Gyulai Márton: A részvétel nekünk aranyat ér

Vágólapra másolva!
Korábban sohasem fordult még elő a téli olimpiák történetében, hogy ugyanazon játékokon két magyar csapat - egy kettes és egy négyes - is elinduljon a bobpályán. Torino meghozta az áttörést, a magyarok kettesben a 29., négyesben a 24. helyen zártak. A versenyről, a bobozás izgalmáról, a siralmas hazai állapotokról Gyulai Márton osztotta meg véleményét az [origo] Vendégszobájában.
Vágólapra másolva!

Szerintetek kellőképpen elismerik Magyarországon a bobosokat? (dorshy)
- Sajnos még nem, de azon vagyunk, hogy mire befejezzük, közel kerüljünk ehhez az álomhoz. Tisztában vagyunk azzal, hogy ennek a sportnak minimális múltja van idehaza, de mi nem az elismerésért csináljuk, ez nálunk szerelem.

A bobozást ti magatok finanszírozzátok, vagy van szponzorotok? (Edina24!)
- Idén először találtunk olyan szponzort, aki az utazási költségeket ki tudta fizetni, de ez a szerződés már lejárt, így most újabb támogatót kell találnunk. A csapat anyagilag már teljesen tönkrement, többet önerőből nem tudunk befektetni. Bízunk benne, hogy az olimpiai szereplésünk meggyőzött néhány céget, és látnak fantáziát ebben a sportban.

Mennyibe kerültek a bobjaitok?
- Több, mint ötmillió forintba darabonként, de erre még rájött a korcsolya ára is. De van olyan bob is, ami 25-30 millióba kerül. Mondanom sem kell, ilyennel nyerték az olimpiát is. Ezek a bobok más anyagból készülnek, ebből kifolyólag sokkal jobban csúsznak és gyorsulnak. Van olyan gyár is a világon, amely kizárólag egy országnak készít bobokat, hiszen annyira fejlett technológiát használnak, hogy nem akarják átengedni senki másnak, semmi pénzért. Velük értelemszerűen nehéz felvenni a versenyt.

Kiktől lenne várható az anyagi támogatás szövetség nélkül? (dorshy)
- Csakis cégekre számíthatunk, állami támogatásra sajnos semmi esély, különböző jogszabályok miatt. Ugyanakkor bízunk benne, hogy akár kicsi, akár nagy cégek végre rájönnek, hogy nem csak a már sikeresnek számító sportágakat kell felkarolni, hanem a gyerekcipőben járó, itthon még kisebb ismeretségnek örvendő sportokat is, mint például a bob vagy a rövidpályás gyorskorcsolya. Néha nem is értjük, miért nem látnak fantáziát a sportágunkban, hiszen Magyarországon ez valódi kuriózum, úton útfélen megfordulnának az emberek egy bob láttán.

Meddig folytatjátok a versenyzést? (nyúllalbélelt komédiás)
- Az biztos, hogy még legalább egy, de inkább kettő olimpián szeretnénk indulni. Hogy utánunk kik folytatják majd itthon, az már rajtatok múlik.

Ha kívánhatnátok egyet, mi lenne az? (dorshy)
- Hogy elindulhassunk még két olimpián. Ennél többet reálisan nem kívánhatunk, ugyanakkor ez nem elérhetetlen. Az igazi álom az lenne, ha biztos jövőt tudnánk biztosítani a bobnak Magyarországon, hiszen akkor nyugodtan állíthatnánk, hogy mi voltunk ennek a sportnak az úttörői idehaza.