manuel Mejias
Forrás: ESO, Manuel Mejias

Az Abell 1060 jelű galaxishalmaz az Északi Vizikígyó (Hydra) csillagképben. A tízmillió fényévre lévő halmaz szokatlanul sok láthatatlan tömeget tartalmaz mintegy 150 fényes galaxisa mellett. A halmaz két nagy elliptikus csillagvárosa (NGC3311 és NGC3312) jobbra látható, míg egy szintén nagy, de spirális típusú csillagváros baloldalt figyelhető meg (ESO, Manuel Mejias)

Forrás: ESO, Joe DePasquale
Forrás: ESO, Joe DePasquale

Az NGC 3582 (RCW57) jelű ködösség aktív csillagkeletkezés helyszíne. A térségben lévő fiatal, nagytömegű és intenzív ultraibolya sugárzást kibocsátó égitestek ionizálják, gerjesztik sugárzásra a közelükben lévő anyagot (ESO, Joe DePasquale)

Forrás: ESO, Alberto Milani
Forrás: ESO, Alberto Milani

Az NGC 288 jelű gömbhalmaz több millió idős csillag otthona a Szobrász (Sculptor) csillagképben, amely ideálisan bolygónk déli féltekéjéről figyelhető meg. A képen jól látható a halmaz egyik jellegzetessége, a laza belső szerkezete - a távcső a magjában is könnyen fel tudta bontani az egyes csillagok képét, amelyek más gömbhamazokkal ellentétben nem alkotnak összeolvadó fényes területet (ESO, Alberto Milani)

Forrás: ESO, Manuel Mejias
Forrás: ESO, Manuel Mejias

Gigantikus szájra emlékeztet az NGC 1929 jelű szuperbuborék a Nagy Magellán-felhőben, a Tejútrendszer egyik kísérőgalaxisában. A szuperbuborékok a csillagközi anyagban általában szupernóva robbanások által fújt több száz fényév átmérőjű, ritka és forró gázzal kitöltött térségek. A felvétel a hidrogén alfa hullámhosszára hangolt szűrővel készült, és a forró csillagközi hidrogéngáz sugárzását mutatja (ESO, Manuel Mejias)

Forrás: ESO, Oleg Adtro
Forrás: ESO, Oleg Adtro

Látványosan rajzolódnak ki az NGC 3521 jelű csillagváros tekeredő spirálkarjai. A galaxisban a spirálkarok mentén keletkező fiatal csillaghalmazok tagjainak intenzív sugárzása felforrósítja, és fénykibocsátásra készteti a gázanyagot. A folyamat révén létrejövő izzó térségek látványosan rajzolják ki a sűrű csillagközi felhők sötét körvonalait, amelyek fonal jelegű, barnás sávokat alkotnak (ESO, Oleg Maily

Az ESO szakembereiből álló zsűri a cikkünkben elsőként bemutatott képet tartotta a legjobbnak, amelynek készítője a chilei Paranal Obszervatóriumba nyert látogatás. A verseny keretében díjazott további felvételek az ESO honlapján tekinthetők meg.