Ahol a kóla drágább a rumnál

2013.01.28. 15:28

"Addig érdemes menni, míg el nem árasztják az amerikai turisták." "Most jó Kuba, amíg nincs McDonald's és Starbucks minden sarkon." Az utazási irodáktól, utazóktól gyakran hallja az ember Kubával kapcsolatban ezeket a figyelmeztetéseket, és jogosan: mihelyst megszűnik az amerikai embargó, egész biztosan átalakul a ma még annyira különleges hangulatú ország.

Utazásunkat a fantasztikus hangulatú fővárosban, Havannában kezdtük. A régi negyed málladozó falú színes házai nagy belmagasságú, dekadensen elegáns éttermeket rejtenek, ahol az öltönyös öregurak mojitót kortyolnak, miközben a zenekar klasszikus, turistacsalogató dalokat játszik.

Forrás: Kisgyörgy Éva
Málladozó falú házak a fővárosban

Vissza az ötvenes évekbe

Az utcákon kiszuperált matuzsálemkorú amerikai járgányok, amelyek még az ötvenes évekből maradtak itt. A régi autók túlnyomó fölényét az magyarázza, hogy 2011-ig csak azok a járművek cserélhettek gazdát, amelyek már az 1959-es forradalom előtt az országban voltak. Újabb autót csak állami engedéllyel lehetett beszerezni, elsősorban magas rangú hivatalnokoknak, sportolóknak, művészeknek. Természetesen virágzott a feketepiac, de a vevők soha nem kaphattak tulajdonjogot igazoló lapot az eladóktól.

Bennünket, látogatókat ez persze nem zavart, mert imádtunk gyönyörködni a régi autókban. Az 1954 előtt gyártottak inkább gömbölyded formájúak, az 1955 utániak szögletesebbek, mint valami rakéta. Ha jobban megnyílik az ország, talán a gyűjtők fogják felvásárolni ezeket, és a kubai városok elveszítik majd a turistáknak oly kedves színfoltjaikat.

Forrás: Kisgyörgy Éva
Havanna hangulatát meghatározzák a matuzsálemi korú amerikai autók

Havannában igyekeztünk mindig régi autókkal taxizni, bár azok hivatalosan nem szállíthatnak külföldi turistákat, csak kubaiakat, pesóért (CUP). A turista persze erre bukik, a taxis meg kovertibilis pesót (CUC) akar keresni, így előbb-utóbb létrejön az üzlet, a hivatalos taxik tarifájához hasonló árért. Az egyik utazás során sofőrünket a szálloda előtt lekapcsolta egy rendőr. Nekem persze rögtön görcsbe rándult a gyomrom - régi kelet-európai reflex a félelem a hivatalos közegtől. De a kubai sofőr nem izgult, lerótta a büntetést, amely bőven kitelt a mi tízszer olyan drága fuvarunkból, kedélyesen elcsevegett a rendőrrel, és mindenki ment tovább a maga útján.

Forrás: Kisgyörgy Éva
Taxik várakoznak Havanna főterén

Az üzletek rettentő szegényesek, az utcákon helyenként hosszú sorok kígyóztak pizzáért vagy fagyiért. Bár a boltokban élelmiszerből és ruhákból is igen szerény a kínálat, az itt élők teljesen jól tápláltnak és jól öltözöttnek tűntek. Mivel áru nincs sok, az üzletek polcain a legkülönfélébb összeállítású termékek sorakoznak egymás mellett: tv, mosópor, biciklialkatrész, szőnyegek. A legbizarrabb az az üzlet volt, amelyiknek az egyik felében fodrászat üzemelt, a másik felében meg használttévé-kereskedés folyt.

A nagyvárosokban a prostitúció is virágzik: a bárok teraszán gyakran látni középkorú német és olasz turistákat fiatal kubai lányokkal. A szomorú helyzetben annyi a jó hír, hogy itt legalább nem gyerekkorú lányokról van szó, mint Ázsiában, hanem valóban bombázó, 18-20 évesekről.

