A motorcsónak, az anyahajó és az egri csillagok

2012.12.14. 17:31

Három fehérbor három eltérő karakterrel. Mi a közös bennük mégis? Hogy egri csillagok. A bikavér sikere nyomán Eger a száraz fehérbor esetében is szeretne egy egységes, a fogyasztó számára könnyen érthető márkát felépíteni. Hogy ez mennyire sikerül, meglátjuk. Mi mindenesetre leszálltunk a pincékbe a jövőt fürkészni.

Először a 70-es évek vége felé jártam Egerben, de akkor, gyerekként természetesen még nem az ottani borok, hanem a vár, a strand és a közeli Szilvásvárad kötötték le a figyelmemet. A Szépasszony-völgy persze már akkor is bódulatban tartotta a turistákat, de az a felnőttek szórakozása volt.

Aztán az egyetemen én is kipróbáltam az ottani pincesort, de a rendszerváltás környékén a magyar borkultúra és az én ízlésem sem állt olyan magaslatokon, hogy túl sok emlékem maradt volna az ott és akkor elfogyasztott borok minőségéről. A buli jó volt.

A következő találkozásom a 2000-es évek közepe felé lehetett Egerrel, amikor egy vállalati hétvégét tartottunk ott. Akkoriban már jó pár éve megpezsdült a borélet Magyarországon, és én is túl voltam az első lépéseken, lepukkant szállodánk viszont ebben az értelemben sem tudott lépést tartani az idők változásával. Szerencsére a városban már akkor is voltak remek borokat kínáló helyek. Másnap megnéztük a Szépasszony-völgyet is - óriási csalódás volt.

A bikavér nyomdokain

Ezért is tűnt izgalmasnak megnézni, mi változott Egerben azóta. A Magyar Turizmus Zrt. és az Egri Bormíves Kft. jóvoltából három olyan pincészetet - Bolyki, Gál Tibor és St. Andrea - látogathattunk meg, amelyek az elmúlt években nagyon sokat tettek azért, hogy az egri borról ne a korábbi sztereotípiák jussanak az ember eszébe. Az út apropója az egri csillagnak - az egri bikavér fehér megfelelőjének - a népszerűsítése volt, de ennél többről szólt: hogyan lehet rendet vágni a fejekben, és felépíteni egy magyar Toscanát vagy Burgenlandot?

Forrás: Gaál Csaba [origo]
A Bolyki-pince hordói

Nem kis kihívás ez. A magyarok borfogyasztása az 50-es évektől kezdődően jelentősen visszaesett - a tömény alkoholok javára. A kép lassan átalakul - Budapesten és vidéken is sorra nyílnak az igényes helyek, ahol nem feltétlenül kell egy teljes üveget méregdrágán megvenni egy finom bor kipróbálása végett -, mindez azonban továbbra is csak egy viszonylag szűk réteg szórakozása. A tömegek a kocsmában felest vagy sört kérnek, az olcsó borokat szóda nélkül csak a legedzettebbek töltik magukba.

A magyar helyzetet nagyban komplikálja egy furcsa paradoxon: miközben a borbarátok számára kifejezetten izgalmas az a hatalmas választék, amely az utóbbi időben megjelent Magyarországon, a belföldi és főként a külföldi átlagfogyasztó tanácstalanul áll előtte. Nyáron az ausztriai Ruszton járva például nem találkoztam túl nagy változatossággal: a pincék repertoárját többségében az olaszrizlingek, zöldveltelinik, zweigeltek és kékfrankosok uralták. A többi szőlőfajta inkább kiegészítőként szerepelt a választékban, megmutatni, miként alakítja át a fajtajelleget a szélfútta burgenlandi terroir. Ám ettől panaszra nem lehetett okunk, az meg kifejezetten irigységgel töltött el, hogy mit értenek ott tömeges borkultúrán. Ahogy két hete Spanyolországban is szinte mindenhol csak Rioja és Ribera del Duero vidékéről kínáltak bort az éttermek és bárok, tempranillo szőlőből, ám ez cseppet sem zavart sem engem, sem a többi vendéget.

Hogyan lehet hát átláthatóbbá tenni a kínálatot Magyarországon, ahol a klasszikus, nemzetközi szőlőfajták mellett számtalan hazaiból is készül bor, ráadásul nem is akármilyen? Az egri csillag erre tesz kísérletet: a vörös bikavér mintájára olyan egységes stílusú, száraz fehér bort alkotni, amelyet - borásztól függetlenül - az egri borvidékhez kapcsolnak a fogyasztók. Kérdés, hogy ez mennyire lehetséges, hiszen a házasítás szabályai viszonylag lazák: a bornak legalább négy szőlőfajtából és több mint fele arányban Kárpát-medenceiből kell állnia (a részletes szabályok itt elolvashatók). Vajon ugyanazt az ízvilágot tudja-e kínálni az a bor, amelyet az itt népszerű leánykából, olaszrizlingből, hárslevelűből, zenitből vagy épp cserszegi fűszeresből, Irsai Olivérből és királyleánykából készítenek?

