Ilyen nyugis helyen már rég nem jártunk

2016.01.17. 22:06

Nem kell Új-Zélandra utazni ahhoz, hogy A Gyűrűk Urába illő mesebeli tájakat lássunk. Szardínián talán kevésbé zöldek a legelők, viszont a sziget belsejét óriási, vadregényes erdők borítják, és lépten-nyomon ősi kultúrák nyomaira bukkanhatunk. Ráadásul az olasz szigeten a legmagasabb az egy főre jutó birkák száma, 1,6 millió lakosra négymillió jut. Egyhetes karácsonyi túránk során előbb Cagliari környékét jártuk be, majd észak felé vettük az irányt, és a titokzatos nuraghék nyomába eredtünk. Szardínia télen, második rész.

Ezeket a különleges tornyokat az évezredek alatt befedte a föld, így nem hordták el a köveket építkezéshez, és csak az 50-es években fedezték fel a létezésüket. A szigeten hétezer ősi tornyot találtak a régészek, de feltehetőleg tízezer is lehetett. 

Mi a kő az a nuraghe? 

A nuraghe korszakról keveset tudunk. A bronzkorban, időszámításunk előtt 1800 és 200 között volt, tehát igen hosszú ideig fennálló kultúráról van szó, de csak a fennmaradt szavakból és az ásatások eredményeiből tudnak a régészek következtetéseket levonni. 

Egy megmaradt nuraghe torony

Forrás: Bucsky Péter

A tornyok feltehetőleg a védelmet biztosították, és egyben egy-egy közösség presztízsét fejezték ki. A kövekből épített erődítmények felfelé egyre szűkültek, a vastag falakon belül egy lépcsőházat is elrejtettek, így lehetett az emeletre érni. Idővel az eredeti tornyot további négy másikkal, illetve falakkal vették körbe.  Sokak szerint ezek az épületek voltak a középkori erődítmények előképei. 

A nuraghe civilizáció másik érdekessége, hogy feltehetőleg a vizet tekintették istenüknek. A Santa Cristina nevű helyen, a Sassari felé vezető autóút mellett találjuk a Pozzo Sacrót, azaz szent kutat, amely igazán egyedi építmény. Tulajdonképpen egy forrás, amely fölé kőkupolát emeltek. A vízhez finoman megmunkált lépcsősor vezet le. 

A szent kútnak vallási és csillagászati szerepe is lehetett

Forrás: Bucsky Péter

Egyelőre nem értik, hogy mi célt szolgálhatott. Ősszel és tavasszal is van egy időpont, amikor a nap pont a víztükröt világítja meg, feltehetően ezek ünnepnapok lehettek a hajdan itt élők számára. A későbbi időkben is vallási központ maradt, a 11. században keresztény templom és búcsújáró hely épült mellé.  A búcsú idején most is megtelnek a több száz éves kőházak látogatókkal. A szent kút mögött még egy nuraghe falu romjait láthatjuk egy toronnyal és egy szintén misztikus, tömeges temetkezési helynek használt kőépítménnyel.

Szardínia északi részén nagyon színesek a városok

Forrás: Bucsky Péter

A szardíniai fiatalok is kivándorolnak 

Ha erre járunk, érdemes Oristano környékét is felfedezni. A város maga nem túlságosan izgalmas. Tharos római kori romjai egy hosszúkás félszigeten vannak, ma is kiváló helyszín lenne luxusnyaralók számára. Nem csoda, hogy a 21. századi turisták is kedvelik a környéket, de most, télen inkább szellemváros benyomását keltette. Boldogan indultunk a nagy betűkkel hirdetett éttermek és kávézók felé, de egy kivételével valamennyi zárva volt. 

Tharos romjai

Forrás: Bucsky Péter

A félszigeten van még egy 6. századi, bizánci stílusú keresztény templom is, amelyik mintha érintetlenül vészelte volna át az elmúlt másfélezer évet. Még a korabeli lakóházak is megmaradtak körülötte. A spanyol időkből származó őrtorony pedig mintha csak a turistafotók kedvéért került volna ide.

A sziget északi részének központja Sassari.  Évszázados versengésben állt a vezető szerepért Cagliarival, és ez még ma is tart, ha hihetünk a belvárosban minden második sarkon feltűnő „Cagliari merda” graffitiknek (a merda jelentése szalonképesen: fekália). 

Sassari belvárosa még karácsonyi díszben

Forrás: Bucsky Péter

A sziget több száz évig volt katalán megszállás alatt, és a kapcsolat mai is élő. Beszélgettünk egy lánnyal, aki éppen a katalán fővárosban dolgozik, mivel – mint mondta – a jobban fizetett munkák miatt külföldre vagy Észak-Olaszországba kell költözni. Sassari belvárosának szűk sikátoraiban egy csomó lakás üresen áll. Az elmaradt felújítások miatt sokan elköltöztek, ma már inkább bevándorlók élnek itt.  Szinte budapesti szintű volt például a kínai boltok sűrűsége.  

Ma is zajlik az élet a középkori falak között 

Sassari nem bővelkedik látnivalókban. Fél nap alatt be lehet járni a belvárost, a legérdekesebb látnivaló a mészkőből épült, barokkosan túldíszített dóm. Viszont nagyon jó bázis volt a város a környék bejárására. Az egyik legszebb olasz városkának tartott Castelsardo például csupán húszpercnyire volt ide.  

Castelsardo látképe képeslapra kívánkozik

Forrás: Bucsky Péter

A színes házak szinte egymáshoz tapadtak a várhegyen. Számomra az volt a legérdekesebb, hogy az óriási várfalak mögött, a sziklákra épült kis házakban a mai napig sokan laknak. A várból észak felé kitekintve pedig csak karnyújtásnyira volt tőlünk Korzika. Elég pazar hely ez. 