Titkos éttermek

Kubában háromféle étterem van: a rendkívül lassú és szegényes választékú állami, az adót fizető hivatalos magánétterem (paladar), amely sokáig csak 12 férőhelyes lehetett, de a legutóbbi liberalizációnak köszönhetően már akár 50 is, no meg a teljesen illegális. Az állami éttermek kínálata országszerte meglehetősen egyhangú: sajtos szendvics, sonkás szendvics, sült csirke vagy sült sertés rizzsel. A hivatalos magánéttermek már érdekesebbek, de helyiek segítségével teljesen illegális házi vendéglőkben is lehet vacsorázni. Ezek az éttermek gyakran költöznek, amolyan "pop-up" módra. Mivel alkalomszerűen érkeznek a vendégek, nincsenek bespájzolt alapanyagok, így délben már le kell adni a rendelést, ha vacsorázni szeretnénk. Egy ilyen lakoma során a házigazda család és a besegítő szomszédok óriási tálakon hozták a fantasztikus langusztákat és rákocskákat, elképesztő finoman elkészítve.

Forrás: Gaál Csaba [origo]
Tálalásra kész languszta egy illegális étteremben

És ha már gasztronómia, mindenképp meg kell említeni a Coppelia fagylaltozót, amely fogalom Kubában. Az 1966-ban megnyitott fagylaltozó a világ legnagyobbjának hirdeti magát, és méretei tényleg lenyűgözőek. Egy park közepén található a kétszintes központi épület, körülötte számos kisebb pavilon, több száz férőhely. Egyetlen dolgot lehet kapni: fagyit, ráadásul azt is csak néhány ízben, de azért a park kerítése körül egész nap óriási sorok kígyóznak. Az üzlet naponta átlagosan 35 ezer kuncsaftot szolgál ki, és 400 alkalmazottat foglalkoztat. A minőségnél csak a kiszolgálás volt gyengébb, de egy ilyen legenda egyszerűen kihagyhatatlan. Akárcsak Hemingway kedvenc bárjai, a La Floridita és a La Bodeguita, a nyugati turistapénztárcához szabott árakkal.

Az országban hamar feltűnik, hogy nincs sehol egy Coca-Cola-reklám. Kuba és Észak-Korea a világ két azon országa, ahol hivatalosan nem forgalmazzák ezt a márkát. Jobb éttermekben azért hozzá lehet jutni, Mexikóból jut be kerülő utakon.

A koktélokkal kapcsolatban érdekesség, hogy errefelé nem a rummal, hanem a kólával spórolnak, mivel az a drágább. Egyszer visszaadtam a pultosnak a jégkockával telerakott koktélomat, ugyan halássza már ki belőle a jeget, mert fájt a torkom. Az eredetileg fele-fele arányban készített italt a jég kiszedése után nem kólával, hanem rummal töltötte fel. Nem is volt utána gond a salsatudásommal a táncparketten.

Forrás: Kisgyörgy Éva
Az utcai dominózás szokásos életkép a kubai városokban

Szivarsodrás felolvasóval

Havannában kihagyhatatlan program egy szivargyár meglátogatása, ahol a gyártási fázisokat is megismerhetjük. Az első teremben a nedves dohányleveleket simítgatták egyenesre, a következőben sodorták a szivarokat, a harmadikban dobozolták őket. Minden szivar ötféle levélből készül, melyekből kettő a csomagolás, három pedig a töltelék - ezek összetétele határozza meg a szivar aromáját és erősségét.

