Ablonczy Balázs: A történésznek nem ítélkeznie kell

Vágólapra másolva!
Ablonczy Balázs történészt, a Teleki Pál Intézet kutatóját legújabb, a tragikus sorsú miniszterelnök életét bemutató könyve apropóján hívtuk meg Vendégszobánkba, ahol olvasóink főként a 20. századi magyar történelem sorskérdéseiről faggaták.
Vágólapra másolva!

Milyen területtel foglalkozik?
- 20. századi (1945 előtti) magyar történelemmel.

Ön szerint mennyire megfelelő a magyar egyetemeken a történelemoktatás? Miért nincs specializálódás már az első szemesztertől?
- Valamiféle egységes alapképzésre szükség van. Nem biztos, hogy jó felé mennek a dolgok az egyetemi oktatásban, de az eddigi rendszerben is számos hiányosság volt. Nem volt szó például történetfilozófiáról, és levéltári forrást is csak a tanulmányok végén kaptak kezükbe a szerencsések. Ezenfelül a történelem mint szakma (legyen szó tanárról és kutatóról) presztízse rendkívül alacsony a magyar társadalomban, mondván: "abból nem lehet megélni".

Lehet, hogy rosszul gondolom, de úgy veszem észre, hogy történelmi eseményeket és az akkor élt személyek cselekedeteit a "komoly" emberek is a mai kor általános megítélése szerint értékelik. Mit gondol erről?
- Ez nehéz ügy. Könnyű a mából okosnak lenni, ez kétségtelen. Ugyanakkor sok esetben már az adott korban is világosan látszik egy-egy kérdés mineműsége. Világosan látó elmék a múltban is el tudták dönteni, hogy a kérdéses tett bölcs-e vagy sem. Konkrét példával élve: a második zsidótörvényről már az 1939-es parlamenti vitában is elhangzottak azok az érvek, amelyek alapján ma ezt a törvényt elítéljük.

Miért sikerült a magyaroknak mindig a vesztes oldalra kerülniük?
- Nem mindig mi tehettünk róla. Az első világháborút például kezdetben Tisza István magyar miniszterelnök is ellenezte. A második világháborúban pedig a realitásokat tekintve meg inkább csak az volt a kérdés, hogy mikor lépünk be: klasszikus kényszerpálya volt. Más kérdés, hogy sokan örömmel léptek rá erre a kényszerpályára.

Igaz az, hogy Mátyás óta minden háborút elvesztettünk?
- Nem.

Miért van a magyar köztudatban kevés információ az első világháború utáni magyar időszakról? A különböző forrásokat olvasva teljesen más képet látok, mint amit évtizedek óta tanítanak nekünk.
- Szerintem elég sok információ van, néha kicsit sok is. Nem tudom, mennyiben más a kép a források alapján, de még bőven van megírnivaló téma.