Egy ország félúton a tökéletesség felé

2015.10.23. 20:04

51 millió ember egy bő Magyarországnyi területen, 25 millióan egy Budapestnél kicsit nagyobb területű városban. A félelmetes számok tulajdonosa Dél-Korea, de ezeket az ottani világ hamar képes feledtetni. Hagyományos és modern elegye, rivalizáló nagyvárosok és felüdülésként ható természet. Meg egy ősi és egy másik, nagyon bizarr palota. Az Origo Dél-Koreában járt.

Rögtön az elején rájöttem, hogy hibáztam. Dél-koreai utazásom előtt hozzáértő ismerőseim megsúgták, úgy szerencsés, ha először Koreába, aztán Japánba megyek, mert bár a kettő nagyon hasonlít egymásra, Japánban egyszerűen semmibe nem lehet belekötni, mert minden annyira tökéletes.

Egy kicsit a kedvem szegték, mert Japánban már voltam. Persze egyáltalán nem biztos, hogy Kelet-Európából a tökéletesség miatt megyünk Ázsiába.

Szöul: agyonnyom és megsimogat

Észak-Koreát épp csak súrolva megkezdeni a süllyedést elég furcsa érzés. Csak ekkor válik világossá, hogy a világ lerohadtabb diktatúrája tényleg alig 80 kilométerre van Szöultől. Ezt bármilyen rakéta percek alatt áthidalná.

A dél-koreai fővárosban viszont semmit nem érezni ebből. Sőt, egy percig nem gondoltam rá, amint beértem a városba. Ami nagyjából a repülőtértől elkezdődik, merthogy Incsön gyakorlatilag egybeépült Szöullal.

Beton beton hátán. A további képekért kattintson!Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Ez persze érhető, mert Dél-Korea csaknem 70 százaléka hegyvidék, 51 millió embernek meg valahol élnie kell a Magyarországnál alig nagyobb, 100 ezer négyzetkilométernyi területen. Ennek a csúcspontja Szöul, amelynek határain belül 10 millióan, az agglomerációkkal együtt pedig 25 millióan élnek. Csak összehasonlításképp: Szöul területe 605 négyzetkilométer, Budapesté 525. A helyi építészek a kitörést felfelé keresték, a főváros előbb lakótelep-, beljebb pedig felhőkarcoló-erdő.

Főteret ne keressen

Lehet, hogy az európai reflexek miatt – főtér, templom, sétálóutca –, de hajlamos voltam azt gondolni, hogy van olyan, hogy belváros. A saját fogalmaink szerinti nincs, a különböző negyedeknek egyenként van meg a saját központjuk.

A szöuli városháza. A további képekért kattintson!Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Ennek egyik oka, hogy a Han folyó mértani pontossággal osztja ketté a várost, a másik indok viszont sokkal kellemetlenebb: a japán megszállás 1910 és 1945 között. Nincs mit szépíteni, a régi Szöulből gyakorlatilag semmit nem hagytak, ami pedig túlélt, eklektikus hatást kelt a modern épületekkel.

A Kjongbokkung-palota bejárata a Szedzsong út felhőkarcolóival. A további képekért kattintson!Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Persze azért logikus, hogy a legnagyobb demonstrációknak (tudják, amikor Kim Dzsongun-portrékat égetnek) otthont adó Szedzsong út az ősi királyi palota, az ugyancsak a japán pusztításból újjáéledt Kjongbokkung déli bejáratába torkollik. Itt tartják az őrségváltásokat is, maga a palota még „modernizálva” is lenyűgöző, a tavak és pavilonok nyugtató hatása pedig tökéletesen ellensúlyozza a mellettünk hömpölygő, szelfiző turistákat.

A Hvangvonjong-pavilon nyugalmaFotó: Vörös Szabolcs - Origo

Oppa!

De ha már szelfi. A generációs rítus leginkább Szöul déli shoppingnegyedében, Gangnamban támad. Nem véletlenül tűzte „tollhegyre” az ottani kivagyiságot a koreai popikon, Psy, más kérdés, hogy együgyű slágere nem biztos, hogy a címzettekhez jutott el.

Életkép Gangnamban. A további képekért kattintson!Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Gangnam olyan, mintha a Váci utcát Manhattanbe oltották volna, nyakon öntve egy kis Bangkokkal: a felhőkarcolók mentén bevásárlóközpontok sorjáznak, a főutakkal párhuzamos első utcák pedig már kellemes ázsiai összevisszaságot árasztanak.

