Zsibvásári hangulat a világ egyik legszebb vidékén

Hosszú sor kígyózott a világbajnok fagylalt előtt San Gimignanóban

Toscanát nem kell bemutatni. Ha máshonnan nem, a Napsütötte Toszkána című örökbecsű filmből szinte mindenkinek van elképzelése arról, mit nyújt az utazónak Olaszországnak e kétségtelenül csodálatos vidéke. Az október 23-i hosszú hétvégét kihasználva magam is elindultam, hogy felfedezzem ezt a régiót.

Célom kettős volt. Egyrészt bejártam az ismert Toscanát, azaz Firenze kivételével azokat a városokat, amelyek valamennyi útikönyvben, turistakalauzban benne vannak. Másrészt szerettem volna felfedezni az ismeretlenebb toscanai vidéket, azokat a helyeket, amelyekről nem szólnak az útleírások. Az első részben azokról a városokról írok, amelyeket sokan ismerhetnek. Irány tehát Siena, San Gimignano, Monteriggioni és Cortona.

Gyönyörű toscanai fasor Forrás: Lantos Gábor

Hogy miért hagytam ki Firenzét? Egyszerűen azért, mert Firenzére a négy nap önmagában is kevés lett volna. De azért hadd meséljek el egy személyes történetet a várossal kapcsolatban. 2009 őszén volt szerencsém a Fiorentina–Debrecen labdarúgó Bajnokok Ligája mérkőzést közvetíteni Firenzéből.

Amikor bejelentkeztem a szállodában, a recepciós megkérdezte jövetelem okát. Mikor elmeséltem, elrohant, és egy tábla csokoládét hozott nekem. Értetlenségemre közölte, hogy az ajándék annak az utazónak jár, aki nem azért jött Firenzébe, hogy a Dávid-szobor vonalait nézegesse, és a kőtestet simogassa.

A kagylóformájú téren rengetegen napoztak

Október 24-én csodálatos napsütés és kellemes, 20 fokos meleg köszöntött Sienára. Amikor megérkeztem a városba, rögtön a parkolóházat kerestem. A 2 euró/óra parkolási díj nem olcsó, de abban biztos lehettem, hogy innen nem szállítják el az autómat. A gyalogos séta során azonnal a város kagylóformájú teréhez igyekeztem, ugyanis erről már korábban ódákat zengtek az ismerőseim.

Október végén is lehet napozni a híres sienai főtéren Forrás: Lantos Gábor

Van, aki szerint egyenesen ez a világ legszebb helye. A tér tényleg csodálatos, ha pedig az ember a kövek közé szorult cigarettacsikkeket is kipiszkálja maga alól, nyugodtan elnyúlhat az évszázados emlékeket és titkokat őrző helyen. Siena főtere, a Piazza del Campo egyértelműen a város legturistásabb látványossága.

Annak ellenére, hogy október utolsó harmadában jártunk, ráadásul péntek volt, egyszerű munkanap, mégis rengetegen jöttek-mentek, napoztak a téren. Próbáltam elképzelni, mi lehet errefelé júliusban, de gyorsan elhessegettem a gondolatot. A tér burkolatát kilenc gerezdre osztották fel a sienai városi tanács, a Kilencek Tanácsának tiszteletére.

A Városháza belső udvarában idős bácsi ült a kövön, és elmélyülten olvasott. A vállalkozóbb kedvűek felmehettek a Torre del Mangia 102 méter magas harangtornyába, hogy onnan szemlélhessék meg a teret.

Szép lehet a kilátás a Torre del Mangia tetejéről Forrás: Lantos Gábor

Sienát ellepték a magyarok a hosszú hétvégén

Bár nem szeretem a turisták számára kötelezően előírt helyeket, a sienai Piazza del Campo tényleg az a pontja a világnak, amelyet érdemes megtekinteni. Tudják ezt az olasz vendéglátósok is, akik a téren kissé magasabb árréssel dolgoznak, mint a város egyéb részein munkálkodó kollégáik.

Felmérésem alapján egy ember 20 euró (6200 Ft) alatt nem tudja megúszni az ebédet, és ebben már a két euró coperti, vagyis a terítékadó is benne van. Ez utóbbit annak idején az olasz vendéglátás megmentésére találták ki a taljánok, és elterjedt az egész országban. Az viszont érdekes, hogy Dél-Olaszországgal ellentétben itt a copertihez nem járt semmiféle előétel vagy rágcsálnivaló.