Pocok a szántásban

"Én már annak is örülök, hogy így alakult" - mondta a tavaly indult kezdeményezésről id. Bolyki János, miután játszottunk egyet a hidegben Patríciával, a pincészet utánozhatatlan külsejű kutyusával. Azt persze nem titkolta, hogy szerinte is jobb lenne, ha a házasításban megengedett hazai fajták számát szűkítenék - például leánykára és olaszrizlingre -, hogy a borok arculata egységesebb legyen, ám az egri csillagot sikernek tartotta: "van rá kereslet, ismerik, szeretik".

Forrás: Gaál Csaba [origo]
Id. Bolyki János a saját egri csillagukkal

A Bolyki-pincészet saját csillagában egyébként az olaszrizling és a hárslevelű dominál, de van benne királyleányka és sauvignon blanc is. A szokásoknak megfelelően kapott fantázianevet is - Pocok a Szántásban -, a 2011-es házasítás pedig valóban "ágaskodik", mint az a bizonyos pocok a mondás szerint. Friss, üde, lehengerlő.

Az új fehér márka sokat segít az egri borvidék borainak népszerűsítésében, de ettől még van lehetősége minden helyi termelőnek, hogy megmutassa a saját arcát. Kérdésemre id. Bolyki János a Szépasszony-völgy kínálatáról sem nyilatkozott lesújtóan, bár szavait kritikaként is lehetett értelmezni: "Van olyan pince ott, ahol jó bort is lehet inni" - utalhatott Sike Tamásra, Tóth Ferencre és másokra.

A motorcsónak és az anyahajó

Nem csoda, hogy egy másik termelő, ifj. Gál Tibor is lelkesedéssel beszélt az egri csillagról, hiszen 2010-ben a család pincéjében fogant meg az ötlet, amikor összejöttek a környék borászai. A 2005-ben autóbalesetben elhunyt családfő halála után az örökösöknek óriási erőfeszítéseket kellett tenniük, hogy a neves pincészet talpon maradjon, mára viszont már a változások élén halad. "Mi egy motorcsónak vagyunk, az anyahajót azért nehezebb mozgatni, de mégis a kisebb motorcsónakok mozgatják ki a kikötőből az anyahajót" - utalt a saját szerepükre ifj. Gál Tibor.

Forrás: Gaál Csaba [origo]
Ifj. Gál Tibor az összefogásban hisz

A fiatal borász nemzetközi példákra hivatkozva a szortiment drasztikus szűkítése mellett tette le a voksot: a csillag és bikavér mellett náluk a pinot noir alap- és szuperior változatát forgalmazzák nagyobb tételben. Ennél is tovább ment, amikor a hosszú távú tervek kerültek szóba: "Egy bort szeretnék csinálni, de azt 100 eurós áron." A magyar borászat fő problémájának azt tartja, hogy mindenből keveset állít elő. Szerinte mennyiséget kell produkálni, hogy Magyarország felkerüljön a térképre, a házasítások pedig azért jók, mert általuk kiküszöbölhetők az eltérő évjáratok közti különbségek.

A Napbor is csillag

"Egerben kétféle bor létezik: vörös és fehér" - csengett össze az előbbiekkel Lőrincz György véleménye, akit 2009-ben az év bortermelőjének választottak. Míg Toscanában minden birtokon ugyanaz a szortiment, az Egri Hegyközségben 62 fajta szőlőből készítenek bort, amiből 42 fehér - tette hozzá a St. Andrea pincészet borásza.

Forrás: Gaál Csaba [origo]
Lőrincz György szerint is szűkíteni kell a szortimentet

Ezért tartotta Lőrincz György "évszázados jelentőségűnek" az egri csillag márkanév bevezetését, amely Kárpát-medencei hangsúlyt próbál elérni a helyi fehér boroknál. Szerinte nem gond, hogy sokan sokféle házasítást készítenek, a végén úgyis "ki fogja magát dolgozni a bor". S mint kiderült, nemcsak a boraira büszke a pincészet vezetője: épp saját csillagát, a hét fajtából - többek között olaszrizlingből és hárslevelűből - álló Napbort fogyasztottuk, amikor betoppant Bálint fia, aki aznap tért haza egy ezüstéremmel Ausztráliából, az ifjúsági vízilabda-világbajnokságról. Így kerek a történet.

Hazafelé a buszon kissé megfáradva azon morfondíroztam, vajon megismételhető-e a bikavér sztorija? Az biztos, hogy Egerben komolyan gondolják a dolgot. A megkóstolt három csillag karaktere más és más volt, de a hely szelleme mindegyikből áradt. Az is egyértelmű, hogy a világ sikeres borvidékei egyszerű, átlátható, szűk szortimenttel működnek. Hogy a fogyasztók valóban vevők lesznek-e erre a sajátos kísérletre, arra csak nagyjából tíz év múlva kapunk választ. Én mindenesetre már készülök arra az útra is.

Egri Borszalon retrostílusban
December 29-én 12. alkalommal rendezik meg Gál Tibor ötlete alapján az Egri Borszalont a Hotel Eger nagytermében. Az idén közel 30 borászat jelenik meg a rendezvényen, 90 borral. A szervezők megidézik a 70-es éveket, ezért a dress code is az akkori diszkóláz korának megfelelő.