A gyár területén hangszóróból folyamatosan egy női hangot hallottunk, kérdeztem is, mi folyik itt, valami kommunista propagandára gyanakodtam. De nem. A munkások minden reggel eldöntik, milyen könyvet vagy újságot szeretnének aznap hallgatni munka közben, és azt ez a hölgy egész nap felolvassa nekik, hogy gyorsabban teljen az idő. Dohányozni bármennyit lehet, hazavinni viszont csak három szivart naponta és fejenként: kettőt a zsebben, egyet meggyújtva a szájban.

Forrás: Kisgyörgy Éva
Szivargyári munkás

A fővárosi látnivalók közül kiemelkedik az egykori kormányszékhely, a Capitolio, amely igencsak hasonlít washingtoni névrokonára, de egy centiméterrel hosszabb, ahogy a büszke kubaiak állítják. Gyönyörű reneszánsz termei vannak, gazdagon faragott bútorokkal, csodás mennyezeti freskókkal.

A legszebb vidéki városok

Miután mindent megnéztünk a fővárosban, nekivágtunk a vidéknek. Az úton rengeteg stoppost láttunk, mert az autóstop Kubában teljesen hétköznapi közlekedési forma. Tömegközlekedés csak a nagyvárosok között van, és az is rendkívül ritkán. Az emberek tucatjával ácsorognak az út szélén, és az arra haladó autók szedik fel őket. Az állami járművek kötelezve vannak a stopposok felvételére. Ha egy útszéli ellenőr üres férőhelyű állami autót lát, amely nem áll meg a stopposoknak, büntetést róhat ki a sofőrre.

A kubai utak másik sajátossága, hogy egyáltalán nincsenek eligazító táblák. Volt olyan útkereszteződés, ahol három irányba is elágazott az út, de sehol egy felirat, hogy melyik merre vezet. A legnagyobb autóutak mellett sincs egy árva útjelző sem, így a legjobb iránytűvel indulni útnak.

Először egy helyes kis városkában, Cienfuegosban álltunk meg, melyet franciák alapítottak. A látnivalók nagy része a José Martí parkban van, és a város gyöngyszeme az 1895-ben megnyitott régi színház (Teatro Tomás Terry), ahol még az eredeti széksorokon ülhetünk. Ugyan ez nem vetekszik a plázamozik kényelmével, de szemet gyönyörködtető látvány.

A következő állomás, Trinidad elragadó kis város, macskaköves utcákkal, színes házfalakkal, gyönyörű, gyarmati időkből itt maradt otthonokkal.

Forrás: Kisgyörgy Éva
Trinidadi utcarészlet

Az egyik házba be is kukkantottunk: a régi, több évtizedes faragott keményfa bútorok között érdekes színfolt volt a szintén antik, Krím márkájú szovjet tévé. A 75 éves tulajdonos a negyedik generáció ebben a házban, büszkén vezetett minket körbe.

Forrás: Kisgyörgy Éva
Kubai lakásbelső

Trinidadban is, mint az ország sok nagyvárosában, működik a Casa de la Trova, a Balladák háza, amolyan kultúrházféleség, ahol szinte egész nap játszanak a zenekarok, és este megtelik az udvar a helyiekkel, no meg a turistákkal.

Szintén kihagyhatatlan város Santiago. Mint minden valamirevaló kubai városban, itt is van egy Plaza de la Revolución, vagyis városi főtér kommunista emlékművel. A temetőben érdekes sírokat fedezhetünk fel: itt nyugszik Kuba hőse és legfontosabb költője, José Martí, de például a Bacardí család több tagja is.

Túraterepek természetjáróknak

Az ország gyalogostúrákra is kiváló terepet nyújt. Két napot az Escambray-hegységben túráztunk, ahol sok különleges fát (mahagóni, hibiszkusz, papaja és banán), narancsligetet és rengeteg icipici színes kolibrit láttunk. Egy menedékház teraszán aludtunk, és a hegycsúcsra egy teherautó platóján jutottunk fel. Meglehetősen meredek utak is vannak itt, 30-35 fokos dőlésszögűek. A kubaiak nem vesződnek szerpentinek építésével, nyílegyenesen vezetnek a hegyre az utak. Mellettük párhuzamosan esőcsatorna fut, így nemcsak olcsóbb az építésük, de az eső sem mossa el őket.

