Wifi a felhők felett

2018. december 9-től a Transilvania EuroCity minden reggel 7.35-kor indul Kolozsvárról, és Budapesten keresztül 17.21-kor érkezik meg Bécsbe (képünk illusztráció).

Szupergyors, ingyenes wifiszolgáltatás a felhők felett, tízezer méteren. Teljes erővel működő, de Magyarország területéről elérhetetlen vezeték nélküli internetszolgáltatás a vonaton. Mindkettő Európában, mindkettő 2014-ben. A különbség – ha már a repülőgépet hoztam szóba – ég és föld. Telefonos, mobilnetes, wifis tapasztalatok utazás közben Európában.

2014 februárja. A Keleti pályaudvaron felszállok a Bécsbe tartó Railjet vonatra, amelyet az osztrák vasúttársaság üzemeltet. Indulás után előveszem a laptopot, áram az ülés alatti konnektorból jön, ha pedig áram van, akkor minden van – gondolom én naivan. A gépem jelzi, hogy az ÖBB által üzemeltetett vezeték nélküli internetes kapcsolat teljes erővel él, mégsem tudok csatlakozni a világhálóra. Jön a kalauz, kérdezem, miért.

Ezen az osztrák vonaton sincs ingyenes internet Forrás: Lantos Gábor

Nevetve közli, hogy pályafutása során én vagyok a százezredik, aki megkérdezi, majd komolyabbra váltva elmondja, hogy hazánk területéről ezt a szolgáltatást nem tudom elérni, mert a sógorok sem szeretnek roaming díjat fizetni. Vagyis Magyarország területén az osztrákok által üzemeltetett szolgáltatás elérhetetlen, Mosonmagyaróvár után viszont érdemes próbálkozni, mert abban a térségben már használható az osztrák internet.

Így aztán, hiába üzemelteti közösen a MÁV és az ÖBB ezt a vonatot, a megoldásra még mindig várni kell. Tudom, hogy sokakat nem vigasztal, de azok a Railjetek, amelyek Tirol és Vorarlberg tartományba száguldanak, a Salzburg és Kufstein közötti, Németország területén lévő szakaszon szintén „netmentesen” közlekednek.

Wifi a felhők felett, tízezer méteren

2013 januárja. Már alig várom, hogy a Norwegian prémium fapados légitársaság gépe felszálljon. A norvég fővárosból Izlandra tartunk, és már többször bemondták, hogy az utazómagasság elérése után mindenki ingyenesen használhatja a repülőgépen működő vezeték nélküli internetszolgáltatást.

Hiszem is, meg nem is, főleg, ha arra gondolok, hogy körülöttem mintegy 150 másik ember is ugyanarra készül, amire én. Ezúttal azonban kishitű voltam. Tízezer méter felett a kapitány kikapcsolta a „biztonsági öveket becsatolni” jelzést, én pedig közöltem a Facebookon állomásozó, hitetlenkedő barátaimmal, hogy most hagytuk el a norvég partokat. Alattam a tenger, az idő tiszta, a külső hőmérséklet mínusz negyven fok. Csak hosszas győzködés és egy repülőgépen készített szelfi győzi meg őket arról, hogy tényleg élőben közvetítek.

Nagyvonalú skandinávok, szűkmarkú németek

Nem véletlenül ragadtam ki ezt a két példát, hiszen a kontinensen belüli utazások során még mindig rendkívül sok meglepetés érhet bennünket pozitív és negatív értelemben egyaránt – már ami a telefonálást, internetezést illeti.

Azt talán leszögezhetjük, hogy az ingyenes vezeték nélküli internet elérése sok helyen már az alapszolgáltatások közé tartozik Európában. Az északi államokban mindenképpen. Reykjavík városi buszhálózatán például mindenféle regisztráció nélkül, teljesen ingyenesen élvezhetjük ezt a szolgáltatást. Más helyeken (például Norvégia összes repülőterén) sem kell fizetnünk érte, de itt már térítésmentes regisztrációhoz kötik a csatlakozást. Azaz a repülőtér honlapjára fellépve meg kell adnunk a nevünket és a mobiltelefonunk számát. A rendszer a telefonunkra küldött SMS-ben adja meg a kódot, amellyel aztán két órát ingyenesen internetezhetünk.

Az Oslóba tartó svéd vonaton is ingyenes a net Forrás: Lantos Gábor

Amikor a kiszabott 120 perces időintervallum letelt, újra regisztrálhatunk, és egy újabb jelszóval megint két órára miénk a világháló. Németországban ugyanez a szisztéma, de a hatalmas frankfurti vagy a valamivel kisebb müncheni repülőtéren mindössze 60 perc az ingyenes időtartam, és újabb regisztrációra aznap már nincs lehetőségünk. Azaz 60 percet követően már csak a fizetős megoldás marad. Sokak szerint lehetne nagyvonalúbb a német szolgáltató.

Csökkenő roamingdíjak

Ami a mobiltelefonok használatát illeti, az Európai Unió által a minap meghozott újabb egységes roamingdíjcsökkentés 2014. július 1-jétől tovább mérsékelte az árakat. Hol vannak már azok az idők, amikor egy-egy nyaralás során az ember kétszer is meggondolta, hogy bekapcsolja-e az otthonról hozott mobiltelefonját? A végső cél, a roamingdíjak teljes eltörlése még várat magára egy kicsit, de nincs már messze az a nap, amikor végképp megszabadulhatunk ettől a költségtől.

A roamingdíjak teljes eltörlésének tervezett dátuma a most elfogadott jogszabály szerint 2015. december 15. Ezt követően egyetlen, az EU-n belül működő mobilszolgáltató sem számolhat fel extra költséget a tagállamokon belüli telefonálásért, SMS-küldésért és adatforgalomért. Fontos tudni, hogy a várva várt intézkedés nem csak az EU országaira, hanem Norvégiára, Izlandra és Liechtensteinre is érvényes lesz.

Moszkva nem kapcsolta Budapestet

Lépjünk most ki egy kicsit az EU nyújtotta telefonos komfortzónánkból, és ugorjunk vissza 22 évet az időben. 1992 őszén a Tungsram-Honvéd férfi kosárlabdacsapata az ukrajnai Nyikolajevben játszott Saporta Kupa férfi kosárlabda-mérkőzést. Akkori elöljáróm elintézte nekem, hogy a csapattal kiutazzam a festői ukrán városba, és tudósítást küldjek a nagy eseményről. A tököli reptérről igazi fapados katonai géppel mentünk. A repülőn hosszában voltak a padok, azokon kucorogtunk. Mobiltelefon még nem létezett, így a legizgalmasabb kérdés az volt, hogyan tudom leadni a tudósítást a meccsről?

A nyikolajevi hotelbe érve kiderült, hogy erre egyetlen megoldás kínálkozik. A recepción ülő portás Kijeven és Moszkván keresztül megrendeli a kapcsolást Budapestre, az általam kért időre. A meccs 17 órakor kezdődött. Úgy számoltam, hogy 20 órára visszaérek a szállóba, és 20.30-kor jöhet a kapcsolás. A portás szépen lejegyezte a számot, és nyugtatott, hogy biztosan rendben lesz a dolog.

Másnap 96-94-re kikaptunk, én rohantam vissza a hotelbe. Ott ültem a recepción, és a portással együtt vártuk a telefon csöngését. De a készülék némán feketéllett az asztalon. 21.00. 21.30. 22.00. Kértem a portást, hogy kérdezze meg a távközlési vállalatot, mi a helyzet. „Dá, dá, szicsász” ‒ jött a válasz. Éjfélkor adtam fel. Tudtam, hogy Budapesten már mindenki hazament. Egy vigasztalt, az eredményt és azt, hogy mi történt a meccsen, rajtam kívül egyetlen kollégám sem tudta.

Negyed kettőkor megszólalt a szobámban a telefon. A portás izgatottan közölte, hogy rohanjak le, mert Budapest van a vonalban. Mondtam neki, ne fáradjon. Odahaza hajnali negyed 1 van, a rádióban már csak az éjszakai telefonközpontos kislányok ülnek. Őket meg nem hiszem, hogy nagyon érdekli, mi történt Nyikolajevben.

Akadályverseny Ukrajnában

Ezt a történetet azért meséltem el, mert hasonló szituáció ma már Európa semelyik pontján nem képzelhető el. Persze Ukrajnában helyi SIM kártyához jutni felér egy akadályversennyel. A 2012-es lengyel–ukrán közös rendezésű labdarúgó-Európa-bajnokságon már a kijevi Boriszpol nemzetközi repülőtéren megkezdődött a csata, és csak közel másfél órás, azaz futballmeccsnyi küzdelem után jutottam hozzá a hőn áhított SIM-kártyához.

Ukrajna, ahol akadályverseny volt a SIM kártyához jutás Forrás: Lantos Gábor

Először egy tucatnyi kérdést tartalmazó papírlapot toltak elém, amelyen a kérdések oroszul és ukránul sorakoztak. Ennek sikeres kitöltését követően lefénymásolták az útlevelemet és a céges Visa-kártyámat. Hasonlót a világ egyetlen pontján sem tapasztaltam, meg is ijedtem, amikor a kis műanyag lapocskát a fénymásolóra tette a helyi telefontársaság illetékese.

Amikor mindezzel megvoltunk, kezemben volt a SIM kártya, amelyet boldogan dugtam be a mobilomba. Mindez két éve történt a világ egyik legnagyobb sporteseményén, amelyen több száz külföldi kollégám vett hasonló körülmények között mobilkártyát. Elképzelni sem tudom, hogyan zajlott volna az ügymenet, ha egy sima hétköznapon érkezem Ukrajnába, amikor sem foci-Eb, sem más fontos esemény nem zajlik arrafelé.