Száz éve zuhant le az első repülőgép

Bár repülőgépnek hívták a szerkezetet, tulajdonképpen nem volt más, mint egy motorral felszerelt fatákolmány, amivel majdnem pontosan száz évvel ezelőtt, 1908 szeptember 17-én Orville Wright elszenvedte a történelem első regisztrált légibalesetét. Egy évszázaddal később a modern utasszállító gépek már a közlekedés legbiztonságosabb eszközeivé váltak.

Alig öt perccel a felszállás után szomorú véget ért a Wright-fivér próbálkozása, mivel a híres repülőgép csúnyán lezuhant, ráadásul a pilóta mögött ülő utas halálos sérüléseket szenvedett. Az eset öt évvel azután történt, hogy a világ első repülőgépe végrehajtotta történelmi tettét és a levegőbe emelkedett az észak-karolinai Kitty Hawk homokos fövenyén. Ez volt az első regisztrált halálos kimenetelű légibaleset a történelemben. A New York Times három nappal később meglehetősen kritikus hangvételű cikkben kommentálta az eseményt és megállapította, hogy a repülőgép kialakítása még bőven a kísérleti szakaszban van és kérdéses, hogy a Wright-testvérek a megfelelő hajtóművet használják-e, sőt az alapelveket is vitatta a szerző.

A világ első légibalesete

Azóta már tudjuk, hogy a Wright-testvérek jó úton haladtak és valóban a Flyer I. névre keresztelt gépük volt az első ember alkotta szerkezet, amely külsős segítség nélkül a levegőbe tudott emelkedni. A repülés kockázatai az 1908-as baleset után ugyanakkor mindenki számára nyilvánvalóvá váltak és az azóta eltelt száz évben ezrekre tehető a légibalesetben elhunytak száma még akkor is, ha csak a polgári repülést vesszük számításba és a háborúkban életüket vesztett pilótákat nem számoljuk - olvasható az Msn Travel hasábjain.

Egy évszázad alatt ugyanakkor rengeteget fejlődött az utasszállító repülőgépek biztonsága és ha figyelembe vesszük, hogy ma mennyien használják a közlekedés ezen formáját, nyugodtan kijelenthető, hogy ez a lehető legbiztonságosabb módja a közlekedésnek. Ennek ellenére a repülés még ma is ugyanazt a rémületet és félelmet váltja ki sok emberből, amit a Flyer balesetének szemtanúi éreztek.

Még mindig túl sok titokzatosság lengi körül a repülést és túl sok tévhit él az emberekben róla - mondta a lapnak Ron Nielsen, a US Airways egy visszavonult pilótája, aki jelenleg egy olyan irodát működtet, ahol tanácsokat adnak a repüléstől félő utasoknak. A legtöbben természetesen a bezártságtól és a haláltól félnek a repülések alatt és sajnos nem javítják a helyzetet az olyan hírek, mint amelyek az American Airlines, vagy a Southwest Airlines légitársaságokról kerültek napvilágra. A két cégről idén kiderült, hogy komoly hiányosságok vannak a biztonsági ellenőrzések és az előírások szabályszerű betartatása terén.

Az aggodalmak ellenére tény, hogy az Egyesült Államokban például két éve egyetlen halálos kimenetelű repülőgépbaleset sem történt. Sajnos nem ugyanez a helyzet Európában, Ázsiában és Afrikában. Az öreg kontinensen a legutóbbi madridi és permi baleset borzolta a kedélyeket, de az is igaz Európában elsősorban az egykori szovjet utódállamokban és Oroszországban történik a legtöbb balesetm, míg Ázsiában Indonézia vezeti ezt a korántsem dicsőséges listát.

Az Egyesült Államokban 10 év alatt ugyanannyi megtett kilométerre a repülés kettő, a vonatközlekedés öt, míg a közúti közlekedés 81 áldozatot követelt. A repülőbalesetek manapság már olyan ritkák, hogy a balesetek okát már nem lehet egyetlen egyszerű okra visszavezetni, minden egyes esetet részletesen kell kivizsgálni, hogy kiderüljön, milyen egyedi bonyolult és összetett problémák okozták a tragédiát.

Még nem zduják a permi baleset okát

Orville Wright a kórházból kikerülve megvizsgálta gépe maradványait és rájött, hogy azért zuhant le a jármű, mert a propeller éle elvágott egy a kormánylapátokhoz vezető kulcsfontosságú drótot. Ezzel meg is volt oldva a probléma, de a mai balesetek okainak kiderítése nem ilyen egyszerű.

Manapság egy légibalesetet hónapokig vizsgálnak. A baleset helyszínén az adott ország közlekedésbiztonsági szervezete szakembercsapatot küld ki, akik mindent aprólékosan feltérképeznek, minden fellelhető maradványt összegyűjtenek, nem ritkán a repülőgépet újra összerakják az egyes roncsdarabokból, elemzik a fekete dobozok adatait, hogy pontos képet kapjanak a baleset okairól. Az eredményt pedig felhasználják a biztonsági előírások és szabályok javításához és pontosításához, s ezek a későbbiekben minden légitársaságra nézve kötelező érvényűek lesznek. Így megelőzhetők a hasonló okokból bekövetkező balesetek.

Például a repülőterek többségét azután szerelték fel korszerűbb időjárásjelző és a kifutópályák közelében lévő szélnyírást - az ellentétes irányú légmozgást - ellenőrző berendezésekkel, miután 1985-ben a Delta Airlines egyik gépe viharban kísérelt meg leszállást Dallasban. A pilóták nem tudtak a kifutópálya fölött lévő szélnyírásról és a gép lezuhant, 135 ember halálát okozva.

Egy-egy baleset után hónapok, sőt évek is eltelhetnek, míg a szakértők levonják az eset tanulságait és ajánlásokat készítenek a légitársaságok számára, milyen megoldásokkal növelhetik a biztonságot. Kivételek azért vannak, ha egy nyomozás során olyan jelenséget találnak, ami bármikor egy újabb repülőgép balesetét okozhatja, azonnal megteszik a javaslatokat a hatóságok felé.

Biztonságosnak tartják

Olyan is előfordul, hogy a légitársaságok saját maguk vezetnek be új szabályokat, vagy alkalmaznak új - legtöbbször igen költséges - berendezéseket a biztonság növelése érdekében. Így tett például az Alaska Airlines, amely az összes gépét egy olyan berendezéssel szereli fel, amely még a földön figyelmeztet az esetleges ütközésekre. A gépenként 20 ezer dolláros berendezésekre azért van szükség a cég szerint, mert az amerikai és egyes európai légikikötők annyira zsúfoltak, hogy bármikor előfordulhat egy ütközés a kifutópályára guruló, vagy az éppen várakozó gépek között, ahogy az egyébként nemrégiben is történt Londonban, ahol két gép szárnya ütközött össze.

A repüléstől való félelem vélhetően sosem fog teljesen eltűnni az utasokból, de az előírások és szabályok szigorításával a repülést körülvevő biztonsági rendszer egyre erősebb lesz, s az utasoknak egyre inkább azért kell majd csak aggódniuk, hogy időben céljukhoz érjenek, nem pedig azért, hogy egyáltalán odaérnek-e.