Most az egyszer keljen korán, vagy aludjon száz évet!

A ma élő emberek utolsó alkalommal láthatják a Vénuszt, amint elhalad a Nap korongja előtt. A ritka csillagászati jelenséget Magyarországon június 6-án kora reggel lehet megfigyelni, a következőre pedig több mint egy évszázadot kell várni. Mikor, mit és honnan kell nézni, és hogyan kell megóvni a szemet?

A Vénusz 2004. június 8-án is átvonult a Nap előtt (Hingyi Gábor, MCSE)

Reménykedjünk, hogy 2012. június 6-án hajnalban felhőtlen lesz az ég! Aki ekkor meglesi a kelő napkorongot, pici, sötét, kerek foltot láthat rajta, távcső nélkül is. Ekkor ugyanis a Vénusz bolygó - népies nevén Esthajnalcsillag - a Földről nézve épp a Nap előtt fog elvonulni. Mivel naptevékenységi maximum közelében járunk, valószínűleg más sötét foltok is lesznek a Napon, ezek az ún. napfoltok azonban kisebbek, rendszerint nem szabályos kör alakúak, és a Nap forgásával együtt viszonylag lassan látszanak elmozdulni. A "Fekete Vénusz" viszont gyorsabb lesz, és néhány óra alatt végigsétál a Nap előtt, majd (nyári időszámítás szerint) 7 óra előtt pár perccel már elhagyja a napkorongot.

FIGYELEM! SOHA NE NÉZZÜNK MEGFELELŐ VÉDŐESZKÖZ NÉLKÜL A NAPBA, SE TÁVCSŐVEL, SE KAMERA KERESŐJÉVEL, SE SZABAD SZEMMEL!

Mi történik június 6-án?

Naprendszerünk nagybolygói - köztük a Föld - a Nap körül keringenek. Pályájuk síkja, ha nem is pontosan, de nagyjából azonos. (Ha a Naprendszert nagy, korong alakú dobozba képzelnénk, a doboz vastagsága az átmérőjének csupán a 60-ad része lenne. Ebből a dobozból a kisbolygók, üstökösök pályája kilógna, de a nagybolygóké mind benne volna.)

A Vénusz közelebb kering a Naphoz, mint a Föld, hiszen közepes naptávolsága 108 millió km (a Földé 150 millió km). Keringési ideje kb. 225 nap, de mivel a mozgó Földről figyeljük, úgy látjuk, mintha 584 nap alatt kerülné meg a Napot. Ha a Föld és a Vénusz pályasíkja egybeesne, akkor a Vénusz minden keringés során egyszer elhaladna a Föld és a Nap között, vagyis a Földről nézve a napkorong előtt.

A két bolygó keringési síkja azonban 3,4 fokos szöget zár be, ezért általában úgy látjuk (azaz látnánk, ha erre nem a nappali égen kerülne sor, és a Vénusz nem az árnyékos oldalát fordítaná felénk), hogy a Vénusz a Nap alatt vagy fölött halad el. A Föld, a Vénusz és a Nap csak ritkán kerül egy egyenesbe, és ha ekkor a Vénusz van középen, sötét korongját megpillanthatjuk a Nap előtt. Ez (ahogy a csillagászok sokszor nevezik: fedés vagy okkultáció, illetve átvonulás avagy tranzit) következik be június 6-án reggel is.

A Nap előtt elvonuló Vénusz 2004. május 7-én Boros-Oláh Mónika felvételén (MCSE)

Mikor figyelhetjük meg a jelenséget?

Június 6-án reggel 4.37 és 4.59 között emelkedik a látóhatár fölé a napkorong Magyarországon (lásd a táblázatot), azaz nálunk csak ekkortól lehet próbálkozni a megfigyeléssel. Napkeltekor a Vénusz korongja már a Nap előtt lesz, így Magyarországról az átvonulásnak csak az utolsó óráját láthatjuk.

A Vénusz a napkorong felső részén lesz, és jobbra felfelé fog levonulni róla.

Nem sokkal 7 óra előtt a jelenség már véget is ér: 6.37-kor a Vénusz belülről érinti a napkorongot, 6.55-kor pedig a Naptól távolodó Vénusz kívülről érinti a napkorongot.

Honnan érdemes megfigyelni a jelenséget?

A Vénusz átvonulása bárhonnan megfigyelhető, ahonnan a felkelő, a horizonton lévő napkorong is látszik. Magasabb fák vagy épületek mellett előfordulhat, hogy mire a Nap elég magasra emelkedik, hogy megpillanthassuk, már vége is a jelenségnek.