Aki autóval jár erre, ne hagyja ki a San Giovanni felé vezető úton az elefántsziklát. A szél faragta ki, de tényleg megdöbbentően hasonlít az ormányosra.  Az ősi történelem itt is visszaköszön, több ezer éve temetkezési helynek használták, amit a kőbe vájt urnák jeleznek. Az északi partszakasz a vitorlás- és jachtkikötőiről, illetve a homokos strandjairól is ismert. 

A kőelefánt közkedvelt fotózkodási helyszín

Forrás: Bucsky Péter

Platamona környékén homokdűnék vannak, itt fahidakon lehet a partra lemenni, hogy a fürdőzők ne tegyék tönkre az érzékeny vegetációt. Kicsit olyan érzésünk volt a verőfényes napsütésben decemberben, mintha a holland nyári tengerpartra csöppentünk volna. 

Legtöbben szárdul beszélnek

A leginkább élettel teli város a téli pangásban Alghero volt, ami már csak a repterének köszönhetően is igen felkapott turistaközpont. Az itteni óváros nem túl nagy, érdekessége, hogy Castelsardóhoz hasonlóan ezt is a genovai Doria család alapította a 11. században. Itt is erős várfalakat építettek, de a katalánokat ezek sem tudták visszatartani. 

Alghero télen is felkapott hely

Forrás: Bucsky Péter

Ők nem csak építészeti emlékeket hagytak maguk után, hanem a nyelvüket is, amelynek ősi változatát a mai napig használják errefelé. De Szardínia ilyen szempontból is érdekes, mert bár szinte mindenki beszél olaszul, legtöbben a szárdot, a latinhoz leginkább hasonló újlatin nyelvet beszélik.  De ennek is számos nyelvjárása van, ez is mutatja, milyen elszigetelten éltek évezredeken át az itteniek, főként a sziget belső, hegyvidéki területein.

Algheróban is erős várfalakat építettek, de a katalánokat ezek sem tudták visszatartani

Forrás: Bucsky Péter

Alghero nevezetessége a Neptun-barlang (Grotta di Nettuno), amelyhez vagy hajóval vagy 654 lépcső megmászásával juthatunk el. A cseppkőbarlangot kihagytuk, csábítóbb volt a téli napsütésben a föld felett maradni. A tengerparton gyorsan elértük a délebbre fekvő Bosa kisvárost. Itt is a jól megszokott, színes, középkori házacskák vártak minket,  meg egy szépen felújított középkori vár. A várból szerpentineken feljuthatunk a termékeny fennsíkra, ahol egymást érik a nuraghe tornyok romjai. 

Hétezer tornyot találtak a szigeten

Forrás: Bucsky Péter

Kíváncsiak voltunk egy olyan kisvárosra is, ahova valószínűleg sosem vetődik el turista, ezért tértünk be Pozzomaggiorébe. Az első kocsmában kávéztunk egyet, és milyen jól tettük. Ez volt az első valóban élettel teli szórakozóhely: huszonévesek söröztek és koktéloztak, az idősebbek boroztak és kávézták, a kocsmával szemben pedig ősz bácsik ültek egy padon, és beszélgettek. Az idillt kicsit rontotta, hogy a városka összes többi kávézója teljesen üres volt,  az egykori földbirtokosok palotái pedig elhagyottan pusztultak. 

Kisvárosi szilveszter petárdaropogás nélkül 

A szardíniai téli hangulatot azonban a karácsonyi dekoráció határozta meg a legjobban. A legérdekesebbek a templomi betlehemek voltak. Még sehol nem láttam ilyen monumentális, sokszor százalakos jászlakat. Különös volt, mennyire helyszínre szabták a szentföldi születési jelenetet: a betlehemeken rendszeresen megjelentek a nuraghe tornyok és a csupa zöld táj. 

Óriási betlehemek vannak a templomokban

Forrás: Bucsky Péter

De ezek nem csak állóképek, hanem a legtöbb szobor mozog is: volt ott vízcsobogás, mozgó szélmalom, birkanyírás, patkoló kovács. A legmegdöbbentőbb élmény azonban a pozzomaggiorei templomban ért, ahol a Jingle Bells dallamait játszotta végtelenítve egy kínai karácsonyfaégő-sor.

A szilveszter éjszakát Sassariban töltöttük. Talán az eddigiekből is kiderült, hogy a szardíniaiak elég visszafogott emberek, az év utolsó napján sem hazudtolták meg magukat. A 130 ezres városban az óév búcsúztatása úgy zajlott, hogy egy rezesbanda körbejárta a belvárost néhány táncossal, pár száz fő kíséretében. 

Csak semmi féktelenség, úgyis eljön az új év

Forrás: Bucsky Péter

Éjfél előtt fél órával megérkeztek a főtérre, ahol öt óriási lufi felengedésével számoltak vissza az óévből. Egy üveg pezsgővel koccintottak az emberek, de senki nem rúgott be, és egy-egy kisebb és halkabb tűzijáték volt csak. Nagy élmény volt az éjfélt petárdaropogás nélkül megélni. A szórakozás egy helyi rockbanda koncertjével folytatódott, az emberek ezt is beszélgetve, mosolyogva hallgatták. 

Talán most éreztük át leginkább, hogy a szardíniai emberek bár nem gazdagok, alapvetően mégis elégedettek.  Nem kicsattanóan boldogok, de egyetlen szomorú vagy ideges emberrel sem találkoztunk. Az életük a megszokottnál lassúbb, kicsit talán unalmasabb, de nyugodt és kényelmes. Lehet, hogy nem is kell ennél több.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK