A bürokrácia mentheti meg a brazil természeti csodát

Alig ért véget az épített örökségről szóló, máris újabb szavazás kezdődött a világ hét új természeti csodájáról, amelynek végén várhatóan 2010-ben hirdetik ki a nyerteseket. Már a szavazás kezdeti szakasza sem mentes a botrányoktól: most éppen egy brazíliai ritka természeti képződményt vettek le a jelöltek listájáról, mivel a helyi kormányzat nem fizette ki a nevezés regisztrációs díját, 199 dollárt. Persze a hely megóvása szempontjából nem is biztos, hogy ez baj.

Brazília észak-keleti része nem kifejezetten frekventált és ismert célpontja az európai turistáknak, pedig a gyarmati időkre emlékeztető város, Sao Luis közelében egy nem mindennapi természeti látnivaló várja az érdeklődőket.

A Lencóis Maranhenses tulajdonképpen egy szürreális, ugyanakkor gyönyörű partmenti sivatag, ahol vakítóan fehér homokdűnék ezrei sorakoznak egymás mellett, köztük pedig az esővíz által feltöltött tavak alkotnak édesvizű lagúnát. A fantasztikus sivatag csupán három órányira van, a nem túl izgalmas Sao Luistól és mindenképpen a régió legfőbb attrakciójának számít - írja a The Guardian utazási rovata.

A nemzeti park szépségére más is felfigyelt, így aligha véletlen, hogy a Lencóis felkerült a világ legújabb hét természeti csodájáról döntő szavazás jelöltjeinek listájára. A helyiek öröme azonban nem tartott sokáig, ugyanis a nemzeti park rövidesen el is tűnt a jelölteket bemutató honlapról, s helyét a Rio de Janeiróban található Cukorsüveg-hegy foglalta el. Az ok egyszerű: a helyi kormányzat nem volt hajlandó kifizetni a jelöltállítás regisztrációs díját, 320 reált, azaz mintegy 199 dollárt.

A szavazást - hasonlóan a korábbihoz - egy svájci alapítvány, a Seven Wonders Foundation szervezi, amelynek honlapján részletes tájékoztatást olvashatunk a jelöltekről. A Lencóis-ról szóló résznél az szerepel, hogy a jelölés nem kapott hivatalos támogatást és egy megjegyzés is áll a honlapon, amely szerint hivatalos jelölő bizottság felállítása nélkül a jelölt nem léphet a szavazás következő körébe.

Minden egyes természeti örökség jelölése elvileg ingyenes, az önkéntesen felállított jelölő bizottságoknak - egyébként bárki alakíthat ilyet - csupán az alapítvány adminisztrációs költségeihez kell hozzájárulniuk egy jelképesnek tekinthető összeggel, közel kétszáz dollárral. A regisztrációs díjjal ezenfelül az alapítvány azt is ellenőrzi, hogy a jelöltek és a jelölők valóban komolynak tekinthetők-e.

Ez az összeg tényleg jelképesnek számít Európában, az Egyesült Államokban, vagy a világ fejlettebb részén, a harmadik világban ugyanakkor egyáltalán nem az. Többek közt ez is lehet az oka annak, hogy mondjuk Mongóliából, Eritreából, vagy Nepálból viszonylag kevés jelölt futott be, pedig az említett országok nincsenek híján a természeti szépségeknek.

Egyes brazil források, például a Zill hírportál szerint a Lencóis egyszerűen a bürokrácia miatt került ki a listáról, ami persze egyáltalán nem biztos, hogy baj. A svájci alapítvány tájékoztatása szerint ugyanis azt tervezi, hogy a jövőben különböző szponzori megállapodásokkal szereznek pénzt az egyes természeti, vagy épített csodák megőrzéséhez, állapotuk javításához, ami óhatatlanul nagyobb médiafigyelmet és ezzel együtt ugrásszerűen megnövő turistaforgalmat generál. Ez utóbbi pedig hosszabb távon e természeti látnivalók pusztulásához vezet. Vélhetően ilyen megfontolásból például egyetlen nagy-britanniai helyszín sem szerepel a listán.

Egy nap átlagosan 50-60 turista keresi fel a 270 négyzetkilométernyi kiterjedésű Lencóis sivatagot, s aki erre jár, biztosan talál magának egy olyan homokdombot és az aljában lévő tavat, ahol rajta kívül senki sincs. Úszhat egyet a hűs vízben és közben gyönyörködhet a kristálytiszta égboltban, s közel-távol nincs egyetlen turistabusz, vagy bóvliárus sem. Ha mégis lehetne rá szavazni, talán örökre eltűnne a hely szépsége.