Hazánktól északabbra és keletebbre többet figyelhetnek meg a jelenségből: Alaszkából, Kína, Szibéria és Ausztrália keleti részéről például az egész átvonulás látható. Skandinávia legészakibb csücskéből szintén (de ott a Nap alacsony állása miatt a megfigyelés kényelmetlen és bizonytalan).

Az átvonulás láthatóságának térképe. A középső, sötét területről nem figyelhető meg a jelenség, a mellette balra húzódó szürke területről (Észak-Amerika) naplemente környékén lesz a kezdete, jobbra (Európa, Nyugat-Ázsia, Kelet-Afrika) a jelenség második fele látszik, míg a térkép peremén és felsőrészén lévő világos területekről (Kelet-Ázsia, Alaszka, Kelet-Ausztrália) az egész jelenség látható (Espenak, NASA)

Hogyan kövessük biztonságosan a jelenséget?

A Napra soha nem szabad közvetlenül rátekinteni, még kevésbé távcsővel. Napunk erős sugárzása komolyan veszélyeztetné szemünk épségét, és akár vakságot is okozhat. Ne kockáztassunk! Ha meg akarjuk nézni a jelenséget, akkor minimum 12-14-es hegesztőüveg vagy speciális napfogyatkozás-néző szemüveg segítségével tegyük szabad szemmel!

Jaczkó Imre amatőr csillagász, a Budapesti Távcső Centrum munkatársa az [origo]-nak elmondta, jelenleg is kapható speciális napnéző szemüveg, olyan, amilyeneket a napfogyatkozásokhoz is használnak. Ezekben német gyártmányú napszűrő fólia van (Baader Astrosolar), amely a százezred részére csökkenti a napsugárzás intenzitását. Azonban ezekkel sem szabad folyamatosan nézni a Napot, 20-40 másodpercenként iktassunk be pár perces szüneteket! A speciális napnéző szemüveg ára 690 forint. A szakember a régi - például az 1999-es teljes napfogyatkozásról megmaradt - szemüvegeket azért nem ajánlja, mert ezek anyaga már sérülhetett, károsodhatott. A speciális napnéző szemüvegekkel a mostanában gyakori nagy napfoltcsoportok is láthatók szabad szemmel.

Fontos: napszemüvegből akár több, egymás elé helyezett darab sem ad megfelelő védelmet!

Akinek távcsöve van, az e célra árusított napszűrőn át nézheti meg vele a Napot. A szabad szemes megfigyeléshez készült szűrőket távcsővel ne próbáljuk használni!

Kényelmes és biztonságos megfigyelési lehetőség a napkép kivetítése is: a távcsövet anélkül, hogy belenéznénk (mondjuk a cső árnyéka segítségével) állítjuk a Napra, majd a szemlencse mögé tartunk egy fehér papírlapot. A lapon megjelenik a Nap képe, amely a lap helyétől függően lesz kisebb vagy nagyobb, és a szemlencse mozgatásával élesre tudjuk állítani. Ez a módszer nemcsak azért célszerű, mert a szemünket nem veszélyezteti, hanem azért is, mert így egyszerre többen is láthatják a képet. De itt is vigyázni kell, mert a Nap összegyűjtött sugarai képesek tönkretenni a távcső okulárját, ha abban ragasztott lencsék is vannak. Bár napkeltekor, alacsony napállásnál nem olyan erős a Nap sugárzása, mint délben, ám még ekkor is csak néhány percig ajánlatos a távcsövet a nap felé irányítani, nehogy az okulárban a lencsék túlmelegedjenek és elpattanjanak.

Unokáink sem fogják látni

A 20. században nem volt Vénusz-átvonulás, legutóbb 2004-ben figyelhettük meg a ritka jelenséget. Ez Magyarországról jól látható volt, mert délelőtt, derült égbolton játszódott le.

Az idei után legközelebb 2117 decemberében lesz Vénusz-átvonulás, de az hazánkból nem látszik majd. A következőnek - 2125 decemberében - is csak a legelejét láthatjuk. Kései utódaink számára Magyarországról 2247 júniusában következik be ismét olyan Vénusz-átvonulás, amelyet jól megfigyelhetnek, ha az idő derült lesz.

Régebbi megfigyelések

Bár a jelenség elvileg szabad szemmel is megfigyelhető, a távcső feltalálása előtti időből nem maradt ránk feljegyzés róla. A legrégibb adat 1639 decemberéből, Angliából származik. Ettől kezdve a csillagászok már figyelték a Vénusz-tranzitokat. A Halley-üstökös névadója, Edmund Halley ugyanis rájött, hogy ha a földön több helyen megfigyelik az átvonulást, és pontosan feljegyzik a bolygó be- és kilépésének idejét, akkor a különböző megfigyelők különböző adatokat fognak mérni; ezekből pedig, ismerve a megfigyelőhelyek távolságát, kiszámítható a Nap-Föld távolság, az ún. csillagászati egység. Az elv helyes, de mint kiderült, a mérés gyakorlati nehézségei miatt igen bonyolult lenne belőle elég pontos eredményt kapni. Mégis, mivel a csillagászati egység értékét akkor még csak nagyjából ismerték, Európa több pontjából megfigyelték az 1761. júniusi átvonulást. Ezek a megfigyelések azonban még nem voltak elég pontosak.

A világ csillagászai alaposan fölkészültek a következő, 1769. júniusi okkultáció megfigyelésére. Ebben vett részt Hell Miksa, a kiváló magyar csillagász, a bécsi csillagda igazgatója is, aki már az előző átvonulást is észlelte Bécsben. Az 1769-es jelenség Európa nagy részéről nem volt látható, ezért VII. Keresztély dán király meghívására Hell expedíciót vezetett a sarkkörön túli Vardö szigetére, hogy ott végezze el a megfigyelést. E veszélyes és megerőltető vállalkozás, Európában egyedül, sikerrel járt. Más expedíciók a Föld déli félgömbjén szintén elvégezték a mérést, és az adatok alapján többen is kiszámolták a csillagászati egység értékét. Hell kapta a legpontosabb eredményt (bár később szakmai és emberi rosszindulatból többen is - alaptalanul - kétségbe vonták számításainak korrektségét).

 

Áttekintés a Vénusz átvonulásról

Távoli átvonulások nyomában

A csillagászok más csillagok előtt elvonuló bolygókat, közöttük is főleg a Vénuszhoz vagy Földhöz hasonló méretűeket, tömegűeket és helyzetűeket keresnek napjainkban. Az ilyen, Naprendszeren kívüli bolygók, tehát exobolygók azonosításának egyik fő módszere során azt a csekély elhalványodást vizsgálják, amelyet a csillaga előtt elhaladó égitest hoz létre. Ennek az úgynevezett okkultációs módszernek az elvén működik a magyar-amerikai HatNET robottávcső rendszer, vagy a Kepler-űrtávcső is.

A Vénusz-átvonulás jól érzékelteti, hogy mennyire nehéz dolguk van a csillagászoknak, hiszen igen csekély az a halványodás, amelynek alapján a távoli exobolygókat ki kell mutatni. A Nap látszó átmérője fél fok, azaz 30 ívperc, a Vénuszé pedig a jelenség idején közel 1 ívperc. Emiatt a -27 magnitúdó körüli fényességű Napnál a Vénusz 0,001 magnitúdónyi halványodást okoz mindössze - nem véletlen, hogy a legpontosabban a légkörön kívülről, a világűrből lehet az ilyen csekély fényességváltozást biztosan érzékelni.

Így vonulhatnak át az exobolygók is csillaguk előtt időnként (Zana Péter, MCSE)

A Vénusz tanulmányozása ma is fontos terület, jelenleg az európai Venus Express-űrszonda kering a bolygó körül, és vizsgálja a légkörét. Mérései alapján sikerült megállapítani, hogy a sűrű atmoszférában a korábbi megfigyeléseknek megfelelően alkalmanként ingadozik a kén-dioxid-tartalom - talán változó vulkáni aktivitással kapcsolatos a jelenség. Az elemzések alapján néhány lávafolyás a bolygón viszonylag fiatalnak mutatkozik, akár az elmúlt néhány millió évben alakultak ki, utalva arra, hogy a bolygó még aktív lehet. Talán a legérdekesebb, és sajnos elég bizonytalan megfigyelés a Venus Expresstől, amely szerint a kiemelkedő, gyűrt felszínű és már korábban is a földi kontinensekhez hasonlított tesszera alakzatai talán gránitból állnak. Ha valóban ez építi fel őket, talán egykor globális lemeztektonika is volt a bolygón, és az ősi óceánok léte sem zárható ki. De a biztos eredményhez további mérések kellenek.

Magyarország bemutató csillagvizsgálói június 6-án a hajnali időpont ellenére rendkívüli nyitva tartással várják az érdeklődőket, hogy minél többen láthassák a Vénusz-átvonulást, valamint a Napon esetleg éppen látható egyéb jelenségeket (napfoltokat stb.) is. Akinek szerény a tapasztalata a jelenség megfigyelésének módjáról, az a Polaris Csillagvizsgálóban május 26-án rövid tanfolyamon sajátíthatja el a biztonságos megfigyelés módszereit. 

Csaba György Gábor - Kereszturi Ákos