Izgalmas helyekre bukkantunk Budapest közelében

budai zöld3
Különleges hangulatú a tó és a környéke
Vágólapra másolva!
Arra készültünk, hogy zárótúránk a budai zöldön húzósabb lesz, mint a korábbiak. Kicsit hosszabb távot, 16 kilométert hagytunk a végére. Arra számítottunk, hogy sokat kell majd másznunk, látványosságból viszont kevesebb jut majd, mivel nagyrészt erdőkön keresztül vezet az út. De aztán egy kicsit minden máshogy alakult. Túra a budai zöldön, harmadik rész.
Vágólapra másolva!

A zöld túra előző két szakaszát egy-egy konkrét ponttól kezdtük, most viszont csak leszálltunk a 137-es buszról, felsétáltunk a Hedvig utcán, és bevetettük magunkat az erdő sűrűjébe. Bevallom, ekkor még kétségek gyötörtek. A legjobban az aggasztott, hogy a túrázásról alapvetően nehéz érdekesen írni.

Csak leszálltunk a 137-es buszról, és irány az erdő Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Szusszantuk egyet Nellinél

Erdő, fák, virágok, zümmögnek a rovarok. Hopp, ott egy őzike! Jaj, de érdekes sziklaképződmény! Következik egy laza kis emelkedő, mennyit kell még mászni, elfogyott a levegőm, szúr az oldalam. Csudi szép ez a panoráma, hát ezért megérte, ide még visszajövünk, pont. De feleslegesen aggódtam. A zöld utolsó szakaszán, bár

valóban nem érintettünk annyi érdekességet,

mint az előző kettőn, azt hiszem, mégis sikerült magamba szívnom néhány átadásra érdemes impressziót.

Nagy élmény volt a budai zöld utolsó szakasza Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

A túra első objektuma, amely támpontot adhat a zöldre készülőknek, a Guckler-szikla, avagy Nelli-pihenő. Az előbbi elnevezés Guckler Károly erdőmesterhez köthető, aki a Hármashatár-hegy fásításával hozható kapcsolatba. Nelliről sajnos nem találtam érdemleges információt, de annyi bizonyos, hogy a pihenő elnevezés kissé indokolatlan.

Pad nincs a közelben, a sziklára pedig nehéz lenne letelepedni.

Azért mi (állva) szusszantunk itt egyet, kattant párszor a fényképezőgép, és indultunk tovább. Útközben, egy-egy jó fotó reményében, azokra a mutatós virágokra vadásztunk, amelyeket káprázatos botanikai ismereteinkről tanúbizonyságot téve „lila izéknek” neveztünk el.

Ezekre a mutatós "lila izékre" vadásztunk Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Középkori templom és Auchan-panoráma

A Virágos-nyeregnél gyerekek harsogtak, a Csúcs-hegy felé tartva barátságos házikók között vezetett az utunk. Innen már láttuk a gercsényi (vagy gercsei) templomot is. Az építmény azért nagyon érdekes, mert

a 13. században emelték, ahhoz képest viszont csodálatosan fest.

1996-ban helyreállították, de egyébként is az egyik legépebben fennmaradt középkori templomunk. Az egyház ma is használja.

A Csúcs-hegy felé tartva barátságos házikók között vezetett az utunk Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Túrázás közben – főleg viszonylag változatlan terepen – az ember olyan dolgokról is eszmét cserélhet, amelyek máskor talán sosem kerülnek szóba. Így történt, hogy amíg átértünk a Csúcs-hegy másik oldalára, nélkülözhetetlen információ jutott a birtokomba. Nevezetesen, ha ugyanolyan márkájú és mintájú zoknikat vesz az ember, többé nem kell a párosítással törődnie, és elkerülhet egy csomó felesleges bosszankodást.

Hihetetlen, hogy ez a táj a főváros közvetlen közelében van Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Éppen azon morfondíroztam, hogyhogy ez nekem eddig nem jutott eszembe, amikor belebotlottunk egy 19. századi határkőbe, és kénytelenek voltunk félredobni a zoknitémát. A települések szélét jelző kőtömböt 1878-ban helyezték oda, rajta a „Solmar” és „Hidegkut” feliratok is szerepelnek.

Belebotlottunk egy 19. századi határkőbe Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Itt úgy döntöttünk, teszünk egy kis kitérőt a közeli Kálvária-hegyre, ami már az útba eső kilátópontok miatt is jövedelmezőnek bizonyult. Igaz, a solymári Auchan látványa több mint illúzióromboló.

A 11. stációnál rátértünk a Kálvária-hegy csúcsára vezető útra,

és rövid kapaszkodás után 384 méterről nézhettünk körbe a Budai-hegyekre és a Pilisre.

Amíg a fotók készültek, én árnyék után kutattam, hiába. Végül megadóan lehuppantam egy sziklára, és nézegettem a pillangókat. Úgy éreztem, nagyjából három árnyalatot barnultam az indulásig, de tévedtem. Valójában szép pirosra sültem a tűző napon, de ez csak később tűnt fel.