Manhattan és Váci utca. A további képekért kattintson!Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Kár lenne azonban Szöult Gangnammal azonosítani, mint ahogy Dél-Koreát sem lehet Szöullal. Már csak azért sem, mert az ország felének otthont adó megapoliszból a helyiek is előszeretettel szabadulnak el néhány napra vidékre. Kedvelt célpontjaik közül következzen három, egymástól nagyon különböző helyszín!

Itt kikötnénk

Az ország déli fővárosa, második legnagyobb városa, a világ ötödik legnagyobb kikötője, ahol évente majdnem 18 millió konténert mozgatnak. Mint minden rendes második számú város, Puszan is állandóan Szöullal rivalizál.

Puszan látképe. A további képekért kattintson!Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Nekem elsőre a Moszkva–Szentpétervár cicaharc jutott eszembe: van egy ép ésszel felfoghatatlan méretű, helyenként egyáltalán nem egységes főváros (Moszkva, illetve Szöul) és egy fokkal élhetőbb, az ország karakteréhez sokkal jobban illő tengerparti vetélytárs (Szentpétervár és Puszan).

Merthogy Puszan sokkal „koreásabb”, az tény: elkülönült, modern városrész – gyakran hasonlítják Miamihoz – és egy állandóan hömpölygő régi, kikötővel, halpiaccal, kicsit arrébb pedig a párját ritkító tengerparti buddhista kolostor.

Kolostor a tengerparton. A további képekért kattintson!Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

A már említett Japán–Korea összehasonlítás számomra a halpiacon vált kézzel foghatóvá. A tokiói Cukidzsin tapasztalt precizitáshoz képest a puszani halpiac kicsit koszosabb, kicsit büdösebb – viszont sokkal emberközelibb.

A puszani halpiac. A további képekért kattintson!Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Fele királyság

Félelemmel vegyes tisztelettel nézek a szappanopera-rajongókra. Dél-Koreában ráadásul koncentráltan vannak jelen, az ország filmipara ugyanis ontja magából az úgynevezett dramiákat, vagyis a megismételt felvétel lehetősége (és igénye) nélkül forgatott tévés produkciókat. Még Magyarországra is sikerült betörniük, A palota ékköve című sorozat az állami tévében futott, a sugárzási időszakból ítélve sikerrel.

Hiteles palotakópia. A további képekért kattintson!Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Na, ez az a palota. Az MBC stúdió Szöultől 60 kilométerre délre, Jongin város mellett felvásárolt, majd legyalult egy egész hegyoldalt, hogy 2005-ben 2,5 millió négyzetméteren felhúzza a középkori koreai királyi udvarok másolatát. Elég jól sikerült, ezért – ha nem vagyunk elég alaposak – csak az ott zajló forgatásokból tudjuk, hogy egy mesterséges világban vagyunk.

Nem is igazi. A további képekért kattintson!Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Ez azonban még nem tántorítja el az oda tartó turistatömeget. Előszeretettel állnak kedvenc karakterük papírfigurája mellé, a forgatás közelében pedig követik az utasítást, és lélegzetvisszafojtva lépdelnek a palota ösvényein.

A zöld és a szürke árnyalatai

Akiket nem vonz a város zaja vagy a filmes művilág, a természetbe mennek (túrabolt a legutolsó faluban is van), vagy oda, ahol legalább elhitetik velük, hogy ott vannak. Ezek közül kiemelkedik a Szoszvevon-kert, a Dzsuknokvon-bambuszerdő és a Dehan Davon-teaültetvény.

Égig érő bambusz. A további képekért kattintson!Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Másfajta élményt jelent Dzsondzsu hanokfalu (hanoknak a tradicionális koreai házakat nevezik). A helyiek odáig vannak ezért az ősi világot imitáló környékért, amely szigetként emelkedik ki a körülötte lévő modern lakónegyedekből.

Dzsondzsu hanokfalu tetői. A további képekért kattintson!Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

A felüdülésként ható környezet előtt a helyiek népviseletbe öltözve tisztelegnek, hogy azzal a lendülettel beálljanak a hanokban üzemelő streetfoodos előtt kígyózó sorba grillezett polipsaslikért. Hagyomány és modern harcának tűnt – mint oly sok helyen Koreában –, de az is lehet, hogy a felek már rég kiegyeztek döntetlenben.

Ezekről és még sok minden másról is hallhatnak az OzoneNetwork Dél-Koreáról szóló útifilmjében, amelyet a csatorna október 23-án, pénteken 22 órától tűz műsorra.

 

Az Origo munkatársának dél-koreai utazását az Ázsiaspecialista utazási iroda és a Koreai Idegenforgalmi Hivatal biztosította.