Tipikus sienai épület Forrás: Lantos Gábor

Bármennyire is csábító volt, hogy a nevezetes téren költsem el ebédemet, végül a Piazza del Campotól kissé távolabb eső trattoria mellett döntöttem, amelyet már a térhez vezető úton kifigyeltem. A toscanai paradicsomleves csábítóan hatott, és tudom, hogy hihetetlen, de a híres tér számos éttermének egyikében sem kínálták ezt.

Miközben a kisvendéglő felé baktattam, alkalmam volt megfigyelni Siena másik nevezetességét, a dómot, illetve a mellette fekvő zebracsíkos harangtornyot. Olasz, angol és magyar szavak ütötték meg folyton a fülemet, érdekes volt megfigyelni, mennyi magyar téblábolt Toscanában ezen a négy napon.

A híres sienai dóm a zebracsíkos harangtoronnyal Forrás: Lantos Gábor

De vissza a kulináris élvezetekhez: a toscanai paradicsomlevesbe pakolt rengeteg zöldség és a lébe áztatott kenyér megtette jótékony hatását, a hozzá elfogyasztott katalán krém csak hab volt a tortán. A vendéglőben jól beszéltek angolul, ami egy ilyen nemzetközi helyen persze elvárható dolog, de aki járt már Itáliában, tudhatja, hogy a legtöbb esetben mégsem ez a helyzet.

Zsibvásár és fagylaltverseny a tornyok városában

Siena sokáig fogva tartott volna, hiszen ezen a településen akár egy teljes napot – egyesek szerint akár egy hetet is – el lehetne tölteni. Én azonban kíváncsi voltam a tornyok városának nevezett San Gimignanóra, amelyet 40 perces autózással értem el.

Elvakult Toscana-rajongók szerint Olaszország legnépszerűbb régiójáról rosszat írni felér egy nemzetárulással. Annyit talán mégis megengedhetek magamnak, hogy elmondjam: San Gimignano tornyai és szűk főtere, a Piazza della Cisterna szép, de az ott tapasztalt hangulat nem ragadott magával.

San Gimignano hangulatos sikátoraiban érdemes eltévedni Forrás: Lantos Gábor

Már az is furcsa volt, hogy a tér közepén hosszú sor tekergett. Kisvártatva feltűnt, hogy a sok ember mind ugyanazon a helyen akar fagylaltot nyalni. Nem véletlenül, hiszen tábla hirdette, hogy kétszeres világbajnok fagylalt kapható. Alig mentem ötven lépést, egy másik fagylaltos is a világ legjobbjának nevezte a saját portékáját. Aztán egy harmadik is. Meg egy negyedik is.

Hosszú sor kígyózott a világbajnok fagylalt előtt San Gimignanóban Forrás: Lantos Gábor

A szűk kis utcákban rengeteg felesleges és hasznos dolog kapható. Utóbbi a toscanai és itáliai sajtok és kolbászok (szalámik) megunhatatlan választékát jelentette számomra, melyeknek fogyasztása elmondhatatlan kulináris élvezetet okozott. A boltokban kapható toscanai húskrémről nem is beszélve, mely friss kenyérre kenve maga a mennyország.

San Gimignano egykoron 70 toronnyal büszkélkedhetett, mára ebből 13 maradt. A zsibvásár ellenére sokakat azonnal megérint Dante korának büszke és reneszánsz világa, hiszen ennek a városnak a falai mindent túlélve épen maradtak. San Gimignanóban bárhol sétálunk, egyszer úgyis a Piazza del Cisternára jutunk vissza, és ez jól is van így.

San Gimignano, a tornyok városa Forrás: Lantos Gábor

Valószínű, hogy januárban sokkal kevesebben vannak errefelé, viszont akkor valószínűleg nem élvezhetjük azt a simogató toscanai napsütést, amely ezen a péntek délutánon melengette az egymás sarkát taposó turistákat.

Másfél eurós séta Monteriggioni középkori várfalán

Ebbe a pénteki napba még egy település meglátogatása fért bele. A közeli Monteriggionit körbeölelő várfal egy részén kellemes sétát lehet tenni másfél eurós belépőjegy ellenében. Enyhe lehúzás szaga volt a dolognak, de ezt a látványt nem lehetett kihagyni. A falon való téblábolás közben a toscanai dombok mögött szépen lement a nap, s ez különleges fénybe vonta Monteriggioni piciny főterét.

A település még egy dologról nevezetes. Dante az Isteni színjátékban a pokol kilencedik körének óriását ahhoz a 14 toronyhoz hasonlította, amelyek még ma is körbeveszik a várost. Miközben a házak falát a lemenő nap narancssárga fénye fürdette, galambok vívtak közelharcot a falakon lévő lukak elfoglalásáért. A kicsiny téren elfogyasztott forró csokoládé (amely olyan sűrű volt, hogy megállt benne a kanál) méltó befejezése volt a napnak.

A házfalak a lemenő nap narancssárga fényében fürödtek Forrás: Lantos Gábor

Hegymászás Cortonában, Frances Mayes árnyékában

Privát toscanai közvélemény-kutatásom szereplői kötelezővé tették Cortona meglátogatását, de erre már csak másnap kerülhetett sor. Többen egyszerűen a legnagyobb szerelemnek nevezték ezt a helyet, ahol a bevezetőmben már említett Napsütötte Toszkána című film egyes jeleneteit forgatták.

Például azt, amikor a főszereplő, Frances Mayes megérkezik a kis főtérre, ahol megszólaltak a campanile harangjai. Ekkor találkozik a titokzatos fehér ruhás asszonnyal, és itt látja meg annak a háznak a hirdetését, amelyet a későbbiekben megvesz. Szomorú hírem van azoknak, akik azt kérdezik, hogy láttam-e a filmbéli házat? Nem, de nem is kerestem.

Cortona főtere, ahol a Napsütötte Toszkána című film néhány jelenetét forgatták Forrás: Lantos Gábor

Cortonában szívszaggató sétát tettem a Santuario di Santa Margherita templomhoz, amely a város feletti hegytetőn áll. Amikor az épület előtt álló autóbuszokat megláttam, és rájöttem, hogy kocsival is fel lehetett volna jönni, egy pillanatra elbizonytalanodtam, normális vagyok-e. Persze utólag ez a séta is a szép emlékek közé került. Már csak azért is, mert a szűk lépcsőkön, meredeken felfelé vezető utcákon lehetett igazán megismerni és megszeretni ezt a helyet.

A Santuario di Santa Margherita templom a város feletti hegytetőn áll Forrás: Lantos Gábor

Odalent már zárt a szombat délelőtti piac, az árusok pakolták portékájukat. A templom előtti lépcsőkön százak fotózták magukat és egymást, miközben egy véletlenül felfedezett kis étteremben az egész túra legízletesebb ebédjét sikerült elfogyasztanom. A toscanai paradicsomleves második felvonása magával ragadóan finom volt, és az újabb katalán krém sem okozott csalódást.

Cortona gyönyörű hely, és bár errefelé is sok a turista, valahogy nem lehetett azt a zsibvásárhangulatot érezni, amit egy nappal korábban, San Gimignanóban.

A toszkán internetezés rejtelmei

A 21. század turistái nehezen vannak meg internet nélkül, már csak azért is, mert egy Sienában, Cortonában vagy San Gimignanóban elkapott pillanatot szinte azonnal feltesznek a közösségi oldalakra vagy a világhálóra. Tapasztalataim ezen a téren vegyesek. Jártam olyan kis hegyi faluban (Chiusdino), ahol a helyi bárban hasított a net, és használatához nem kellett semmiféle regisztráció.

Ugyanakkor Siena turistairodájában elég bonyolult művelet után kaptam meg a belépéshez szükséges kódot. Ki kellett tölteni egy adatlapot, az útlevelemet lefénymásolták, ráadásul a kapott kóddal egyszerre csak egy telefonnal vagy számítógéppel lehetett csatlakozni, és korlátlan adatforgalom sem állt rendelkezésre.

Az éttermek többségében a felszolgálók megmondják a kódot, de ettem olyan trattoriában, ahol csak úgy mehettem volna fel a netre, ha az olasz szolgáltató küld a telefonomra egy SMS-t a belépéshez szükséges kóddal. Az üzenetre azonban a mai napig hiába várok.

Beszámolóm második részében az ismeretlen Toscana következik kis hegyi falvakkal és egy csodálatos agriturismo szálláshellyel Boccheggianóban.