384 méterről nézhettünk körbe a Budai-hegyekre és a Pilisre Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Fenéken csúszhatunk le a tóhoz

Ezután izgalmas kóválygás következett a nyakig érő gazban, mígnem GPS segítségével visszataláltunk a helyes irányba. De legalább sikerült lila izét fotózni, és a búzamezőn szökellés ősi hagyományának is önfeledten hódolhattam. Miután kiéltem ezt az elemi vágyat – meg vagyok róla győződve, hogy mindenkiben megbújik valahol –, fegyelmezetten folytattuk az utat a közeli bányató felé.

Önfeledten hódolhattam a búzamezőn szökellés ősi hagyományának Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Ekkor egy másik búzatáblából egy srác evickélt ki vietnami papucsban (merész), hatalmas husángra támaszkodva, sört kortyolgatva. Kedvesen köszöntött minket, majd

a felől érdeklődött, van-e nálunk fű.

Kissé csalódott a nemleges válasz hallatán, de aztán mégis sikerült felvidítanunk. Elvezettük a bányatóhoz, amelyet ő is keresett.

A bányatóhoz csak fenéken csúszva lehet eljutni Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Egy jó tanács: ha tudjuk, hogy szeretnénk lejutni a vízhez, mindenképpen olyan játszós ruhát vegyünk fel, amelyet nem sajnálunk. Itt ugyanis nincs más esélyünk, mint fenéken lecsúszni a domboldalon.

A használaton kívüli téglagyár melletti tavacska egy részét fák veszik körbe, de többnyire sivár homokos part övezi, amitől

kivételes, már-már holdbéli jellege van a helynek.

Lehet, hogy az utolsó etap nem kecsegtetett túl sok látnivalóval, de ez a bányató azért több eddigi érdekességgel is felért.

Különleges hangulatú a tó és a környéke Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Templom-kocsma-CBA háromszög

Miután elköszöntünk újdonsült barátunktól, a solymári vár felé vettük az irányt. A rom falait 2005–2006-ban magasították meg, és persze a tornyába is érdemes felmenni a kilátás miatt. A helyszínen jelenleg is folynak a régészeti feltárások, hiszen – ahogy a vár honlapján olvasható – még

nem tudni teljes bizonyossággal, milyen célból építették, és mire szolgálhatott.

Egyes vélekedések szerint a Lackfi főnemesi család emeltette a 14. században, mások úgy vélik, nem is vár, hanem a pálos szerzetesrend egyik központi kolostora volt.

A solymári várban jelenleg is folynak a régészeti feltárások Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Hosszasan koptattuk a flasztert Solymáron, és girosz vagy hamburger után sóvárogtunk, mindhiába. Később már akármilyen élelmiszerbolttal beértük volna, de dacára annak, hogy a főúton haladtunk, azt sem találtunk sehol.

Elmondhatatlan volt az örömünk, amikor

végre elértük a templom-kocsma-CBA háromszöget.

Megszereztük az ebédet, leültünk a térre szalámis szendvicset rágcsálni, a vendéglátóipari egységben pedig meglátogattuk a mosdót.

A templom mellett végre egy boltot is találtunk Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Már csak egy kihívás maradt, a Szűz Mária neve templomtól fel kellett jutnunk a Zsíros-hegyre (424 méter). Az előzetes várakozásokkal ellentétben azonban nem volt nehéz dolgunk, az út a legtöbb helyen csak enyhén emelkedik, a nehezebb szakaszok pedig rövidek. Azt viszont meg kell jegyeznem, hogy a jelzések igencsak elmaradoztak, túra-GPS nélkül gondban lettünk volna.

Túra-GPS nélkül gondban lettünk volna Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Feketefenyők a Zsíros-hegyen

Ha a Zsíros-hegy szóba kerül, a vérbeli természetjáróknak biztosan eszükbe jut a legendás zsíros-hegyi turistaház is, amelynek ma már csak a romjait lehet látni. Mintegy kárpótlásként létesült itt a Muflon Itató nevű vendégfogadó, ezt sajnos időhiány miatt most nem tudtunk felkeresni.

Elmerengtem útközben,

vajon honnan kaphatta ezt a nem éppen vonzó nevet a hegy.

A válaszra később sikerült rábukkannom: az 1900-as évek elején a felszín még annyira kopár volt, hogy messziről a mészkősziklák zsírtömbre emlékeztették a szemlélődőt.

Messziről a mészkősziklák zsírtömbre emlékeztették az embereket Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

1930 és ’34 között feketefenyőkkel telepítették be a helyet. Ez magyarországi viszonylatban nem túl gyakori, úgyhogy már csak azért is megéri ide ellátogatni, mert

a panoráma mellett kivételes természetélményben lehet részünk.

A hegy télen is biztosan gyönyörű.

A Zsíros-hegyet a panoráma miatt is érdemes megmászni Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

A csúcson eltöltöttünk egy kis időt nézelődéssel és fotózással, majd lebattyogtunk Nagykovácsi felé. Minden esztétikát nélkülöző küllemmel, leégve, csatakosan és piszoktól ragadva, egészséges fáradtsággal a tagjainkban záróakkordként végigsétáltunk a Turista úton.

Forrás: Turista Magazin