Napi háromezerért ejtőzünk az óceán partján

2018.12.28. 06:27

Ha azt mondom, Brazíliába utazom, mindenkinek kiül a rettegés az arcára. Pedig az ország tengerparti kisvárosaiban nyoma sincs félelemnek. Hetek óta Pernambuco államban, Porto de Galinhasban éldegélek a legteljesebb nyugalomban. Napi háromezer forintért ötven méterre lakom az óceán partjától, és most már értem, miért olyan lassúak a brazilok.

Amikor megláttam a kis csengőt, elbizonytalanodtam. Tényleg be akarunk csengetni két idegenhez? Megtettük, és nagyon nem bántuk meg. A házaspár, akikhez jöttünk, alapvetően kókuszdiókat és acai fagyikat árulnak az ablakukból, de most felajánlották, hogy reggelit készítenek nekünk fejenként hétszáz forintnak megfelelő brazil reálért.

Ha nem helyieknél, akkor hangulatos éttermekben eszünkForrás: Darányi Lea

Miénk az óceán

Azóta majdnem minden reggel nálunk eszünk, időnként tízen is összegyűlünk a brazil pár konyhájában. A reggeli mindig kicsit más, azt kapjuk, ami éppen érik a kertben, de a friss kókuszlé sosem marad el. Megtudtuk például, hogy ha bazsalikomlevelet keverünk a gyümölcslébe, mennyei gyönyörre számíthatunk. Vanessa tökéletesen beszél angolul, ami ritka errefelé, de a történet minden más tekintetben tipikusan brazil. Vendégszeretet, kedvesség, nyugalom, nagy nevetések – számomra ezt jelenti Brazília. Ehhez pedig könnyű hozzászokni.

Bár már kétszer jártam az országban, eddig kizárólag a zajos és veszélyes nagyvárosokban időztem, főként Rióban. Persze ott is van fehér homok és kellemesen meleg óceán, de több ezer embertárssal kell osztozkodni a strandon, és állandóan figyelni kell az értékekre, nehogy lába kelljen valaminek. A két élményt össze sem lehet hasonlítani.

Nyugalomban telnek a naplementék isForrás: Darányi Lea

Itt, nagyjából négy kilométerre a kisvárostól, szinte csak a miénk a strand. Ha az egyébként pofátlanul korai, fél ötös napfelkeltekor sétálok a parton, általában én vagyok az egyetlen ember a partszakaszon, aminél hatásosabb stresszoldást el sem tudok képzelni. Ráadásul a telómat is kinn hagyhatom őrizetlenül a parton, eddig még semmim nem tűnt el.

Porto de Galinhas magyarul annyit tesz, csirkék kikötője. A furcsa névválasztás állítólag onnan ered, hogy a 19. században tömegesen adták-vették itt a rabszolgákat a cukornádültetvényekre, a helyiek pedig virágnyelvet használtak az illegális tranzakció megnevezésére. A városi legenda szerint a kikötő mai neve a „vannak új csirkék a kikötőben" szófordulatból alakult ki.

Most már inkább csak kacatok vannak a kikötőbenForrás: Darányi Lea

Pár héttel ezelőtt a legközelebbi nagyvárosban, az Atlanti-óceán egyik legfontosabb kikötőjében, Recifében ért partot az óceánjáró, amellyel Spanyolországból Brazíliába hajóztam. Recife gyarmati város, amely az építészetében is megjelenik, de a legtöbb házhoz sajnos a megépítése óta nem nyúltak. Több híres brazil író és művész származik innen, és a kultúra ma is erős oldala a városnak. Mi azonban a kéthetes óceánjárás után nyugalmasabb életre vágytunk, így hamar elhagytuk a várost.

Porto de Galinhas belvárosa ebből a szempontból nem volt jó választás. Olyan, mint Siófok: rengeteg üzlet, ember, étterem, bulihely, és a strand is zsúfolt. Az az érzése az embernek, hogy a helyiek 90 százaléka a turizmusból él, ezért egy perc nyugtom sem volt az európai kinézetemmel. Állandóan rám akartak sózni valamit még a parton is: popcornt, strandkendőt, bikinit, naptejet, kókuszt, túrákat.

Mindenhol rám akartak sózni valamilyen árutForrás: Darányi Lea

Itt mindenki belassul

Alig telt el egy hét, továbbálltunk. A következő szálláshelyünkről tökéletes panoráma nyílik a partra, van egy csomó függőágy, sőt medence is, ha lusták lennénk megtenni azt az 50 métert a tengerig. Az ágyamért napi 3000 forintot fizetek, ennél jobb ajánlatot nem találhatnék. Ilyen környezetben pedig megérti az ember, mitől olyan lassúak a vidéki brazilok.

Ez a kilátás fogad minden reggel a szállásrólForrás: Darányi Lea

A harminc fok és a fülledt levegő önmagában is megteszi a hatását, az ember legalább 30 százalékkal több alvást igényel, mint normális körülmények között. A házunkban közös projekteken dolgozunk, és workshopokat szervezünk, de capoeria mester is jött már hozzánk, tehát éber perceinket igyekszünk hasznosan tölteni. Szeretek a nappal kelni, fél öt felé, olyankor még a gyenge wifi is működik. Az internet egyébként nem erőssége a brazil vidéknek, de a csodás partokért és nyugalomért cserébe ezt el lehet viselni.

A strandok ideálisak a szörfözésreForrás: Darányi Lea

Egyébként akármelyik városi brazil barátomnak meséltem erről a helyről, mindenki rávágta, hányszor volt Porto de Galinhas valamelyik strandja Brazília legszebbjének választva. Ez kicsit meglepett. Nem mintha nem lenne gyönyörű a hely, de azért én nem látom olyan kiemelkedőnek.

Így voltam Porto egyik legnagyobb látványosságával, a természetes medencékkel is. Amikor alacsony a vízállás, a belvárostól egy köpésre be lehet sétálni a korallzátonyok között felgyülemlett természetes medencékbe, ahol ezer kis apró hal társaságában fürdőzhetünk. Nem voltam elájulva a lehetőségtől, egyrészt mert nem szeretek halakkal úszkálni, másrészt mert nem vagyok meggyőzve róla, hogy jót tesz a korallzátonyoknak, ha sok turista pacskol rajtuk.

A város főterén nappal és este is el lehet lenniForrás: Darányi Lea

Tetszik a nyugalom és a biztonság. Jó érzés, hogy nyitott ajtóknál sem kell félni, hogy ellopja valaki a laptopot, és nagyon kényelmes, hogy akár egy százforintos csokit is vehetek kártyával a kis üzletekben. A kiszolgálás ugyan nagyon lassú, de minden étel friss és finom. És bár a nyugodt élet annyira belassított, hogy nem mentünk el egyetlen túrára sem és nem béreltünk autót, a brazil tengerpart kétségtelenül az egyik kedvenc pihenőhelyem lett.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK