Az űrkorszak világképformáló fotói - 2.

Káprázatos képek Afrikától a spirálgalaxisokig: ismét a Space.com űrportál által legfontosabbnak tartott felvételekből válogattunk.

Korábbi cikkünkben bemutattunk már néhányat azokból a felvételekből, amelyek a Space.com űrportál szerint az űrkorszak világképformáló fotói, most folytatjuk a válogatást.

Gyakori felszíni alakzat: a fraktál

A Nasszer-tó a szemet gyönyörködtető földrajzi fraktálok egyik szép példája

A bravúros felvétel két szempontból is különleges. Egyrészt azért, mert Leroy Chiao amerikai űrhajós a Nemzetközi Űrállomás ablakán kitekintve éppen abban a pillanatban fényképezte le az egyiptomi Nasszer-tavat (az asszuáni gát mögött a Nílus felduzzasztásával létrehozott mesterséges tavat), amikor a tó vizén megcsillant a napfény. Ezért látszik itt a vízfelület a megszokottal ellentétben világos színűnek. Másrészt, a tó vize a duzzasztásnak köszönhetően kitölti a környék ágas-bogas völgyeit. A matematikából ismert különös mintázat, úgynevezett fraktál alakul ki. Az űrfelvételek segítségével a Föld sok más helyén is felfedeztek - a felszínről nézve nehezen felismerhető - fraktál jellegű alakzatokat.

A Hold a Nemzetközi Űrállomásról

A napi 14 holdkelte egyike az ISS ablakából

Ilyennek látják a kelő - vagy éppen a nyugvó - teliholdat a Nemzetközi Űrállomás lakói. Még közel vagyunk a Földhöz, 350-400 kilométer magasságban, ezért vastagnak látszik a Föld kékes színben pompázó, az ég koromsötétjébe vesző légköre. A kép ugyancsak Leroy Chiao űrhajós felvétele.

Búcsú egy idegen világtól

40 éve járt utoljára ember a Holdon. Visszavágyunk?

Éppen 40 éve, 1972 decemberében járt utoljára ember a Holdon. Az Apollo-17 küldetéséről már a korábbi válogatásba is bekerült egy kép. Ez a mostani talán inkább azt sugallja, mennyire kicsi az a néhány lépés, amelyet az ellenséges, de legalábbis barátságtalan, idegen világban az ember megtett.

A következő célpont

Nem túl merész a jóslat: itt születnek 2013 tudományos szenzációi

Ez az a hegy, amely az elkövetkező hónapokban legtöbbet fog szerepelni az űrkutatási hírekben. A Curiosity már leszállt a Marson a Gale-kráterben, és lassan, de biztosan megindult a kráter közepén magasodó Aeolis Mons felé. Minden bizonnyal az 5 kilométer magas hegy izgalmas kőzetrétegei rejtik a jövő év tudományos szenzációit. Remélhetőleg éppoly fontos felfedezések tanúi lehetünk, mint az Apollo-programban. Ehhez azonban ma már nem kell űrhajósok életét kockáztatni, egy okos és sokoldalú robot is megteszi.

A Föld a Szaturnusz távolságából

Még a leghalványabb Szaturnusz-gyűrűk között is alig tűnik fel a Föld (a kép bal odalán; kinagyítva a bal felső keretben a Holddal együtt)

Előző összeállításunkban bemutattuk, milyennek látszik a Föld a Mars egén. Ha még messzebb megyünk, akkor a Föld már a koromfekete égi háttérben is csak apró fénypont az óriásbolygó halvány, külső gyűrűi között. A képet a Szaturnusz körül keringő Cassini űrszonda készítette 2006-ban.

Az Enceladus gejzírjei

Az Enceladus gejzírjei

A Szaturnusz egyik, jéggel borított holdja, az Enceladus felszíne alól gejzírek törnek a magasba. A hold déli sarkvidékén több száz kilométer magasra kilövellő anyag vízgőz. Egyes csillagászok véleménye szerint az Enceladus borító jégpáncél alatt akár mikroorganizmusok is létezhetnek, így a kis jeges hold a Földön kívüli élet kutatásának egyik ígéretes helyszíne lehet. Ezt a felvételt is a Szaturnusz körül keringő Cassini űrszonda készítette 2007 októberében.

Teljes napfogyatkozás - a Szaturnusz mögött

Lélegzetelállító fotó a gyűrűs bolygóról - ellenfényben

A Szaturnuszt méltán tartják a leglátványosabb bolygónak. Távcsőben éppoly lenyűgöző az óriási gyűrűrendszerrel körülvett égitest, mint az űrszondák közeli felvételein, ez a látvány azonban minden képzeletet felülmúl. Ez is a Cassini űrszonda felvétele, még 2006-ból. A kép mindenekelőtt meghökkentő, hiszen a Földről soha nem láthatjuk a külső bolygókat ellenfényben. A Szaturnusz körül keringő űrszonda nagy látószögű kamerájával 2,2 millió kilométer távolságból három óra alatt 165 felvételt készített, ezekből állították össze azt a képet, amelynek csak egy részlete látható itt. Az űrszonda 12 órán keresztül tartózkodott az óriásbolygó árnyékában, vagyis eddig tartott számára a "napfogyatkozás". Legmeglepőbb mégis az, milyen fényesen ragyognak a szemből érkező napfényben a gyűrűt alkotó részecskék.

Csillagbölcső

Csillagok születése a Tejútrendszerben...

Adam Block, az Arizonai Egyetem csillagásza örökítette meg az SH2-239 jelű gázködöt, a Bika csillagképben látható Taurus molekulafelhő egyik nyúlványát. A 3 fényév kiterjedésű felhőben intenzív csillagkeletkezés folyik, a gázba és porba éppen megszületett és születőfélben lévő csillagok ágyazódnak. A kép közepétől jobbra látható kisebb objektumban a gáz és a fiatal csillagok együttes tömege becslések szerint 50-szerese a Napénak. Bár a csillagászok alaposan tanulmányozzák a csillagkeletkezési helyeket, az ehhez hasonlóan látványos képek mégis ritkaságszámba mennek.

Spirálgalaxis

...és egy távoli galaxisban

Az NGC 2841 jelű galaxis nincs túl messze, "csak" 46 millió fényévre. Nem is túl halvány, kisebb távcsővel is megfigyelhető a Nagy Medve csillagképben, William Herschel már 1788-ban felfedezte a 10 magnitúdós spirálgalaxist. Mégis lenyűgöző az a részletesség, amelyet a Hubble-űrtávcső felvétele mutat a galaxis magjáról és spirálkarjairól. A számtalan rózsaszín árnyalatú pötty mindegyike egy-egy, az előző képen láthatóhoz hasonló csillagszületési hely, csak éppen annál százezerszer messzebb.

Az Allen távcsőrendszer

Egyelőre hiába fülelünk

A Berkeley-i Kalifornia Egyetem Észak-Kaliforniában építette fel rádiócsillagászati kutatások céljára az Allen-távcsőrendszert. A Földön kívüli értelem jeleit kereső SETI Intézet kutatói is ezekkel a műszerekkel szeretnének rátalálni a Földön kívüliek rádióadásaira. A látványos képet Seth Shostak, a SETI program egyik nemzetközi szaktekintélye készítette. A kutatók reményei szerint ezek a távcsövek lennének arra hivatva, hogy a SETI programok fél évszázados eredménytelensége után végre választ adjanak az "Egyedül vagyunk?" kérdésére. A rendszer tervezett 350 távcsöve közül egyelőre még csak 42-t állítottak fel.