Odavoltak a barokk kisvárosért a külföldi barátaim

2018.01.27. 07:13

Gyakran vannak külföldi vendégeim, legalább százszor végigmutogattam már a főváros főbb nevezetességeit. Imádok külföldiekkel mászkálni, mert a lelkesedésük gyorsan rám ragad, általuk újra és újra felfedezem, milyen szép helyen élünk. De egyre inkább úgy érzem, a főváros megismertetése nem ad elég színes képet az országról. Legutóbb egy osztrák, egy francia és egy holland barátom töltött nálam pár napot, akikkel a szokásos budapesti körök után egy fél napunk maradt Vác megismerésére.

Divatos pesti romkocsmában kezdtük a szombat estét. Néhány korsó kézműves sör mellett vázoltam fel nekik az ötletet: tudom, nincs sok idő, és Budapest önmagában is befogadhatatlanul sok szépséget tartogat, de mégis látniuk kellene valami mást is Magyarországból. Rábólintottak a dologra, úgyhogy felcsaptuk a Google Mapset, ők pedig ráböktek Vácra. Jól hangzik a neve. Közel van, ráadásul ott dolgozik egy jó barátnőm. Megszületett a döntés, a keddi nap egy részét a nagyvároson kívül töltjük.

A barokk kisváros nyáronForrás: Origo

A szobrokat sem engedik megfázni

Edzésnek is beillő nagy rohanás után értük el a vonatot a Nyugatiban. A holland fiú felkiáltott: „Ez teljesen úgy néz ki, mint a holland vonatok!" A wifi és a konnektorok láttán elismerően bólogatott, ez még jobb is, mint Hollandiában. Bevallottam, hogy viszonylag kevés útvonalon van ekkora luxus, de fejlődünk, tény. Mire elmajszoltunk minden fornettit, amivel betáraztunk, már oda is értünk. Barátnőm várt ránk a pályaudvaron.

A vonatállomásról a városközpontba beérni úgy sem tartott tovább öt percnél, hogy útközben megálltunk túrórudit venni. Boldogan andalogtunk a macskaköves úton, mindenkinek tetszett a kisvárosi hangulat. A főtéren télre felhúztak egy helyes kis korcsolyapályát, amit jó lett volna kipróbálni, de nem volt szerencsénk. Pont koriszünetet fogtunk ki, amikor pedig visszatértünk, a jeget tisztították.

Vác főterén télen egy jégpálya is használhatóForrás: Darányi Lea

Ezt jelnek vettük, sport helyett inkább beültünk egy kávézóba. Szerencsére sok választási lehetőségünk volt, a Margaréta kávéházba estünk be, ahol a somlói galuskát kóstoltattam meg a bandával. A túrórudi után újabb pont Magyarországnak. A kávé után sétálgattunk egy kicsit a belvárosban. Barátaim körében nagy sikert arattak a kis, színes házak és az apró üzlethelyiségek. Nem is emlékeztek rá, mikor láttak utoljára órásboltot például.

A koripálya helyett inkább egy kávézóban múlattuk az időtForrás: Darányi Lea

A főváros zsongása még egy utazásban edzett turistacsoportnak is fárasztó, nagyon megéri ilyen utakat beiktatni a látogatásokba. És nekünk, magyaroknak is megéri néha igénybe venni a MÁV-ot egy-egy félnapos program kedvéért. Vendégeim nagyon szerették Vác nyugodt hangulatát, a lassan andalgó helyieket, akik egymásra köszöngetnek az utcán. Hatalmas sikert arattak a téli hidegben nejlonba bugyolált szobrok is, itt feltétlenül meg kellett állnunk egy gyors szelfire.

Kisvárosi örömök

Amikor már nem bírtuk a hideget, benéztünk a Credo-házba. Ez a katolikus kulturális központ sok színes programnak ad otthont, a főteremben 120 ember gyűlhet össze egy-egy előadásra vagy egyéb programra. Most éppen nem volt nagy nézőközönség, ezen felbátorodva muzsikus barátaim egyből felpattantak a színpadra. A zongoráról lekerült a védő, ketten rögtönöztek egy Ed Sheeran-feldolgozást, mi, botfülűek pedig lelkesen tapsoltunk.

Egyelőre csak üres teremben mertünk színpadra állniForrás: Fekete István

A Váci székesegyház felé is tettünk egy kitérőt. Az 1700-as években épült impozáns épület előtti tér tökéletes helyszín fényképek készítésére is. Egy kis séta után leértünk a Dunához. A köd miatt a túlpartot sem nagyon láttuk, de azért a Google-ben mutattam néhány képet a Dunakanyarról, hogy legyen valami fogalmuk arról, milyen vidéken járunk. Ha egyszer több időnk lesz, feltétlenül be kell iktatnunk egy túrát  ezen a környéken. Most viszont csak sétálgattunk a parton, és elméláztunk, milyen jó lehet itt nyáron piknikezni. Egy vizes hógolyó térített vissza minket a rideg valóságba.

A Váci Székesegyház tökéletes szelfihelyszínnek bizonyultForrás: Darányi Lea

Az utolsó program a Püspöki Palota meglátogatása volt, amelynek lenyűgöző a díszterme. Mint megtudtuk, pár nappal csúsztuk le Szemere Zita Junior Prima díjas énekművész telt házas előadásáról. Bosszankodtunk egy sort, a szombati buli utáni filmnézős punnyadás helyett ez tartalmasabb program lett volna. Kodály és Erkel dalait ezúttal sajnos nem ismerhették meg a barátaim, amiért jobb híján forró csokival kárpótoltam őket.

Erről maradtunk le, a Püspöki Palota impozáns dísztermébenForrás: Fekete István

A főtéri csokizóba mindenképp érdemes betérni, ha Vácon jár az ember. Az ajtóban tolongó ezernyi plüssmackó ne ijesszen meg senkit, a hely erősen ajánlott felnőtteknek is. Miután kellően felmelegedtünk, és a vércukorszintünket is helyre tettük, visszasétáltunk a vonatállomáshoz.

Összesen négy órát töltöttünk a barokk kisvárosban, mégis ezernyi élménnyel gazdagodtunk. Egy külföldi pedig pont ezért utazik hazánkba: élményt keres. Szerencsére egyre többen felfedezik, hogy Magyarország a fővároson kívül is szerethető. Vendégeimet nyugodt szívvel és fél kiló túrórudival búcsúztattam el. Garantáltan visszatérnek.

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK