111. Molnár-Hackenberger Emőke - Bielefeld

Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma Bielefeldből válaszol Molnár-Hackenberger Emőke.

Hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
15 évvel ezelőtt, rögtön az egyetem befejezése után költöztem Németországba. A német férjemet követtem ide, akit hallgatóként ismertem meg Szegeden. Itt kapott egy jó állást. Mi csak idecsöppentünk, viszont a fiaink már itt vannak otthon. Én gyógyszerészként dolgozom egy közeli patikában. Az első időszak nagyon nehéz volt, mert nem beszéltem a nyelvet, mert újra le kellett itt is diplomáznom, mert anno még óriási különbségek voltak az itteni és a hazai hétköznapi élet között. Egyszóval; újra kellett tanulnom az életet (s mindezt németül). Egy teljesen másként gondolkodó, működő világban landoltam. Ha valakinek ma eszébe jut itt keresni a szerencséjét, akkor sokkal egyszerűbb a dolga. Csak a nyelvet és az embereket kell megszoknia, az összes többit már ismeri otthonról. Ezeket még tetőzte az a tény, hogy megváltozott az életformám is. A nagy, meleg, pezsgő, egyetemi város helyett (bulik, haverok, sok fiatal), hirtelen egy kis, esős, mufurc helyen találtam magam, ahol az első fontos beruházásom egy esernyő volt. Gondtalan egyetemistából hirtelen dolgozó nővé és háziasszonnyá váltam. Meglepődtem magam is!

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz?
Ugyan Németországról mindenki tudja, hogy hol fekszik, de azért egy-két tévhitet talán el kell oszlatnom. Nevezetesen: Németország több mint, bajor sör, Oktoberfest, München és drága autók. Nem mindenki él gondtalanul, jól, ill. utazik el évente többször nyaralni. Sok, különböző mentalitású és dialektusú népcsoport él itt együtt, úgymint: bajor, sváb, szász, berlini, a tengerparton az ostfriesek. S akkor még nem is szóltam a sok külföldiről (török, olasz, görög, arab, visszatelepülő német származású orosz, lengyelek). Ezen túl Németország maga a két lábon járó kultúra, történelem, technika, tudomány, innováció, van itt borvidék, tengerpart, hegy, hó, ínyenc éttermek, üzletek. Észak-Rajna-Vesztfáliában, Bielefeld nagyváros közelében lakom, Oerlinghausenben. Ez a vidék iparilag az egyik legfejlettebb az országban, olyan cégek székelnek itt, mint pl.: Oetker, Miele Schüco, Claas, Bertelsmann-Medien. A házunktól nem messze található egy kisebb Oetker üzem, ezért szerdánként mindig vaníliaillat lebeg a levegőben. A mi városkánk pici (12 000 lelket számlál), idillikusan fekszik a hegyoldalon. Miután sokat esik az eső, a levegő tiszta, a port nem ismerjük erre, a rétek, tisztások, erdők üdék, zöldek. Ha kinézek az ablakon, akkor mindenfelé csak dombokat, fákat, kisebb-nagyobb tanyákat látok lovakkal, őzekkel. Tavasszal pedig aranysárgában úszik az egész környék a repceföldektől.

Miben jobb a hely, ahol most élsz, mint az, ahol Magyarországon laktál?
Zöldebb, tisztább, nyugodtabb. A béke szigete tele bicikliúttal, túraösvénnyel, nincs szemét, de van járda, közlekedési morál, ami a nagy autókra is vonatkozik. Az idős nénike, a babakocsit toló anyuka is ember, a zebrát azért találták ki, hogy használják. Nem szégyen a mozgás, mindenki űzi, csinálja. Sokkal jobb a közbiztonság, legalább is kisebb helyeken. Igaz ugyan, hogy nagyfokú a bürokrácia (rossz nyelvek szerint mi itt egyszer még belefulladunk a szabályzóinkba), de mégis valahogyan minden működik, mindenki betartja az előírásokat, ezáltal rend van az életünkben és haladnak a dolgok fennakadás nélkül. Van ugyan olyan, aki szűkösen él, de senki sem éhezik. Fejlett a szociális, egészségügyi háló. A társadalom minden rétegében találsz szép számmal tehetős embereket. Az idősebb korosztály éli világát; teszi azt, ami eddig kimaradt az életéből. Nem ér rá, utazik, nyelvet tanul, egyetemi hallgató (nem vicc), és törődik az egészségével. Itt a férfiak már emancipálódtak: főznek, mosnak, még gyesre is mennek, vagy baba-mama tornára.

Miben rosszabb?
Abban, hogy télen nincsen hó, nyáron meg nincs meleg és napsütés. Itt csak két évszak van: tavaszi esős és őszi esős. Az összes többit meg kell venni és utazni kell (már aki teheti). Talán ezért is olyan zárkózottak az emberek errefelé. Én otthon is a közvetlenebb, csivitelősebb fajtához tartoztam, így elég nagy gondot jelentett megszoknom őket. Ha pl. mosolyogva rájuk köszönök korán reggel, akkor nem fogadják, inkább gyorsan elfordulnak, mert attól tartanak, hogy akarok tőlük valamit. Ilyenek magánemberként. Teljesen más a helyzet, ha dolgoznak. Akkor mindenki kötelességtudóan mosolyog, lesi a kedves ügyfél minden óhaját. A férfiak hirtelen előzékennyé válnak a hölgyekkel szemben. Nagyon nehezen nyílnak meg, komplexusaik vannak, nem könnyű barátokra találni. Ám, ha egyszer eljutottak eddig a pontig, akkor őszinték, érdeklődőek, kedvesek, jópofák, és van humoruk is.