Forrás: Kisgyörgy Éva
Pihenő egy menedékház teraszán

Egy másik túra során az El Alto de Naranjo csúcsra másztunk fel. Innen három kilométeres séta vezet arra a táborhelyre, ahol az 1956. december 2-i, Batista elleni sikertelen felkelés után Fidel Castro és Che Guevara keresett menedéket. Itt, a forradalom főhadiszállásán körülbelül nyolcvan forradalmár húzta meg magát hónapokon keresztül, a helyiek támogatásával és fedezésével, és végül innen vezette sikerre forradalmát Castro 1959-ben. Láttuk a barakkokat, a konyhát, az orvosi rendelőt, Fidel lakóhelyét, sőt, Fidel Castro székébe is beleülhettünk.
Havannától nyugatra, a Vinales melletti dohányvidéken is csodálatos napokat lehet tölteni. Lankás dombok, kávé- és dohányültetvények, barlangok vidéke ez, ahol a farmerek gyakran meghívtak a házukba, hogy megvendégeljenek rummal, kávéval.

Forrás: Kisgyörgy Éva
Vinales környéke

A nagy írástudatlanság elleni kampány

Kubában feltűnő volt, milyen sokan beszélnek több nyelvet, és meglehetősen magas az egyetemi végzettségűek aránya. A diákoknak nemcsak az oktatás ingyenes, hanem a tankönyvek, az étkezés és a szállás is, sőt az egyetemisták zsebpénzt is kapnak. Igaz, ennek fejében végzés után két évig szociális munkát végeznek az állam javára.

Az oktatás terén voltak itt unortodox intézkedések is: 1961-ben, a világ eddigi legambiciózusabb írástudatlanság elleni kampánya során, mintegy 300 ezer városi tanár, fizetett munkás és önkéntes egy évre leutazott vidékre írni-olvasni tanítani az ott élőket. A program során 700 ezer vidékit tanítottak meg a betűvetésre, és ezzel az írástudók aránya a világ élmezőnyébe, 96 százalékra emelkedett. A kampány másik célja az volt, hogy közelebb hozza a városlakókat a vidéki néphez, akikkel korábban nem sok kapcsolatuk volt.

Forrás: Kisgyörgy Éva
Kubai iskolások

Az országjáró körút során találkoztam néhány amerikai látogatóval is, akiknek pedig nem szabadna Kubában nyaralgatni. Az amerikai kormány az embargó keretében azt is megtiltotta, hogy állampolgárai pénzt költsenek Kubában, így effektíve a turizmus is tiltólistára került. Az USA-ban nem is lehet repülőjegyet venni, kivéve a hazalátogató kubai emigránsoknak, de azért évente több százezren jönnek harmadik országon (főleg Kanadán és Mexikón) keresztül. A kubai hatóságok sem szúrnak ki az idelátogató jenkikkel, útlevelüket nem pecsételik le, csak a vízumlapot. A Clinton által aláírt 1996-os Helms-Burton-törvény értelmében akár 50 ezer dolláros büntetés is sújthatja az idelátogatókat, de a gyakorlatban ezt ritkán alkalmazzák.

Összességében Kuba fantasztikus úti cél: a Karib-tenger többi országához képest viszonylag olcsó, az emberek rendkívül barátságosak, isteni a zene, remek a rum, szépek a strandok, és nincs tömeg. A látogatók száma ugyanakkor erősen növekvő tendenciát mutat: a 2000-ben még csak másfél milliós turistaszám egy évtized alatt megduplázódott, úgyhogy valóban érdemes sietni, ha nem akarunk turistahordák közt nyaralni.

Kuba egy másik arcáról korábbi cikkünk itt olvasható.