Hétvégi kirándulás a szentendrei skanzenbe

Talán ez az ország legismertebb szabadtéri múzeuma, mégis kevesen ismerik és keveset tudunk róla. Ez alkalommal a magyarországi tájegységeket bemutató szentendrei skanzenbe invitáljuk olvasóinkat.

A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Magyarország legnagyobb szabadtéri múzeuma, mely Budapesttől 20 km-re, a Pilis hegységben, festői szépségű természeti környezetben, 60 hektáron terül el. Az 1967-ben alapított múzeum hazánk hét jellegzetes tájegységének népi építészetét, a falusi és mezővárosi társadalom különböző rétegeinek és csoportjainak lakáskultúráját, életmódját mutatja be hagyományos településtípusok keretében a 18. század végétől a 20. század közepéig.

Felföldi mezőváros tájegység

A tájegység a Mátraalja és Tokaj-Hegyalja borkultúrára épülő mezővárosainak életmódját és építészetét mutatja be. A jellegzetes felföldi kőépítkezéses kultúra elsősorban a borelőállítás, borkereskedelem és céhes kisipar tevékenységeivel jellemezhető. A felépített városszerkezeti egység egy háromszögletű térre bővülő villás útelágazás, amelyet a régióra jellemző pincék egészítenek ki.

Felső-Tiszavidék

A tájegység az ország északkeleti területén elhelyezkedő, középkori eredetet mutató erdőháti falvaknak állít emléket. Az orsós településszerkezetű, egyutcás falu központjában református templom, harangláb és egy szárazmalom áll.

Alföldi mezőváros

A még építés alatt álló tájegység első épülete a 18. században épített jászárokszállási Külső Fogadó hiteles másolata. Ezt követi a Kalocsai Sárközből egy barokkos oromzatú lakóház, melynek berendezése a karácsonyi ünnepre készülődés eseményét tárja elénk. Az utcasor következő épülete az 1835-ben épült hajdúbagosi tornácos lakóház, mely a Hajdúság kisnemesi hatásokat őrző építkezését szemlélteti. Az utcafronttól beljebb helyezkedik el a Nagykőrösről áttelepített kékfestő műhely, mellette a 19. században épített, növényi cserzőanyagokkal dolgozó bajai tímárműhely tekinthető meg. Az utcasort egy működő pékműhely zárja. A tájegység határbeli részén magasodik az 1888-ban épített dusnoki szélmalom.

Nagykunsági tanya

A kiállítások között sajátos hangulatot kelt a nagykunsági állattartó tanya. A 20. század eleji gazdálkodást és életmódot felidéző tanyán hagyományos magyar háziállatokat: Noniusz lovat, szürke marhát, racka juhokat, szamarakat, kecskéket, tyúkokat, libákat, kacsákat láthatnak a látogatók.

Dél-Dunántúl

Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyéből származó 19. századi épületek alkotják e nagy, kilenc telekből álló tájegységet. Az épületek berendezése az egykori paraszti tulajdonosok életkörülményeit, tárgyi világát eleveníti föl, családra szabottan és konkrét időmeghatározással, sok szép, helyszínen gyűjtött, festett és ácsolt- faragott bútorral.

Bakony, Balaton-felvidék

A tájegységben a Közép-Dunántúl jellegzetes kőépítkezéses területének építményeit mutatják be. A faluközpont négy portája betekintést ad a különböző vagyoni szinten élő társadalmi rétegek életmódjába, lakáskultúrájába, a 19. század közepe és az 1940-es évek közötti időszakban. A tájegység külterületi építménye a nyirádi vízimalom, melyet 11 és 15 órakor beindítanak.

Nyugat-Dunántúl

A tájegység az ország délnyugati, szeres településű, fában gazdag vidékének hagyományos építkezését tárja elénk. Az épületek berendezése közel száz év paraszti lakáskultúráját öleli fel az 1930-as évekig. A falu központját reprezentáló harangláb közelében látható az egy-tantermes falusi népiskola és tanítólakás, a falu bírájának a háza, egy kisnemesi család otthona, s egy ravatalos ház. A faluközponttól kissé távolabb, a dombtetőn megcsodálhatjuk az archaikus berendezésű szalafői kerített házat. A faluközponttól dűlőút vezet a szőlőhegyi építményekhez. A bagladi lakóházban és a kondorfai iskolában "Láss a kezeddel, hallj a szemeddel!" címmel speciális kiállításokat alakítottak ki látás- és hallássérült látogatók részére. A falusi iskolában megmutatják, hogyan tanultak meg a gyerekek régen írni, olvasni, számolni.

Kisalföld

Az épületcsoport a késő középkorban kialakult orsós útifalu településképét tárja a látogató elé. A lakó és gazdasági épületek mellett takács- cipész- és kovácsműhelyt, tipró- és darálómalmot, uradalmi présszínt és egy, berendezésével az 1930-as éveket idéző, működő szatócsboltot is láthatnak. A süttöri lakóház konyhájában mézeskalács, az ásványrárói házban kenyérlángos sül.