Mi hiányzik Magyarországról?
A gyökereim, amiket életem első 25 évében eresztettem. Ezek nem pótolhatóak, otthon maradtak. A szeretteim, hogy a szüleim csak ritkán és akkor is csak rövid időt tölthetnek a gyerekeimmel. A támogatásuk az átlagos hétköznapok során. A magyar nyelv árnyalatai, kultúra, történelem. Hogy itt senki nem ismeri Adyt, Mátyás királyt, Mazsola és Tádét, a kokárdát. Soroljam még? A névnapom, a szalonnasütés, a lángos. Tavasszal a kis ibolyacsokrok, a locsolkodás (otthon menekültem előle), nyáron a kánikula, télen a szaloncukor, szilveszterkor a Himnusz.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Az, hogy az emberek itt átgondoltan, dinamikusan, tempósan,célirányosan szervezik a munkájukat és élik az életüket. Pontosak és precízek. Tartózkodóak ugyan, de egyenesek, őszinték. Az, hogy nincsenek távolságok, hogy mindent el tudok ebben a kisvárosban intézni: munkahely, isi, ovi, zenesuli, sportpálya, bevásárlás, orvos, lovarda. A futó útvonalaim, hogy perceken belül az erdőben vagyok, a nedves moha szag, az őzek a tisztáson, áfonya- vagy gombaszedés a gyerekekkel, a kispatak a dombon túl. A bicajutak. És persze a kultúrája és a gazdag történelme ennek az országnak. Hihetetlenül sokoldalú és magas színvonalú a kínálat. Kiállítások, tárlatok, színház, komolyzenei koncertek, gyerekeknek is. Érdekes, csináld velünk múzeumok. A Márton-napi esti felvonulás mécsessel, gyerekkel, a kántáló három királyok, a harangszó szilveszterkor, éjfélkor. Az, hogy a modern és toleráns egyház, istentisztelet az életünk természetes velejárója. A békés vasárnap, amikor a családok, barátok élvezik a hétvégét. Elfelejtve a mobiltelefont, autót, shoppingot. Kirándulnak, együtt vannak a friss levegőn. A bezárt üzletek. Az, hogy nincsenek távolságok, csak komfortos ICE vonatok, fejlett autópályák. Minden elérhető, kivitelezhető. Pezsegnek a napjaink, az életünk. A sok és sokoldalú szabadidőnk. Az utazásaink.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva?
Egyértelműen magasabb, de ez társadalmi rétegenként és földrajzi helyenként változó.

Mennyibe kerül egy kávé?
500-1000 forint.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás bérlete a belvárosban?
75 000-125 000 forint -rezsi nélkül.

Te jobb körülmények között élsz, mint itthon tudnál?
Igen. Hála a férjemnek. S a világ is sokat változott. Hozzá kell tennem, hogy én egy polgári, diplomás családból származom. Sokoldalú neveltetésben volt részem. Én ezt ugyanúgy folytatom itt, a saját gyermekeimmel, csak más nyelven. Errefelé sem él mindenki úgy, mint mi.

Amit ott csinálsz, azt csinálhatnád itthon is?
Csinálni csinálhatnám: gyereket nevelni és patikuskodni Magyarországon is lehet. Viszont nem tartom valószínűnek, hogy ugyanígy élném az életem. Nem a min, hanem a hogyanon van számomra a hangsúly. Kevés patika, helyette-mellette a gyerekeim, család, ügyek-bajok. Ha van időm, fordítás, tolmácsolás, konferencia, újságcikkírás, sport, barátok. Én osztom be az időmet, és ez itt működik. A szabadidőnket pedig élvezzük közösen. Sokat vagyunk úton, megmutatjuk a világot a fiainknak. Kiegyensúlyozott, harmonikus az életünk.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Mint már följebb említettem: hűvösebb, kimértebb. Az emberek errefelé divatból pesszimisták, elégedetlenek. Tömegsport a spórolás: még nagyobb autó és ház, kifelé élnek (ismerős valahonnan). Ehelyett nem igényesek a hasukat illetően; mindegy, csak olcsó legyen. Figyelemmel kísérik a politikát, a világ dolgait. Itt is történnek botrányok, létezik korrupció, erőharcok. A sajtó kultúráltan tudósít is minderről, nem jellemző a szemét, az övön aluli pocskondiázás.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Megjött a hideg, és a nagyfiam elhagyta az összes fejfedőjét. A kicsivel mécsest fogunk gyártani az oviban Márton-napra; hal legyen az alakja vagy tök? Ki merre járt az őszi szünetben, s hol fog síelni ebben az évben?

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Nincs elég gyerek! Feltaláltuk a napközit (egyre több anyuka kénytelen dolgozni), a bölcsit, legyen minden ingyenes, de ki fogja ezt fizetni? Vita a koalícióban; majd kibékülnek, van idejük. Klímaváltozás; rohannak a politikusok Grönlandra. Az irodalmi Nobel-díjas Günter Grass 80 éves, óriás parti (2500 vendég).

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Sznobéknál: előkert kapirgálása, fésülgetése, autómosás, fényesítés. Általában: vásárlás, pletykalapok olvasása, különben: sport, sport: futás, bicaj, nordic walking, golf, vitorlázás, nagy jachtok, sportrepülés (a mi városunk híres a sportrepülőteréről), túrázás, lovaglás, foci, Forma-1. Nyáron: grill, sör, sokaknak: kultúra, utazás, kávé-süti barátokkal, klubba járás. Vidéken elterjedt a vadászegyesület, folyton versenyek, ivászat, hejehuja, bál.

Visszajössz?
Élni nem tervezem, látogatóba rendszeresen és szívesen.

<