Megnéztük a Kis-Balaton oázisát

2018.02.06. 20:56

Gondozott parkokra általában a városi dzsungel közepén akad az ember. Nem így a Kis-Balatonon, amelynek parkja a természet háborítatlan vadonjaként alkot kontrasztot a környezetével.

A Zala folyó legalsó szakaszán, a Balaton nyugati szélén terül el hazánk egyik legnagyobb mocsaras vidéke, a Balatonba érkező víz fontos természetes szűrőjeként is működő Kis-Balaton. A Tüskevárból is ismert nádvilág ma is idilli képet nyújt: a lápon a vízimadarak tömegei mellett vadak is biztonságra lelnek, a nyílt vízfelületeken pedig esténként a zalai dombok mögött lenyugvó nap csillog.

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

A mocsárvilág közepén

Mindez csábítóan hangzik, ám az egyszeri turista a forgalmas utakról letérve ott találja magát Zalakaros határában, vagy épp a Hévíz-Balaton nemzetközi repülőtér szélén, előtte végtelenek tűnő szántóföldek, mögötte nádasok. Merre induljon, ha belülről szeretné látni a mocsár fent említett csodáit? Ezt az egyszerű igényt ismerte fel a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság egyik közvetett elődje, a Zalai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság remek érzékkel már az 1980-as években, amikor a Kis-Balaton egyetlen szigetének kialakításába kezdett.

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

A kialakítás szó szerint értendő, hiszen a mocsár az elmúlt száz év lecsapolásai és szabályozásai után szörnyű állapotban volt. A sok helyen mesterséges mederbe szorított Zala folyó pangó vizek és kiszáradt tómedrek közt Vas megye iparvárosainak határából egyenesen a Balatonba folyt, és ez a magyar tenger romló vízminőségén is érezhető volt. Első lépésként a Hídvégi-tó felduzzasztására került sor, amivel újra jelentős nyílt vízfelület jött létre, és javult a környék talajvízháztartása is. Ezzel a Kányavári-sziget is végérvényesen szigetté vált, így egy hídra is szükség lett.

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

A hazánkban úttörő technikával készült, ragasztott gerendákból álló, háromnyílású ívhíd tervezésekor szerencsére volt némi keret arra is, hogy a műszakilag szükséges minimumon felül esztétikailag is maradandót alkossanak. Az 1980-as évek közepén átadott Kányavári-híd karcsú, elegáns szerkezetével mára a Kis-Balaton jelképévé vált.  Hosszú évek alatt nyerte el mai, talán még mindig nem végleges formáját.

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

A másfél kilométer hosszú, keskeny sziget „főútja” tágas, fasorral szegélyezett sétány, ahol pihenőhelyek, játszótér, kis és nagy kilátók várják a látogatókat. Utóbbiakon azért elkél egy átlagosnál hosszabb távcső is, hiszen a turisták által folyamatosan látogatott területtől az állatok viszonylagos távolságot tartanak.

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Pedig kis szerencsével változatos élővilágot térképezhetünk fel: eddig 250 madárfajt figyeltek meg a területen, ebből közel 150 fészkel is a környező vizekben. Gyakori vendég többek között a búbos vöcsök, amelyről a szigeten körbefutó tanösvény kapta a nevét.

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Érdemes megtalálni

A környék megközelítése a nagy távolságok miatt nem egyszerű. A sziget bekötőútja Fenyvespusztáról indul. Itt találjuk a „Balatonmagyaród, Kányavári sziget bejárati út” nevű buszmegállót, ahol hétköznapokon irányonként csak egyszer áll meg a Keszthelyről érkező buszjárat, a szomszédos balatonmagyaródi forduló előtt és után 5-5 perccel. A két kilométerre fekvő Balatonmagyaródra viszont már egy-két óránként érkeznek buszok Zalakomár és Nagykanizsa felől.

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

A Budapest-Nagykanizsa vasúti fővonalon elhelyezkedő Zalakomár állomásáról biciklivel háromnegyed óra alatt el lehet jutni a szigetig, és félúton akár a kápolnapusztai bivalyrezervátumba is benézhetünk. Az autóval érkezőket kiépített fizetős parkoló várja, a bejáratot jelentő híd előtt pedig a forgalmasabb hétvégéken a környék árusainak finom vagy épp díszes portékáiból válogathatunk.

Forrás: Turista Magazin

Forrás: TURISTA MAGAZIN

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK