A kínaiak teljesen kitakarítják az Everestet

A több mint 50 év alatt összegyűlt hatalmas mennyiségű szeméttel - oxigénpalackokkal, sátrakkal, hálózsákokkal, sőt emberi holttestekkel - ma a Mount Everestet a világ legnagyobb szemétdombjának tartják. A kínaiak most úgy döntöttek, hogy az egészet kitakarítják - legalábbis a hozzájuk tartozó északi oldalon. Ez a hegymászó expedíciók erős korlátozását jelenti majd.

A törékeny himalájai környezet megőrzését célzó nagyszabású program 2009-ben kezdődik, s a környezetvédelmen túl egyik nem titkolt célja a hegymászóktól származó bevételek bebiztosítása minél hosszabb időre. A világ legmagasabb, 8850 méter magas csúcsa a kanai (tibeti), nepáli határon fekszik és mindkét ország komoly bevételeket könyvelhet el a hegymászó expedíciók díjaiból. A hegymászóktól túlzsúfolt hegyen ugyanakkor mostanra annyi szemét gyűlt össze, hogy egyre többen kérik a hegy legalább időleges lezárását az expedíciók előtt - írja az ABC News utazási rovata.

2007-ben több mint 40 ezer ember látogatott el az Everesthez egyedül a kínai oldalról, - közülük természetesen nem mindenki mászott fel a csúcsra - de ez a szám kb. 10 százaléka a nepáli oldalon 2000-ben regisztrált vendégeknek. A turisták becslések szerint mintegy 120 tonna szemetet hagytak maguk után, ami egy emberre levetítve 2,7 kilogrammot jelent. Arra nézve nincsenek pontos adatok, hogy 1953. május 29., az Everest első meghódítása óta eltelt 55 évben mekkora mennyiségű szemét keletkezett a hegyen és környékén.

A nagy magasság, a mély hó, a meredek, jeges szakaszok és a kevés oxigén miatt a hegymászók a szükséges felszerelésen kívül nem cipelik magukkal a felesleges holmikat, miután elérték a csúcsot és lefelé haladnak a hegyről. A nepáli hatóságok nemrég szigorították a szabályokat és arra kötelezik a hegymászókat és vezetőiket, hogy az összes felszerelést és szemetet vigyék le a hegyről, különben a 4 ezer dolláros letét, amit a mászás előtt kell befizetni, elveszik.

Ugyan Kínában egyelőre nincsenek hasonló szabályok, néhány szigorítást az ottani hatóságok is bevezettek. Például megtiltották, hogy a tibeti oldal 5180 méter magasan fekvő alaptáboráig autókkal jussanak el a mászók (a nepáli alaptáborral ellentétben a tibeti oldalon van út a kinduó állomásig). A lépésre azért is volt szükség, hogy megóvják az egyre inkább olvadó Rongbuk gleccsert, amelynek mérete az elmúlt évtized alatt 150 métert zsugorodott.

A kínaiak 2009 első felében indítják az első szemétszedő expedíciót, s közölték, hogy a siker érdekében korlátozzák a turisták és hegymászók számát az Everesten. A kínai hatóságok legutóbbi látványos lépése a hegy teljes lezárása volt, arra az időre, míg kínai és tibeti hegymászók közösen felvitték a csúcsra az olimpiai lángot. A kínaiak a nepáli hatóságok segítségét is kérték, bár Nepálnak akár csak egy néhány napos szünet a hegymászó szezonban komoly bevételkiesést jelent. Egyes információk szerint Kína jelentős összeget fizetett déli szomszédjának a segítségért.

A takarítási akció időzítése politikai okokat is sejtet: jövőre lesz ugyanis 50 éve, hogy Kína lerohanta Tibetet, s a helyiek szellemi vezetője, a Dalai Láma országa elhagyására kényszerült. Mások is kétkedve fogadják a kínai hatóságok hirtelen jött hegy-takarítási vágyát, kiemelve, hogy épp ők voltak azok, akik nagy nemzetközi tiltakozások mellett betonutat építettek az alaptáborhoz pusztán azért, hogy az olimpiai láng útját megkönnyítsék - mondta az AP hírügynökségnek Tina Sjogren, a MountEverest.net főszerkesztője.

Az is érdekes, hogy a kínai hatóságok semmilyen részlettel nem szolgáltak a takarítási akciók menetrendjéről, sőt a nepáliak sem tudnak semmit arról, hogy a szomszéd mikor kívánja lezárni a hegyet. A nepáli hegymászó hivatal ezért bejelentette, hogy a tavaszi szezonban nyitva tartja a hegyet az expedíciók számára.

Az első kínai takarító expedíció 2004-ben indult föl a hegyre, s a részt vevő 24 önkéntes mintegy 8 tonna szemetet gyűjtött össze 5100 és 6500 méter között. 2005-ben már 100 hegymászó vett részt az akcióban, s eldobott sátrakat, oxigénpalackokat, üvegeket és műanyag szemetet hordtak le a hegyről. A szeméthegyek mellett sajnos több tucat emberi holttest is hever a hegyen, ezek elszállítását is meg kell oldani.

Bár a hegy kitakarítása nehéz és kellemetlen feladat, viszonylag egyszerű a kivitelezése. Évek óta sok helyi serpa él abból, hogy szép fizetésért szemetet hord le a hegyről. Sokkal nagyobb problémát jelenthet egy helyi növényfaj, a borókacserje megóvása, ugyanis több száz kilogrammnyi cserjét tépnek ki a földből az expedíciók, hogy ezzel fűtsenek az alaptáborban. Ez a talaj eróziójához és a törékeny himalájai ökorendszer megbomlásához vezet, ami súlyosabb probléma a hegyet borító szemétnél. Leginkább a hegy déli oldalán okozott súlyos károkat az ember jelenléte, miután 1960-ban a nepáli hatóságok megnyitották a hegymászók előtt.

A kínai oldalon némileg kedvezőbb a helyzet, mivel itt csak 1980-tól engedélyezett a mászás. Az északi oldal népszerűség ugyanakkor rohamosan nőtt az utóbbi években és itt az igazi gondot az ide látogató emberek nagy száma okozza. Éppen ezért tekintélyes hegymászók és hegymászó szervezetek támogatják a kínai terveket a látogatók számának korlátozására.